Olvasási idő 8 perc

tényleg ezt akartuk?

A MAGYAR FILMSZAKMA NYILT LEVELE

♦  SZERK

Vasárnap zárul a 13 év után, egykor Andy Vajna által felszámolt, azt megelőzően évtizedeken át a filmszakma nemzetközileg is legfontosabb hagyományos seregszemléje, az idén 44. Magyar Filmszemle. Ezt a mostani eseményt az állam által magárahagyott filmszakma összefogása hozta létre. Az elmúlt időkben feltűnővé vált, hogy a páratlan módon, a világ egyik legapróbb nyelvén születő értékteremtő filmek semmiféle állami, azaz adófizetői részvételre nem számíthatnak, egy egész, nagyon sikeres filmkészítő generáció lett megfosztva az alkotás lehetőségétől, a kormánypárt történelemhamisító és ideológiai nyomulását alátámasztó produkciók (Most vagy soha, Elkúrtuk, Blokád) és gyártóik viszont brutális mértékű közpénzekben pancsolva, minden szakmai, esztétikai és etikai normától függetlenül készíthetik sokszor csak a legfanatikusabb párthívek által megnézett és utóbb pozitívan értékelt filmeket. Mindez nem szubjektív vélemény, a nézőszámok durván megmutatták, hogy a filmértő, filmszerető közönség az értékes, nemes üzeneteket közvetítő, hiteles, jól megcsinált és profi filmekre vevő. S bár a miniszterelnök a napokban olyan nyilatozatot tett, mintha a kizárólag ingyen vagy rendkívül nyomott gázsiért, áldozatos közösségek összehangolt munkjával, független keretek között megvalósuló filmek elkészítése bárminemű előremutató eredményeket kínálna, a cinikus megfogalmazás pusztán a rezsim teljes filmes szakmát leuraló és tönkretevő szándékainak kudarcát jelenti. Alább a filmszakma szervezeteinek közös nyílt levele olvasható.

„Végre eljutottunk arra a pontra, hogy állami támogatás nélkül készülnek saját lábukon megálló filmek is. Végül is ezt akartuk, legyen a film mindenkié.” – Orbán Viktor miniszterelnök.
Az úgynevezett független film Magyarországon nem választás, hanem kényszerpálya. Sokan, sikeres szakmai múltú, nemzetközi hírű filmkészítők szorulnak erre a pályára. Azok, akik a sokadik elutasított filmterv után tudomásul vették, hogy esélyük sincs állami támogatásra – enélkül pedig még egy közepes kiállítású film sem készülhet el.
Az állami támogatás mindig is alapfeltétele volt a magyar filmgyártásnak – akárcsak Európa többi országában, ahol a kultúra finanszírozása az állam feladata. De nem állami megrendelés, ideológiai elvárás vagy gazdasági csoportérdek, hanem csakis a szuverén gondolat és a szakmai-művészi színvonal minősége lehet az elosztás alapja.
A független film nálunk fillérenként összegereblyézett, minimális költségvetésű vállalkozás, amit a hivatásszeretet és a filmcsinálás féktelen vágya hoz létre a rendező, a producer, a színészek és a stáb többnyire ingyenes munkájával, méltatlan feltételek között. Elszántságból, tehetségből, szaktudásból és rendkívüli találékonyságból készülnek ezek a filmek. Készítőik gyakran súlyos megélhetési válsággal fizetnek értük.
Sikerként elkönyvelni azt, hogy a hazai filmszakma többsége ma kénytelen ilyen körülmények között alkotni, ha filmet akar készíteni, legalább olyan elfogadhatatlan, mintha arra lennénk büszkék, hogy az utcára kilökött hajléktalanok nagyrésze túlélte a telet.
Valóban ezt akartuk volna? Így legyen a film mindenkié?
Ha egy független film nagy nemzetközi díjakat nyer vagy a rendszerváltás óta a legmagasabb nézőszámot produkálja, az a magyar filmes alkotók sikere.
Az, hogy ezek az alkotók kénytelenek állami támogatás nélkül dolgozni, az a magyar állami filmfinanszírozás csődje és szégyene.
A magyar filmszakmai szervezetek képviseletében az egyetlen járható útnak azt látjuk, ha a sokmilliárdos állami dotáció elosztásába ismét bevonódnak az egész szakma számára hiteles, a filmszakmai szervezetek által delegált filmkészítők. Mert a jelen helyzetet az egész magyar filmkultúra sínyli meg.
Budapest, 2025. február 5.
Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete (AHD)
Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE)
Magyar Filmoperatőrök Egyesülete (HCA)
Magyar Filmművész Szövetség
Független Magyar Producerek Szövetsége
Magyar Animációs Producer Szövetség (MAPSZ)
Magyar Film- és Videovágók Egyesülete (HSE)
Magyar Hangalkotók Egyesülete (HSAS)
Magyar Animációs Művészek Egyesülete (AA1)

