“Egy buta nő akármit is vesz fel, láthatatlan marad, az intelligencia az, ami láthatóvá tesz, legyen bármilyen ruha is rajtad.”

Anatómiát tanult az orvosi egyetemen, elmondása szerint ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy értse, hogyan is kell felöltöztetni az embereket. Hosszú évtizedeken keresztül Ő volt a globális divat legmarkánsabb alakja, a tervező, aki Milánót feltette a térképre.

Giorgio Armani 1934 július 11- én született Piacenzában, három gyermek közül a harmadikként. Édesanyja, Maria kedvence volt, aki el is kényeztetette, ugyanakkor beléoltotta a szorgalmat, és a kifinomult stílusérzéket. A háború után a családjával Milánóba költöztek, ahol a „Leonardo da Vinci” középiskolában tanult, 1953-ban itt érettségizett. Szerény körülmènyek között éltek, ami nem volt könnyű, de méltósággal viselte.

Már a középiskolában megszületett benne a vágy, hogy tegyen valamit másokért. Az orvostudományt választotta, de 1953-ban, három év orvosi egyetemi képzés után, katonai szolgálatra jelentkezett, meg akarta ismerni magát, a határait, a gyengeségeit, majd 4 év szolgálat után visszatért, ès a Rinascente divatháznál kezdett dolgozni.

A divat akkoriban beköltözött az Armani családba, húga Rosanna híres modell lett – egyben Giorgio későbbi múzsája – ő pedig eladó és kirakat tervező, itt sajátította el a vizuális merchandising és a szabászat alapjait. A következő lépés a Nino Cerruti divatháznál való szakmai megérkezése volt. Cerruti – a befutott divattervező – a milánói Corso Vittorio Emanuelén sétàlva, felfigyelt pár kirakatra. “Példátlanul kifinomultak voltak” – emlékezett vissza később. Azonnal találkozni akart a fiatalemberrel, az akkor 30 éves Giorgio Armanival, hogy megbízza egy ruhakollekció tervezèsèvel.

És akkor elindult a szekér.

1965-ben már Armani tervezte a Cerruti divatház “ Hitman” férfiruha-kollekcióját, ami a belépését jelentette a divattervezés világába. Ekkoriban ismerkedett meg Sergio Galeottival, az építéssszel, aki később partnere és élettársa lett, valamint kulcsfigura a szakmai függetlenség felé vezető útján.

1975. július 24-én Armani és Galeotti hivatalosan is megalapította a Giorgio Armani SpA-t Milánóban, a Corso Venezián, és Giorgio Armani innentől történelmet írt, megalkotta a “stylist” kifejezést. A szerzői jogot meg is erősítette: „Sem couturier, sem szabó nem vagyok, de úgy érzem magam, mint aki stílust teremt, “stylist” vagyok “ – mondta.

Armani megértette, hogy a férfiak és a nők „már nem azok, akik régen voltak”. Ez nem klisé volt, hanem valóság. Az első kollekció – 1976 tavasz/nyár – bemutatása az olasz divat feléledését is jelentette, és Armani Milánót, mint a konfekcióipar egyik központját feltette a térképre. 1978-ban már Diane Keatont öltöztette, aki a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat az az Annie Hallban nyújtott frenetikus alakításáért az ő kreációjában vehette át.

Aztán 1980-ban ő lett az Amerikai dzsigoló című film costume designere. A hollywoodi rendező, Paul Schrader személyesen kereste fel, „John Travoltával jött Milánóba – és én elfogadtam a felkérést”,– mesélte nevetve, ezzel elárulva, hogy a főszereplő eredetileg nem Richard Gere lett volna. Ez volt a felszentelése az Államokban. Ettől kezdve a filmipar kiválóságai csak vele akartak dolgozni. Ez megszilárdította Armani imázsát, mint a férfi elegancia esszenciáját.

1981-ben piacra dobta az Emporio Armani és az Armani Jeans márkákat, amelyekkel a mindennapi életre tervezett ruhadarabokat kínált. Ugyanebben az évben kijött az első női parfümjével, majd az Armani, és az Armani Junior darabjai is felkerültek az üzletek polcaira. Hét évvel a piacra lépése után, 1982. április 5-én debütált a Time magazin a címlapján.

Ez jelentős elismerés volt, de „A címlap kielégítheti a hiúságomat, de a munkámra fordított figyelem az, ami a legnagyobb szakmai örömöt okozza nekem.” – nyilatkozta ekkor. Ez végérvényesen, igazi fordulópontot jelentett a karrierjében. 1983-ban Milánóban megnyitotta az első „Giorgio Armani” butikot, és együttműködést kezdett az FAI-val – az Olasz Környezetvédelmi Alappal, hozzájárulva ezzel a ligúriai Camogliban található San Fruttuoso apátság restaurálásához. Ez az olasz kulturális örökség védelme iránti elkötelezettségének kezdetét jelentette. A híres Villa Necchi Campiglio restaurálásában is jelentős szerepet vállalt.

