TOMPA TÓTH KATALIN: KIÉ LESZ A NOBEL-DÍJ?

A brit Nicer Odds fogadóiroda szerint az idei győztes az ausztrál Gerald Murnane lehet, aki már évek óta szerepel az esélyesek között. 86 éves, és a New York Times Magazine 2018-ban „a legnagyobb angol nyelvű írónak nevezte, akiről szinte senki sem hallott”. Visszavonultan él, ritkán utazik, és soha nem hagyta el hosszabb időre Ausztráliát. Murnane-t gyakran „írók írójának” nevezik: művei nem lettek bestsellerek, de olyan alkotókra hatottak, mint J. M. Coetzee, Ben Lerner, Joshua Cohen vagy Teju Cole. Leghíresebb könyve az The Plains (1982), amely magyarul még nem, de olaszul Le pianure címmel jelent meg. 2024-ben Corpi idrici című novelláskötetét kiadták Olaszországban. Ha nyerne, ő lenne a második ausztrál Nobel-díjas író Patrick White (1973) után.

Can Xue – Kína

A másik brit iroda, a Ladbrokes szerint a legnagyobb esélyes Can Xue, a kísérletező stílusú kínai írónő, bár ez ellentmondana az említett váltakozási szokásnak, hiszen tavaly is egy ázsiai nő nyert. Can Xue (pen name) – eredeti nevén Deng Xiaohua – az 1980-as évek közepén kezdett írni. Mivel semleges hangzású álnevet választott, sokan eleinte férfinak hitték. Olaszul a Utopia kiadó adja ki műveit, például a Dialoghi in cielo című novelláskötetet, amelyben Kafka és Virginia Woolf világát idézi, és a La strada di fango giallo című regényt.

Deng Hsziaohua (kínaiul: 邓小华; pinjin: Dèng Xiǎohuá, [tə̂ŋ ɕjàʊxwǎ]; született: 1953. május 30.), ismertebb nevén Can Xue (kínaiul: 残雪; pinjin: Cán Xuě, [tsʰǎn ɕuɤ̀]; szó szerint: ‘hosszan tartó hó’), kínai avantgárd író és irodalomkritikus. Családját üldözték, miután apját jobboldalinak bélyegezték az 1957-es jobboldalellenes megmozdulásokban. Írásai, amelyek főként novellákból állnak, szakítanak a korábbi modern kínai írók realizmusával. Regényeket, novellákat és irodalmi kritikákat is írt Dantéról, Jorge Luis Borgesről és Franz Kafkáról. Can Xue-t „Kína legkiemelkedőbb kísérleti szépirodalmi szerzőjeként” jellemezték, és műveinek nagy részét angolra fordították és adták ki.

Krasznahorkai László – Magyarország

A fogadóirodák Krasznahorkai Lászlót is a legesélyesebbek között említik. A 71 éves magyar író 2015-ben megnyerte a rangos Man Booker International-díjat. Már legalább tíz éve emlegetik lehetséges Nobel-díjasként. Leghíresebb művei a Sátántangó (1985) amelyből azonos címmel, 1994-ben jött ki egy film, fekete-fehér – nagyon hosszú – Tarr Béla rendezésében. Az ellenállás melankóliája (1989) című regénye a másik, melyből Tarr Béla és Hranitzky Ágnes Werckmeister harmóniák (2000) címmel készített filmet, Eötvös Péter pedig Valuska címmel operát.

Mircea Cărtărescu – Románia

A román Mircea Cărtărescu (69 éves) szintén esélyes. A legismertebb és legelismertebb román író, akit gyakran a posztmodernizmus alkotói közé sorolnak. Fő műve az óriási terjedelmű trilógia, az Abbacinante (Káprázatos), amelyet 14 év alatt írt, és amelyben több ezer szereplőt mozgat.

Haruki Murakami – Japán

A japán Haruki Murakami évek óta a közönségkedvenc esélyes.

