Olvasási idő 9 perc

az én b-kategóriás életem

PIMPEDLY SZABÓ GEORGINA | NOVELLA | MŰFAJ

Egy munkahelyről hazahozott süti, s a tévénézés szüneteiben megkérdett „és amúgy mi volt?” – ezt megkapom Feritől, és néha az állomásra is kivisz, ha a barátaimhoz megyek Pestre. Mi Gyirmóton lakunk: itt sikerült a szomszédokétól nem is oly messze levő családiházat vennünk a támogatási keretből. Az udvaron áll a szürke Opel Astránk (a papíron ezüstszínű) – s van egy utcáról is jól látható lemezgarázs: itt van a nemrég kiselejtezett etetőszék és a kisruhák. Dóri már másfél éves – lehetne Stella vagy Stefánia is, de a Feri azt mondta, a Stella sörnév, a Stefánia meg vagdalt – így Dóri végül Dóri lett. Nem kékszemű, és nem sokáig volt mosható pelenkája – a Feri körülményesnek vélte, és zavarta, hogy a csapban áztatom a dolgokat – meg különben is, felhívta rá a figyelmem, hogy nem kell itt az angyali jóság nevében ilyen zöld anyának lennem – és bevágta a kommunális hulladékba az elmosott bébiételes üvegeket. Ezt már nem lehetett többé rábízni – ahogy a mosogatást sem, mert erőből folyatta a vizet, és nem zárta el, ha félrenézett. A múlt nyáron légkondit szereltettünk, ő mégis kitárta az ablakot – és ötperces távokra is kocsival ment. No persze, nem nyitok vitát, sosincs időm ilyesmire. Dóri többnyire tízkor szokott elaludni, de felkel háromkor – öt óra szunyókálás jutna nekem, ha semmi másra nem volna igényem. Holnapra főzni kell, mert a Feri szülei jönnek babalátogatóba. Meg az öt órából egy azzal telik, hogy eszem valami diétásat – toast kenyeret vagy gyümölcsöt: bűntudatom lett volna vegán kajákat venni, a Feri szerint most ilyen drágább dolgokat nem engedhetünk meg magunknak. Utána zuhanyozom: a szulfátmentes, környezetbarát sampon rég elfogyott, de legalább újrahasznosított dobozút vettem (csak kicsit mesterséges az illata). Nos, ezután van tizenegy óra, s a Ferinek készítek még tízórait. Három és fél órám marad az álmodásra: olvasni arról nincs idő, hogy kizsákmányolják a bolygó növény-és állatállományát – hogy az űrből látszik egy New yorki szeméttelep – vagy, hogy a csöpögésmentes csappal több tíz liter vizet menthetünk meg (a Feri még néha fogmosáskor is folyatja!)

Ó, nem, ezen szakasz az álmodásé – lenne, ha az ébresztő beállítása közben egy váratlan SMS nem villanna be. „Jól vagy?” – csak ennyi benn a kérdés, s bár a számot kitöröltem egykor, a fölötte lévő üzenetekből megismerem. Kornél: egy egész világ emléke ő. Két éve lesz (tán három?) hogy örökre elvitte a vonat, s én többé nem láttam soha. Szerettem, úgy, ahogy nem szabad férfit – érdekesebb volt, mint az egész világ, s egy darabon viszontszerethettett. Tarka álom volt az egész – az első csók egy szelektívszigeten, s az elektromos rollerrel száguldás az éjszakában. A szülinapomra élő virágot vett – és karácsonykor majdnem megkérte a kezem. Én már szerettem – de ő már nem lángolt, s elengedett az éjszakába. Harmincnégy éves voltam – s a Feri eléggé kitartóan udvarolt. Szerettem volna szeretni – s az arcából néha még ő nézett rám – de soha nem lehetett egy velem. Kornél eltűnt – néha reméltem, hogy meglátom egyszer Pesten, s mikor az Oktogonon ment a villamos, mindig hevesebben vert a szívem. Gondolatban visszarepültem oda, ahol még boldogok voltunk, s tovább élt később az álmaimban: neki tetszett a Stella név, a konyhájában volt három szelektív szemetes, és ő is vegán volt, és nem sajnálta tőlem a pénzt a környezetbarát tusfürdőre. Szeretett volna kisbabát – ő mondta, hogy a pelenkát majd ki lehet mosni a baba fürdővizében – s azt képzelem még néha, hogy Dóri, aki nekem Stella, tőle van. Elképzelem, hogy elektromos autónk van – néha párás az ablaka, ha csókolózunk – s olyan társasházban élünk az Oktogonon, aminek lakossági komposztgyűjtője van. Ahol nem vagyunk, soha nem hagynánk égve a villanyt, sem folyatva a csapot. Mikor Feri folyatja, az én könnyeim folynak a csőből. De az SMS-re mégis csak azt írom: „én mindig jól vagyok” – s az órára nézek, és végre álmodom: két óra maradt hátra megálmodni egy szebb világot.