csermák éva

FOTÓMŰVÉSZ

Hajós Gabriella: „Az Éva sok. Ha jön, beront, ha megy, elviharzik, ha beszél, áradó patak bugyog a szájából, ha főz, rettenetes edényben rotyog a saját  magból saját ültetésű, saját kapálású, saját öntözésű paszuly, amihez az Éva sok pirított, pörgetett kesudiót kever a saját sajtolású olajával. Az Éva valaha szíriai, sötétszemű, rengeteg hajú kislány volt egy keményített madeirafüggönyös parasztszobában, sárgás, tompa fényt kibocsátó mégse petróleumlámpa  mellett Brahmsot(?) játszott, amitől hosszú lett a nyár, és megállt a forróság, átmenetileg kimentett egy falut az iszkoló időből, de ennek hamar itt volt a vége. Mert az Éva sok, még a huszonegyedik hónapban is kötélen húzatta magát egy vitorlással a viharos tengeren, hátha a habok közt adna életet, maga rakta a háza falát, a kéményekbe, amikor elkészült velük,  mind ahányszor bebújt és onnan énekelt a gyerekeknek.  Sok, de mégse szirén. Ha jött valaki, kivárta, ott volt, hol húsos, hol hústalan korpuszával, kegyetlen, száraz, kemény, gyengéd, érzelmes, folyékony állapotával, és betöltötte a teret. És zenélt is hozzá.”

 

galéria

♦ CSERMÁK ÉVA