1985-ben Galeotti elhunyt, ami mélyen megtörte. A barátja, a társa volt, aki kulcsszerepet játszott a vállalat pénzügyi, és szervezeti irányításában, döntően hozzájárulva annak sikeréhez. 1985 augusztus 13. egy olyan dátum, amit soha nem felejtett.

Korábban Armani volt „a tervező”, de ettől a naptól kezdve „vállalkozó tervező” lett. „Megpróbáltam betölteni a Sergio által hagyott óriási űrt, a naiv ember tipikus hevességével. Legyőztem az akadályokat, szembenéztem a bonyodalmakkal, megpróbáltam tisztázni az elképzeléseimet, fel akartam fedezni a gyengeségeimet. Lehajtott fejjel mentem előre. Mindent odaadtam, még az életemet is feláldoztam volna a munkámért.”

Armani gyorsan átvette az irányítást minden felett, a legenda szerint egyre inkább ő lett az első be, és utolsó kimenő a műhelyből, mindig lekapcsolva a villanyt maga után.

1986 januárjában bemutatta új kollekcióját, és még ebben az évben átvehette az Olasz Köztársasági Érdemrend nagytisztje címet, amit művészeti, kulturális és társadalmi szerepvállalásáért adományoztak neki.

1987- ben megkapta az Olasz Köztársasági Becsületrend nagykeresztjének lovagja címet, a legmagasabb olasz polgári kitüntetést.

1988-ban nővérével Rosannával úttörőként elindította az Emporio Armani Magazint, ami a hagyományos kollekciókatalógust egy konceptuális magazinná alakította át, amellyel a vágyva vágyott életstílust mutatták be. A kéthavonta megjelenő firenzei kiadvány, a divattól a művészetekig, a zenétől a designig, mindent felölelt, különböző kulturális, és társadalmi témákat tárt fel. Ez a megközelítés előrevetítette a divatipar modern kommunikációs stratégiáit, ahol a szerkesztői tartalom, és a reklámok összefonódnak, hogy koherens, és lebilincselő márkaimázst hozzanak létre. A kiadvány 1997-ig, 18 alkalommal, számozott példányban jelent meg, majd 20 éves szünet után 2017-ben újraindult.

Armani ezután 1988- ban kijött egy saját szemüvegkollekcióval, és 2002-ben megállapodást kötött a Luxotticával, a szemüvegek gyártásának és forgalmazásának világelső vállalatával. Minimalista dizájnja összhangban volt a márka stílusával, és olyan felejthetetlen modellek születtek, mint az „Icon”.

1991- ben megnyitotta az első A|X Armani Exchange butikot Manhattan Soho negyedében, a márka új színfolt lett a fiatalok köreiben.

1992 – ben Jodie Foster A bárányok hallgatnak című filmben nyújtott alakításáért járó Oscar díját egy világító Armani kosztümben vette át, amely a díjátadó történetének egyik sokat emlegetett darabjává vált.

A Convivio első kiadásának fő támogatói között is ott volt, amellyel a Gianni Versace által elképzelt, és Gianfranco Ferrével, és Valentino Garavanival közösen népszerűsített jótékonysági kiállítás-vásárt támogatta, amelynek célja az ANLAIDS számára történő adománygyűjtés volt.

1997-ben tovább bővítette az Emporio Armani univerzumot – a Fossil csoporttal együttműködve belépett az óragyártási szektorba.

1998-ban 170 000 dollárt adományozott a párizsi Saint-Germain-des-Prés-i apátság ólomüveg ablakainak a felújítására, ami egybeesett üzletének megnyitásával a Boulevard Saint-Germain 149. szám alatt. Ezzel óriási vitát váltott ki Franciaországban, így a helyi közösség aggályainak kielégítésére egy kioszkot is beépített az üzletbe, ritka CD-, gyűjteménnyel, és egy 50 férőhelyes étteremmel, ezzel is bizonyítva elkötelezettségét a környék kultúrája és hagyományai iránt. Ezután megnyitotta az első Emporio Armani Cafè-t Párizsban, demonstrálva belépését az éttermi szektorba, olyan gasztronómiai élményt nyújtva, amely tükrözi a márka eleganciáját és filozófiáját. Az első kávézó sikere a koncepció széles kiterjesztéséhez vezetett. Szerte a világon nyíltak hasonló éttermek.

2000-ben Armani megnyitotta az első Armani/Manzoni 31-et, egy innovatív koncepciójú üzletet Milánóban, a Via Manzoni 31. szám alatt. Ez a multifunkcionális, 8000 négyzetméteres, három szinten elterülő tér, integrált vásárlási élményt kínált. Egy helyen ötvözve a divatot, a designt és az életstílust, ezzel olyan teret, fórumot akart létrehozni, amely több mint egy egyszerű értékesítési pont – a találkozások és a kulturális interakció helyszíne. Szintén ebben a közösségi térben nyitotta meg az Armani/Nobu éttermet, ami a japán séf, Nobu Matsuhisa együttműködésével prezentálja a japán és perui hagyományokat ötvöző konyhát. Armani még évekkel azelőtt New Yorkban találkozott Nobuval, és már akkor szerette volna megismertetni az olasz közönséggel a japán kulináris művészetetet.