Könyvei több mint 50 nyelvre le vannak fordítva, és világszerte milliós példányszámban keltek el. Legismertebb művei: Norwegian Wood, 1Q84, Kafka a tengerparton és A világ végéhez és a keményre főtt csodaországba. Murakami különlegessége, hogy az amerikai minimalista próza (pl. Raymond Carver) hatását ötvözi japán elemekkel, valamint realista és fantasztikus motívumokat vegyít.

Cristina Rivera Garza – Mexikó

A mexikói Cristina Rivera Garza (61 éves) 2024-ben Pulitzer-díjat nyert a Lilinana legyőzhetetlen nyara című memoárjáért, amely nővérének 1990-es femicídiumát dolgozza fel.

Amitav Ghosh – India

Az indiai Amitav Ghosh neve is felmerül lehetséges győzteskènt.

Leginkàbb arról ismert, hogy regényeiben a klímaváltozás kérdését irodalmi formában dolgozza fel. Kiemelkedő művei: A dagály országa (2004) és A puskák szigete (2019).

További nevek:

A közismert, évek óta emlegetett esélyesek között találjuk még: a kanadai Margaret Atwood-ot, az amerikai Thomas Pynchon-t

a francia Michel Houellebecq-et, és az india Salman Rushdiet.

Erős színes lista, de azèrt remènykedhetünk!

“Krasznahorkai: Hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda” – jelentek meg a gondolatai a KULTÚRA hasábjain. – „Most Orbán és társai dicsőségesnek mondják a történelmünket. Ez több mint nevetséges. A magyar történelem csak vereségekből áll” – mondta Krasznahorkai László egy interjúban Stockholmban, miután a svéd fordítójával együtt átvette a Herscht 07769 című regényéért odaítélt Kulturhuset Nemzetközi Irodalmi Díjat. A magyarul 2021-ben megjelent regény egyetlen, 423 oldalon át kanyargó mondatba írt általános és kelet-európai kilátástalanságának megfelelően Krasznahorkai mély és általános kelet-európai reménytelenséggel igyekezett elmagyarázni a Svenska Dagbladet szerkesztőjének, a szintén irodalmár Cecilia Hanssonnak, miért érzi úgy, hogy Magyarországnak annyi.

„Ma Magyarországon már nincs remény” – mondta a beszélgetésben a korábban Berlinben, mostanában Budapest mellett inkább a Monarchia más városaiban, Triesztben és Bécsben élő Krasznahorkai László, és a tatárjárástól a törökdúláson át gyorsan Trianonig jutott, melynek máig tartó traumáját szerinte Orbán Viktor és szélsőjobboldali csoportok sikeresen használják fel.

Az interjút közismerten ritkán adó író egy szélsőjobbos tüntetés „Vissza Trianont” plakátját felidézve magyarázta, hogy már minden teljesen mindegy: „Trianon egy párizsi kastély volt, ahol a békeszerződést aláírták, semmi más. Ennyire műveletlenek ma az emberek” – magyarázta. „Ma Magyarországon már nincs remény, és ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van, hanem az ilyen emberek miatt is. A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció” – mondta. Egy teli vasúti kocsiban elég, ha egy neonáci van” – idézte Krasznahorkai szavait a svéd szerző, hozzátéve, hogy az elmúlt tíz évben Magyarország EU-ellenesebbé vált, és felerősödött a bevándorlókkal és a menekültekkel szembeni retorika. Krasznahorkai röviden érintette a Nobel-díj kérdését is, aminél most már jó pár éve mindig az esélyesek között emlegetik. „Nem akarok hazudni. Nagyon érdekes lenne megkapni ezt a díjat. Igazán meglepődnék azonban, ha megkapnám. De a figyelem? Ma egy stockholmi gyógyszertárban voltam. Senki sem tudta, hogy ki vagyok. Az irodalmi világ egy nagyon szűk kör. Az emberek talán vesznek könyveket – na de milyen könyveket?”