Olvasási idő 8 perc

moszkvában esik

SELYEM ZSUZSA OLASZORSZÁGBAN

Négy évvel a fordításra kötött szerződés megkötése után januárban, az angol, a német és a román fordítás után, végre napvilágot látott Selyem Zsuzsa „Moszkvában esik” című különleges alkotása olaszul is. Ez csak az első lépés volt. A nagyja még váratott magára- Egy olyan hihetetlenül gazdag könyvtermelésű országban, mint Itália, a legjobb könyv is képes nyomtalanul eltűnni, ha nem kísérik védő kezek, gondos felvezető kampány.

2023-ban több mint 85ezer vadonatúj kiadvány jelent meg olaszul. A „Moszkvában esik”, (olaszul „Piove a Mosca”) tipográfiailag nagyon szép, a szerzőt nem egy banális fénykép, hanem rajz mutatja be. Ötletes egyébként is, a Del Vecchio kiadó még a fordítókkal is irat egy un. fekete dobozt, amit a fordító teljesen szabadon kezelhet. Én is éltem vele, és örömmel nyugtáztam, hogy a fordító neve a borítón is szerepel, ami egyelőre nem számít bevett gyakorlatnak. Az igen sovány pénztárcával bíró kiadó turnét is szervezett a könyv bemutatására. Ez sem mindennapos. Ellenkezőleg, nem tudok felidézni egyetlen olyan alkalmat sem, amikor egy magyar szerző három nagyvárosba is eljutott volna a könyvével. A kiadó egyébként megígérte, hogy lesz folytatás. Sajnos bő féléve nincs mód igénybe venni azt a hasznos anyagi támogatást, amit korábban a Petőfi Literary Fund biztosított a magyar szerzők külföldi fellépéseire. Remélem, csak ideiglenes akadállyal magyarázható, amit hamarosan elhárítanak.

A turné Rómában kezdődött, a Libraccio könyvláncolat kellemes üzletében, nem nagyszámú, de annál figyelmesebb publikum előtt. Az 50 percre tervezett bemutatóból közel másfél óra lett és a hallgatóság mosolyogva, távolról sem sietősen távozott. Firenzében az egyetem Beatrice Töttösy, a magyar tanszék vezetője, és Antonio Sciacovelli, docens, egyben kiváló műfordító látta vendégül Selyem Zsuzsát, aki maga is egyetemi tanár. A kétórás találkozó irodalmi és fordítói szemináriumi igényeket is kielégített. Milánóban Selyem Zsuzsa a Book Pride irodalmi fesztivál vendége volt, ami a független olasz kiadók rendezvénye. Őt itt egy jól ismert írónő, Arianna Giorgia Bonazzi, interjúvolta meg a könyvről, ismét a közönség nagy örömére.

Ez a három találkozó már csak azért is annyira fontos, mert egy ideje a 15-20 évvel ezelőtt nagyon is népszerű magyar irodalmat manapság már alig méltatja figyelemre az olasz média. Nagyon kevés magyar könyv jelenik meg olaszul és többnyire visszhang nélkül felejtésre vannak ítélve. A legnagyobb könyvesboltokban is csak Márai és Szabó Magda könyvei várják a vevőket – immáron évtizedek óta -, a kevés friss megjelenés napokon, heteken belül eltűnik, ha egyáltalán bekerül a boltokba és nem csak megrendelésre vár. Pedig ami megjelenik olaszul a magyar irodalomból, a legjobb sorsot érdemelné. Ami kevés megjelenik, tenném hozzá, mert tényleg nagyot esett a magyar könyvek száma. Ezen pedig csak a Petőfi Literary Fund anyagi támogatásának a „feltámadása” tudna segíteni. Bő egy éve megszűnt, miközben jóformán minden kevésbé ismert irodalmat az anyaországok anyagilag is támogatják. Igy aztán az olasz kiadók, evidens és elkerülhetetlen módon inkább a támogatott irodalmakkal foglalkoznak.

Én meg nosztalgiától könnyes szemmel emlékezem vissza azokra a szép időkre, amikor az olasz kiadók gyorsan és érdeklődve válaszoltak a mailjeimre, amelyeknek tárgya a „Magyar narrativa” volt. Amikor a jó érzés, az öröm megmaradt akkor is, ha a fordításra ajánlott könyvprojekt valamiért mégsem valósult meg.