Orosz Jenő: MILYEN SZUVERENITÁST SZERESSÜNK?

Olvasási idő 5 perc

milyen szuverenítást szeressünk?

Az életünk nem a „szuverenitási”, hanem a „túlélési indexen” múlik!

Szájer József és a „Szabad Európa Intézet” munkatársai „szuverenitásvédelmi indexet” dolgoztak ki, amely szándékaik szerint „egy kiteljesedett, mintaszerű, 21. századi szuverenitáskoncepciót képvisel” – ami nem igaz.

Az első világháború előtt a szuverenitás letéteményese a szuverén uralkodó volt, illetve annak az absztrakciója: a korona. Az európai monarchiák összeomlása után viszont a modern nemzetállam követelte magának a teljes politikai, cselekvési szabadság, a „szuverenitás” jogát.

Amíg a kormányzó bürokráciát féken tartja, a hatalmi ágak szétválasztása révén: a parlament, az Alkotmánybíróság és a pénzügyi egyensúlyért felelős intézményrendszer addig nincs baj, addig a szuverén állam a polgári rendszer szolgáltatójaként működik. Akkor válik problematikussá az állami szuverenitás, amikor vészhelyzetre hivatkozva kontroll nélkül marad a végrehajtóhatalom, a hozzá kapcsolódó rendőrséggel és katonasággal együtt. Az állam hatalmi gépezete ugyanis – a nemzet védelmére hivatkozva – hajlamos önálló életre kelni, sőt visszaélni a hatalom monopóliumával. A Szájer-féle szuverenitáskoncepció nem új, hanem a „körkörös védelmen” alapuló, bezárkózó állam ideológiája.

Egyáltalán miért olyan fontos a nemzetállami szuverenitás egy változó, uniós szövetségi rendszerben mozgó apparátusnak? Miért fontosabb a patrióta szuverenitás a lokálpatrióta, önkormányzati szuverenitásnál? Miért fontosabb a nemzetállam szuverenitása a közösségbe beilleszkedő egyéniség szuverenitásánál?

Ráadásul a nacionalista-populisták globalizmus-ellenessége, korlátoltsága nemcsak a nemzetközi, multinacionális és nemzetek feletti intézményrendszert veszélyeztetik, hanem a globális ökoszisztémát is. A 21. században nem az önző, rövid távon gondolkodó, hataloméhes politikusok érdekei a legfontosabbak, hanem a bioszféra és benne az ember túlélési esélyének növelése.

Nem az a társadalom lesz a nyertese ennek a századnak, amelyik a „legszuverénebb”, hanem amelyik képes lesz tiszta vizet, egészséges ételt, jó iskolát, örömteli és szolidáris közéletet biztosítani polgárainak… a hosszú távú túlélés érdekében!