NEGYEDIK RÉSZ

♦ TARR HAJNALKA | NAPLÓ

Eszik. Disztingváltan. Nem fal, mint eperlevelet a selyemhernyó, hanem fogyasztgat. Egész délelőtt merengett. Izgulok,nézem jön e már belőle cérna vagy nem jön de nem jön. Arra gondolok közben, hogy ha nekem is jönne cérna a számból, annak azért volna kommunikációs értéke. Megtanultam ezt a kifejezést hogy „kommunikációs érték”. Azt is mondhatnánk, cirkuszi ló. Ti legtöbben nem tudjátok, hogy a művészet természetrajza momentán hogy is alakul, és mi alapján, nem is részletezném. Kompikált és teli van egymásnak ellentmondó íratlan de mégis annál kőbevésettebb szabályokkal és elvárásokkal. Mindezt abban a ritka esetben tudod rövidre zárni, ha például a szádból cérna jön és ezzel beszősz egy teret.
Hermiónénak komoly esélye volna nemzetközi karriert befutni a művészeti szcénában, csakhogy Hermióne nem „tudatosan építkezik”. Ez is jegyezzétek meg, „tudatosan építkezik”. Tudattalanul egyik nap a szájából majd cérna jön. Sajnos így nem leszünk gazdagok Hermióne.

Fotó: Pixabay

Azért lássuk be Szamanta nagyon fotogén. És tudja is magáról. Minden nehézséget ennyire stílusosan kezel! Itt például elindult a faágon és annak egyszercsak vége lett, és nem az történt, hogy bepánikolt volna, egy csúnyaszó sem hagyta el a száját, semmi. Ahogy felismerte, hogy márpedig tök fölöslegesen jött el idáig, egyszerűen csak megnyúlt amennyire csak bírt és hajlongani kezdett a nagy mélységnek hogy mélyen tisztelt mélység én vagyok az, Szamanta! Üdv mélység hogy ityeg a fityeg mélység elvagyunk elvagyunk itt a fölöslegességben mélység?

Ráadásul Szamantának kifogástalan alakja van, egyenesen részegítő az alkata, nem tudom hogy csinálja, tuti nem úgy mint én, aki ma is tapostam a vizet a MOM ban a nénikkel, az van hogy a térdhajlatod alá kell rakni két szivacs súlyzót, és úgy ülni, csakhogy a szivacs súlyzó nyomakodik a felszín felé térdhajlatodostul, és akkor azonnal hanyattvágódsz, mint és úgy lebegsz tovább, mint az a papírcsónak, amit nagy örömmel hajtogatunk óriási tervekkel hogy majd megindul a Dunán és majd sokáig megyünk mellette és pompás lesz ahogy az a kis hajó fittyet hányva a Duna korára rangjára felekezetére státuszára egyszerűen csak a maga újszülött papírhajó légiességével csak szeli a vizet hosszú hosszú métereken át, a közelgő hullámokra könnyedén felsurranva majd le no problem szóval úgy vágódsz hanyatt mint az a papírcsónak, ami pont megvárja, hogy üdvözült mosoly terüljön a gyermeki fejeden a vízrebocsátás pillanatában , a siker ígéretében, a siker beteljesülésében, a siker sikerességében értitek, na és akkor oldalra dől, és ott az oldalán vergődve zötyög le a hullámokon patri kövek nyúlványain, néha ráadásul elakad valami fában, ott hátulról zaklatják a hullámok, tosszák a hullámok valljuk be és akkor csak ott toszódik, te meg csak magatehetelenül nézed ahogy épp tosszák a hullámok a kis elképzeléseidet, aztán néha odébb sodródik aztán megint fennakad és toszódik tovább, te meg megnyúlt fejjel harántlépésekben haladsz a parton lépést tartva a rokkant hajóddal, a kezeid sem lelógatva sem felemelve, ujjaid szétvetve se megfeszülve se elengedve, mint amikor a gyerek megy fel a fára, mászik, basszamegleneessen, na úgy, a toszódáskor megtorpansz, kipiszkáljam ezzel a bottal talán elérem, de szarul néz ki, aztán foszlik is odanézzetek, toszódik foszlik ez a könnyű kis gesztus a maga frivol nagyzolásával, na úgy borul az ember pont csak épp nem toszódik a MOM sportuszoda első sávjában habszivaccsal a derekán és a bokáján nyugdíjasokkal fűzérszerűen körbevéve.
Péntek van, pont egy hete, hogy az kisállatkereskedő felesküdött az élő istenre hogy Hermiónéból gubó lesz záros határidőn belül. Nem tudom, hogy a fogyasztóvédelmiseknek most akkor szóljak e vagy sem, de Hermióne ma is csak eszik. Olyan fáradtan eszik, olyan lassan, hogy összeszorul a szívem. Mintha abban reménykedne, hogy amíg eszik addig kurvaélet hogy hernyó, de mihelyst abbahagyja, hát elindul a lepkévéválás, minden falat nehezen csúszik le a torkán, nyammog aztán néha megdermed, révületbe esik. Lepereg előtte az élete, vagyis a nagy zabálás, találkozás az első eperfalevéllel, majd a másodikkal, majd a harmadikkal, ..holnap hozok neki frisset az epreskertből, rajtam ne múljon a mindhalálig hernyóság.

