Fotó: 1989 március 15, Budapest, Bem tér – fortepan_Vimola Károly 

1

dönteni kell.
koleszos leszel pesten,
vagy postaforgalmis bicskén.
ha koleszos leszel pesten, dönteni kell, hogy hétvégén hazamégy vagy tilosazá, fekete lyuk, picasso point, zanzibár.
ha maradsz pesten, dönteni kell, hogy fű, vagy spuri, vagy kokó, vagy vénás, vagy iszol, vagy nem, vagy dolgozol, vagy nem.
ha pesten vagy, dönteni kell, hogy innen nézed végig a rendszerváltást, vagy otthon a fotelben a bepiált szüleid mellett, koktél- kréker és kaszinótojás mellett.
orsika két oldalról nézte.
gimiben bemondták a hangosba.
hazament és házimuri volt, meg hogy a vilike egy fasz, mert mdf-es, az andris meg maradt ugyanaz a komcsi, ahogy böcsülettel nevelték és kiálltbazmeg az elvei, meg a cucli mellett. igaz, mondjuk, hogy andris alkoholista lett a három diplomájával meg a hat nyelvvel, de hát bazmeg ez akkora fasz, hogy egyszerűen képtelen rendszert váltani és inkább lesz a vidi-pályán biztiőr, de hogy az elvek. az nagyon fontos!kiprivatizálja az a geci a videotont? óhaggyámá’! voltam kiküldetésben jugóban, meg kínában, meg az eneszkában, nem így megy ez!
meg majd az apám megmutatja, hogy szoftvermérnök, meg géemká. aztán majd nézhetsz, borbála. majd nézhetsz vilike, a lakitelki faszombagázzsal!
és akkor a borbála suttyomban napi négy üveg szovjetszkoje igriszroje-t bebillentve butikot nyit.
hát az összes vili meg andris mindenkije összeszaladott. ez bazmeg micsinál? nédda, pénzt keres. borbála döntött. hát, ugye, ha váltani kell, akkor váltunk, miklós.
a faszom fog megrohadni a vidibe, meg a volánba.
a miklós meg, hogy, na majd a géemká, figyejj oda. de hát bazmeg, szofverfejlesztő mérnök volt, azoknak meg nincs agyuk, ugye. megpusztult a melóba, azt semmi.
bemondták különben is, a hangosban a gimibe, talán a szűrös mátyás, de ebben nem vagyok biztos, hogy na majd most!
rugózott mindenkinek a térde, meg amikor a kedves ruszkik fölcugehőröztek, hogy dászvidánnyá, hát hogy örültünk!aztán ott maradt az üres laktanya és hiába mentünk oda fölszerelkezve botokkal, meg gesztenyével, ahogy szoktuk, hogy na, te büdös ruszki, pájgyom! áhhh. eldöntötték a felnőttek, hogy dászvidánnyá.
úgymaradtunk, ellenség nélkül.
na, de hálistennek maradt nekünk ellenség bőven. például a szüleink, és azok barátai. borbála döntött. rendesen.
miklós is döntött. rendesen.
mindeközben orsikának az volt a rendszerváltás, hogy végre valahára megszabadult a szüzességétől.
és a fent említett
„eszdészes lettél te barom, meg te lakitelki csótány és kommunista apádfaszát és fideszes faszinger” mellett/között, döntenem kellett.
hát én akkor rengeteg unicumot és vodkát döntöttem.
és történelmi pillanatok, meg minden.
utáltam az oroszokat, mert külön busz vitte a szalagos copfos kislányokat az iskolába, meg haza. de ez még gyerekkor.
innen nézve, a rendszerváltást, egy baszdühös kamaszkor az egész.
mindenki döntött, persze. mindent. házasságot, barátságot.

2

nagyon szomorú vége lett.
vagy nemtom.
meghaltak a szüleim a döntésbe.
a nagyszüleim már akkor meghaltak agyilag, hogy belevitték őket a döntésbe.
ilonka és jános, jösztök a szakszervezetiszövetkezetianyádpicsájába, vagy éhen döglötök a csendőr fivér végett.

vagy kedves bözsi és jános, ehun a téeszcsé, zetor, kombájn, csinájjad jános. visszakanyarodva orsikához, akkor már a nagyszülők, szülők bőven nyögték, vagyishogy élték a döntést, de én bizonyosan állítom, hogy a rendszerváltás idején, alkoholok és drogok befolyása alatt voltam, mert máshogyan ezt nem lehetett ép ésszel kibírni. nekik sem. visszatérve a döntésre.
nem mindegy, hogy egy tapasztalt alkoholfogyasztó hogy dönti a poharát, hogy ne tűnjön tapasztalt alkoholt fogyasztónak.
nem mindegy, hogy a kőműves nagyapám a spakli helyett hogyan dönti a munkásőr pisztolyát.nem mindegy, hogy a bányász nagyapám, hogyan dönti a házi pálinkát suttyomban a falubeli tiboroknak.
a gyerekkori döntések ugyanez. a csattogó szandálú szűcs zsuzsival akarsz gumizni, vagy a műanyag szandis szivivel?csattógós szandi, persze. muszáj dönteni.
orsika nagyot döntött. többször is. orsikának lettek gyerekei, akik végignézték orsika döntéseit. elég sok deciliter és centiliter, meg anélkül is, mérőszalaggal felmérhetetlen döntéseit.na de hogy mi a lényeg.láttam sok döntést. a nagyon rossz és a simán rossz között kelletett dönteni.vagy ha nem is kelett, de illett.
mégis, mi a véleményed, miklós?na, hát kurvára nem mindegy, mi a véleményed. hamar dönteni kell, mit válaszolsz? életek múlnak rajta.
hogy miért is írtam ezeket le.azért, mert sajnos senki nem menekül a döntések elől.
és mindegy, hogy az felespohár vagy fröccs. férfi vagy nő. elvek, vagy ösztön. kényszerítés, vagy a kényszerítésen belüli döntések döntése.
analóg az én hangyafasznyi históriám a gyerekeim életével.
dönteniük kell. nincs tilosazá, picasso point, unicum, kőműves és bányász nagyszülők.még csak rendszerváltás sincs.semmi nincs. internetek vannak. meg covid.
így kell dönteniük.
melyik a jobb? a mi régi döntéseink, vagy a gyerekeink leendő döntése?
félelmetes.
én féltem akkor is.
mondjuk nem nagyon, mert lefoglalt a szex. de hogy ezek az emlékek mennyire bevésődtek, meg persze a döntések…
most félek a legjobban.
a döntést odaadni a kezükbe, hogy csá’, tiéd, mennyél vele.
félek, de közben reménykedem, hogy lefoglalja őket a szex.
remélem, ők nem félnek.
sem a szextől, sem a döntésektől.
sem a szüleik és nagy- és déd-és ükszüleik döntéseitől.
és legfőképp, a felsoroltak múltjaitól.
ezt nekünk akkoriban senki nem mondta. a döntést, a félelmet, a szexet, a sok-sok múltat. csak láttam, és gyorsan leírtam.