circeo
♦ RÉNYI ANDREA | NAPLÓ
Amikor bűnügyekről beszélünk, a megvitatás központjában mindig csak az elkövető és az áldozat áll. Néha bekerülnek a körbe az áldozat hozzátartozói is, ha rátermetten aktiv szerepet vállalnak. A bünöző hozzátartozóit illedelmesen kifelejtjük, a hallgatást többféleképpen lehet értelmezni, de pozitiv árnyalata aligha van.
Bő tiz éve tanitottam már egy magán nyelviskolában a római Trieste kerületben, amikor egy húszvalahány éves, káprázatosan szép lány iratkozott be hozzám magán németórákra. Szolidan öltözve, tisztán, éppen csak a szemét kifestve jött el az első nyelvórára, de meglepően erős izzadságszagot árasztott magából. Gondoltam, hogy talán nem akart elkésni és futva érkezett, de ez az izzadságszag vette körül a rákövetkező órákon is, amikor pedig mindig ugyanolyan tisztán és netten nézett ki. Téveszthetetlenül frissen mosott ruha volt mindig rajta és úgy általában minden porcikájából sugárzott a gondos testápolás, de az izzadságszag félreérthetelenül és bántóan rombolta az egyébként sztáreffektust. A lány magas volt, tökéletes teste harmónikusan mozgott, dús, hosszú, hullámos fekete haja gyönyörüen keretezte be kifogástalan vonásokkal megrajzolt arcát. A nagy, sötét, mediterrán szemekre nem is kellett volna kontúr, valószínűleg csak azért rajzolta oda, hogy még gondozottabb külsővel rendelkezhessen. Igy aztán az izzadságszag végleg megmagyarázhatatlannak tünt.
Kép: Andrew Wyeth – The Lone Gull, 1948. aquarell/papír, 14 x 20 in. (35.6 x 50.8 cm). Christie’s, New York
A lány érdekes keresztnévvel, de egy meglehetősen gyakori olasz vezetéknévvel mutatkozott be, és a német nyelvtudását szerette volna annyira felfejleszetni, hogy megirhassa a bölcsész diplomamunkáját. Nem volt nyelvtehetség, lassan haladtunk, tudta is ezt magáról és védekezésként az olasz irodalom iránti szenvedélyét hozta fel, hogy a német csak egy rövid kitérő, a diploma után az anyanyelve irodalmával akar majd foglalkozni. Már nem emlékszem, hányadik találkozásunkkor történt, amikor elárulta, kinek volt a huga. Arra sem emlékszem, miért vallotta be, és a pontos reakciómra sem a hirre, de feltehetőleg megnyugtatóan hatott rá, ugyanis attól kezdve nem éreztem többé az izzadságszagát. Merem remélni, hogy azért nem izzadt többet a társaságomban, mert identitásának bevallása után úgy érezte, hogy nem kell tartania a nem elfogadástól. Az cáfolhatatlan, hogy a tanár-tanitványviszony egy másik sikra került át, egy ha nem is baráti szintre, de megértőre, barátságosra, ami biztosan megnyugtatta a nagyon sokféle, köztük feltehetően számos elitélő, távolságtartó, esetleg félelemmel átszőtt reakció után, amivel önhibáján kivül kora serdülőkora óta számolnia kellett.
írásaim
irodalom/napló
Rényi Andrea: BÉLA 1988 ÁPRILIS 25-ÉN
Rényi Andrea: EDITH BRUCK 92. SZÜLETÉSNAPJÁRA
irodalom/portré
Rényi Andrea: KORACH MÓR SOK ÉLETE
Rényi Andrea: MARINETTI ÉS A VÖRÖS CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ
Rényi Andrea: AKI KÉPES VOLT KILÉPNI
Rényi Andrea: A NEMZET GIANNIJA
Rényi Andrea: MAKACSON ELLENKEZŐ IRÁNYBAN
Rényi Andrea: EGY MAGYAR-OLASZ IRÓNŐ - NICOLETTA SIPOS
Rényi Andrea: AKI AZ ÉLETÉVEL FIZETETT
Rényi Andrea: IRODALMUNK OLASZ BARÁTJA, BRUNO VENTAVOLI
irodalom/publicisztika
Rényi Andrea: A MAGYAR IRODALOM ELFELEJTETÉSE
Rényi Andrea: VÉRZŐ MAGYARORSZÁG
kultúra/recenzió
Rényi Andrea: EGY KIÁLLÍTÁS ELÉ
Rényi Andrea: NEM A KIADÓ, A KÖNYV VÁLASZTOTT
kultúra/könyv
Rényi Andrea: NÁDAS PÉTER OLASZUL
Rényi Andrea: A MÚLT, MINT BÖRTÖN
Rényi Andrea: TALÁLKOZÁS ILONKA NÉNIVEL
Rényi Andrea: MÉG PÁR SZÓ DALLOS MARINKÁHOZ
Rényi Andrea: VÖRÖS PIERRE KORA
irodalom/nekrológ
irodalom/interju