2010-ben pályafutása 35. évfordulóját számos rendezvénnyel és kiállítással ünnepelte, megnyitotta új butikját a római Via Condotti-n, egy olyan avatóbulival, amelyen nagyra becsült művészek, mint Paolo Sorrentino, Giuseppe Tornatore, Laura Biagiotti és Sophia Loren, Milla Jovovich, Tina Turner, Clive Owen is részt vettek.

Rendszeresen támogatta a feltörekvő tervezőket, és színházát bármikor kölcsönadta divatbemutatóik helyszínéül.

2015-ben elindította a „#FramesOfLife” kampányát, amelyben arra kérte követőit, hogy osszák meg életük legfontosabb képeit, ezzel is ünnepelve a szemüveg fontosságát, mint a személyes élmények „keretét”.

2020-ban a COVID-19 világjárvány alatt új digitális, és fenntartható stratégiákat vezetett be a márka globális piaci relevanciájának megőrzése érdekében. Nyílt levelet írt, amelyben felszólította a divatipar képviselőit, hogy alkalmazzanak fenntarthatóbb termelést, és csökkentsék a „fast fashion”-től,való függőségüket.

Az African Fashion Gate APS-ETS egyesület „La Moda Veste la Pace” – “A divat a békét öltözteti “ díjjal tüntette ki. Az elismerést a fenntartható környezet, és állatbarát divat előmozdítása iránti elkötelezettségéért, valamint az időtlen elegancia és a kiváló minőség iránti állandó elköteleződéséért kapta.

Armani egyedi fúziót hozott létre, a klasszikustól az innovatívig, forradalmasította a fekete-fehér mozit, amelyben az 1920-as és 1930-as évek Amerikájának hangulata ihlette stílusát. A másik nagy inspirációs forrása a keleti és az arab kultúra volt. Néhány ruhadarabján mandarin gallér és djellaba-szerű kabát szerepelt, amelyeket 1990-ben, a The Sheltering Sky című film mozibemutatójával egy időben mutattak be. Armani Casa kollekciójában az Art Deco és a Távol-Kelet ihlette mintákat láthattunk. Az Emporio Armani 2018-as őszi-téli kollekciójának néhány darabja a francia művész, Pierre-Yves Le Duc szappanopera munkáiból merített ihletet.

Számos mozi dícséri jelmezeit…

Az évek során számos ambient, elektronikus és kísérleti zenei lemezt adott ki Emporio Armani Caffè címmel, amelyeket Matteo Ceccarini DJ-hangdizájner rendezett kötetekbe.

Giorgio Armani titokban tartotta a magánéletét, de nyilvánosan biszexuálisként azonosította magát. Két igazi élettársáa volt, az egyik Sergio Galeotti, a másik, a halála napjáig kitartó Pantaleo Dell’Orco.

2025 júliusában Armani számos rendezvénnyel és együttműködéssel ünnepelte karrierje 50. évfordulóját, megszilárdítva ezzel is nemzetközi divatikon státuszát.

2025 szeptember 4-én, 91 éves korában, egy egészen rendkívüli birodalmat hagyva maga után hunyt el milánói otthonában.

Víziója Olaszországot a világ stílusfővárosává tette. A világ mindörökké emlékezni fog rá.

– O –

Adatok:

– 1980-ban Armani tervezte Richard Gere jelmezeit az Amerikai dzsigoló című filmhez.

– 2008-ban Christian Bale ruháit- Bruce Wayne szerepében- A sötét lovag című filmhez ő tervezte, majd 2012-ben A sötét lovag – Felemelkedés című filmben is az ő kreációit láthattuk.

– Jelenségek (1985),

– Az érinthetetlenek (1987)

– Bernardo Bertolucci- Oltalmazó ég(1990)

– Cadillac Man (1990)

– Váltságdíj (1996) mind mind az ő kezét dícsérik.

– 2013-ban Michael Fassbendert és Penélope Cruzt öltöztette az Ügyész, a Tanácsadó című filmben, Leonardo DiCapriót a Wall Street farkasa című filmben.

– 2015-ben Jessica Chastaint az 1981: Indagine a New York című filmben, aztán

– 1999-ben ő volt a costume designere a Martin Scorsese rendezésében készült híres dokumentumfilmnek, ami az olasz moziról szólt, Itáliai utam címmel.

Számos kitüntetést kapott:

Lovagrend Nagykeresztje az Olasz Köztársasági Érdemrendhez –

Az Olasz Köztársasági Érdemrend nagytisztje –

Az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoka

Aranygallér sportért

A Becsületrend külföldi lovagja (Franciaország) Akadémiai díszoklevél

Royal College of Art, London, Tiszteletbeli akadémikus

Brera Academy of Fine Arts, Milánó, Tiszteletbeli akadémikus

Central Saint Martins College of Art and Design, London Díszoklevél ipari formatervezésből

Politecnico di Milano, Milánó, díszoklevèl, globális üzleti menedzsmentből –

Sacred Heart Catholic University, Piacenza