ok, ma nem bírtam tovább. Végtelen gyöngéd érzelmeket érzek Hermióne iránt. Olyan kis aranyos abban a tapadókorongos kis gumitestben, hogy az ember szíve kakaóscsigává tekeredik puszta látványától. Tenyerembe vettem és masszívan megsimogattam egy ujjal, egy még pont elfér rajta, mivel majdhogynem ujjnyi vastagságú ő. Olyan korrekt gumicukor állaga van, és valahogy a hőmérséklete…szóval selyem-hűvösségű és simaságú, és ahhoz képest, hogy ezzel a gumicsikkal sokat nem tud variálni mozgásilag, olyan kortárstácosan vonaglik emelkedik és ennyi, szóval ehhez képest amit leművel a tapadókorongocskákkal az azért nagyon is konkrét, pont szerű, tapadós, amikor leveszem a tenyeremről pont olyan egymásutánjában pattannak le a lábacskapárok a bőrömről, mint amikor lassan húzzuk szét a tépőzárat, és ahogy ily módon fokozatosan talajtveszt, úgy igyekszik kapásból tekeredni hogy újabb felületet találjon, jaj nagyon aranyos ám Hermióne el se tudjátok képzelni, meg kellett puszilgatni Hermiónét muszáj volt, hát te meg igy jártál hogy jártál te így veled meg mi történt fakadok ki, hát ebben a testben ébredni azért az mekkora szürreál már, és még időd sincs ezzel valahogy kiegyezni, mert azonnal rádtör a zabálhatnék és aztán a szarhatnék, jaj Hermióne igy jártál így de semmi gond, aranyos vagy, hamarosan ennek is vége, és mielőtt beleszoknál már gumóba törmörödsz és kómába esel, előte hánysz állítólag 800 méter cérnát egyes cikkek egyenesen 2000 métert is írnak, jaj Hermióne, az azért durva két kilométer selymet okádni engem nagyon felkavarna, ha csak dőlne egy hajóskötél a számból egyik hajnalban erre ébrednék és csak tekerném föl jobbhíján magam köré mert hova tegyem? a nappaliba mégis? smst írnék ma nem tudok jönni majd elmondom mi volt, közben dőlne a hajóskötél a telómra hát nagyon félrenyomnám, autospell tutira félrebaszná az egész kinkeservesen megírt mondókámat, esélyem nem volna javítani hajókötél okádás közben méterszám, jajaj Hermióne azért megrendítő a te kis létezésed, és ez még csak te vagy, egy hernyó, egy csík és még mi van a többiekkel, a mindenkivel mi van jézusom, várjál hozok egy tálat, abba böfögheted föl a kilométer selymet, milyen gyomrod van neked, ha én egy reggel mindazt amit fogyasztottam születésem pillanatától, azt aranyrögökben rókáznám ki hirtelen s váratlan, az ismerőseim hú de örülnének, kérdezgetnének hogy hát ezt hogy csinálod, és én jobb híján a karjaimat tárogatnám, mert egy szót se tudnék szólni a nagy aranyrög rókázás közepedte ők meg lapogatnák a hátam, h bírd ki még egy kicsit, ez kurvajó, jól vagy? Mit mondanék amikor mondani nem tudok semmit, hát hogy