 

írásaim

♦ SZERK

Bojár Iván András: EGY VULKÁN MA

Bojár Iván András: AZ UTOLSÓ SLUKK

Bojár Iván András: NEMZETI LOMBKORONASÉTÁNY

Bojár Iván András: HARMADIK FELVONÁS

Csikós Attila: ALEXANDRIAI KÉRDÉS

Bojár Iván András: IKONIKUS KÉP

Bojár Iván András: VÉGE (?)

Orosz Jenő: "HAMIS PRÓFÉTÁK" TÜNDÖKLÉSE, ÉS...

Bojár Iván András: ILLIBRI JÓREGGELT

Kabai József:: AZ LMBTQ.SZÁL

Vasák Benedek: PÓLÓSZUGGESZTIÓ

Gellért András: HÁBORÚ A POLCOK KÖZÖTT

Abody Rita: HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Orosz Jenő: HORROR ÉS KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA

Újfalusi Kata: BÁTA VIZE

Bojár Iván András: SŰLLYEDÜNK

Bojár Iván András: OKTÓBER  7.

Bojár Iván András: KEDVES MAGYARORSZÁGOT!!!

Bojár Iván András: DEMOKRÁCIAVÁKUM

Bojár Iván András: EGY ÉV TGM NÉLKÜL

Tardos János: VÖRÖS KÖD VAGY ZÖLD JÖVŐ?

Csikós Attila: RÓZSAVERS

Bojár Iván András: LATOLGATÁS, AMÍG MAGYAR PÉTER ÉL

Bojár Iván András: EGYÉVES A VULKÁN

Berta Ági: NEM HÉTKÖZNAPI FASIZMUS

Berta Ági: ANTIALKOHOLIZMUS ELLEN

Bojár Iván András: SZEVASZ ÖREG - BÍRÓ ANDRÁS emlékére

Csikós Attila: A TÖRTÉNET EREJE

Durst György: LEVÉL EGY ÁLOMRÓL

Bojár Iván András: NEM TERVEZTEM GYÁSZOLNI

Orosz Jenő: MÁSFÉLMILLIÓ LÉPÉS A TÉKOZLÓ ORSZÁGBAN...

Bojár Iván Adrás: ÁLDOZATI JELENTÉS A KULTÚRHARC CSATATERÉRŐL

Megyeri Sziveszter: NER...EMÉNYKEDJ, 2025-BEN SEM

Orosz Jenő: GLOBÁL MUSK-ABÁL

Csikós Attila: CINECITTA

Szerk: TÉNYLEG EZT AKARTUK?

Berta Ági: DOLGOZAT

Bojár Iván András: ORBÁN AZ ERDŐGYILKOS

Bojár Iván András :FERENC ZÖLD ÖRÖKSÉGE

Jónás Tamás: MIRŐL SZÓLNAK A VERSEK?

Orosz Jenő: MILYEN SZUVERENITÁST SZERESSÜNK?

Bojár Iván András: LESZ-E MAGYAR PÉTERBŐL MAGYAR NAVALNÍJ?