Olvasási idő 2 perc

populizmustól a bioszféra-tudatig

Több, mint száz év ezelőtti kijelentésekről derül ki, hogy igazuk volt az akkori „megmondó embereknek”: Darwin evolúciótanát igazolja a négylábú bálna maradványainak felfedezése, Einsteint a gravitációs hullámok detektálása és a fekete lyukról készített első fénykép, Marxnak az a jóslata vált be, hogy a kapitalizmusban egyre kevesebb ember birtokol egyre nagyobb vagyont; ma a világ leggazdagabb 40 emberének akkora a vagyona, mint öt milliárd embernek együttvéve, és Freud emberképének hármas felosztása is érvényesnek látszik: ezek az Id (Ösztön-én), Ego (Én) és a Superego (Felettes-én).

„Az ’Én’ a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A ’Felettes Én’ az erkölcsi előírások és a szülői ideál (később ’Énideál’) forrása, idealisztikus elveket képvisel. Az ’Ösztön-Én’ a szenvedélyek, vágyak forrása, hedonisztikus elvek vezérlik, nem tud késleltetni. Az ’Én’ a ’Felettes-én’-t és az ’Ösztön-én’-t köti össze, és igyekszik ezek feszültségi különbségeit harmóniába hozni a realitáselv alapján. A vallás által a felnőttek saját infantilitásukat (gyermekiességüket) egy egész életre meghosszabbítják. Valamilyen illúzióba való kapaszkodással el lehet kerülni az egyéni neurózist.”(Wikipédia)

A freudi emberkép sok mindent megmagyaráz a jelenkor tendenciáiból; az előítéletek irányulhatnak a „normális” többség által lustának és élősködőnek tartott az ’Ösztön-Én’-t képviselő színes bőrűek: feketék, romák és migránsok ellen. És ellenkezőleg, az előítélet irányulhat a ’Felettes Én’-t megtestesítő magunkénál sikeresebbnek, intelligensebbnek, összetartóbbnak gondolt csoportok ellen: zsidók, németek, kínaiak és például Romániában a magyarok ellen.

Van egy másik vetülete ennek a felosztásnak és ez írásom fő üzenete: a populizmus a korábbi felvilágosult-racionalista-felvilágosító ’Felettes-Én’-t képviselő elit ellenében az ’Én’ és az ’Öszön-Én’ indulataira és dühére alapozza a politikáját.

A bizonytalanság világában az emberek milliárdjai kapaszkodókat keresnek – ezt az igényt szolgálják ki a misztifikált hagyományra, a felturbózott nemzeti büszkeségre, vallási szigorra alapozódó és a „közösségi”akol melegét ígérő populista politikák.

A 21. század nagy kérdése, hogy a Föld globális problémái képesek lesznek-e az emberiség mentalitását a bezárkózás, vallási misztikumba és más kábulatokba (így pl. a virtuális játékokba) menekülés könnyebbik útja helyett a bioszféra iránti felelősséget átérző felnőttes, ’Felettes Én’ felé orientálni?!