lennék apám, hajóskötél formában dől belőlem az aranyrög, csak legyintenék és a szememmel pislognék, hogy minden ok, I’m allright, közben azon gondolkoznék ez mi a picsa, és mikor lesz vége, és vége lesz e egyáltalán és akkor egyszercsak az arany hajóskötél elválasztana mindentől amit addig ismertem és láttam, és bent lennék egy aranyköteg kapszulába, és aztán egy újabb roham, és összerándulna a testem, jaj Hermióne, figyi nem lesz olyan nagyon szar, nem fogsz emlékezni, onnantól kezdve nem fogsz emlékezni az egészre, kis merev barna tokmány leszel a szép sima kis selymesen hűvös gumicukor tested odavész , ha bárki de bárki le mer pondrózni csak küld hozzám, abban nem lesz köszönet, aztán egyszer csak felérbedsz és az addig életedből csak foszlányképek derengenek majd, már megint egy új test, egy új létforma, hát ezt mégis hogy gondolták tényleg, 42 éve nem sikerül megszoknom hogy ez a testem, nem sikerül rájönni hogy mi az hogy embernek lenni, még mindig elfejtem néha hogy mi a nevem, hogy az ember kategórián belül én a nőkhöz tartozom , magasságom 179, alkatom vékony, kurvasokminden, lassan szokom pedig 42 évem volt rá, neked drágám éppen pár hét és ahoyg elnéztelek a nagy zabálás közepette zéró időd volt átgondolni, hogy mi is van veled és a létezéssel, és akkor egyszercsak jön ez a kapszulaszövés, aztán egy komplettül új test, azok a szárnyaid Hermióne, ne ne menjünk bele, igen fogsz vele tudni repülni, nem sokat, nem kell külön megtanulnod, pár napod van, alig egy hét aztán meghalsz, addig keresel valamit amit nem tudod hogy mi, mindegy is, egy hím, meg dugnotok kell, aztán petézel..figyi azér zárójelbe megjegyezném, hogy elég sokminden jön ki belőled selyem, pete, tömörített eperfalevélgolyók, az a kis csik test egy átalakító cső, jaj ne haragudj, nem akartam a komplexitásodat a testedre redukálni, a tested a tied tudod, olvastad, te rendelkezel felette oké csak vicceltem, hagyd, mindegy, majd máskor elmondom, na szóval Hermióne egészségedre, figyi, ne rohanjunk előre, látom ahogy pihegsz basszameg, látom ahogy veszed a kis levegőket, kapkodod, behorpad majd ki a kis oldalad, nem tudok segteni a létezésed sodrásában, képtelen vagyok, ez ilyen, láthatod, de azért megpuszilgatlak itt a soha nem létezett kompetenciád határán ha tetszik ha nem, a Nagy Inkompetencia templomában, ahogy akárhogy is tök egyformák vagyunk, na itt aztán mindannyian összegyűlünk, és behorpad az oldalunk meg ki, ahogy kapkodjuk a levegőnket, vagy ki mit kapkod, szeretlek Hermióne mondtam már én is téged, tudom, na egy nagy ugrás, fogd meg a kezem..éséééés: hopp ez a nagy SEMMI ÁÁÁÁÁáááááááaaaaa……