Olvasási idő 10 perc

cop28, dubaj

TÖRTÉNELMI EREDMÉNY / 10 MILLIÓ FA

ÜRGE-VORSATZ DIÁNA SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA

♦ NICHS ANDREA | TUDÓSÍTÁS

Szembetűnő ellentmondás, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kivezetéséről szóló felhívás elfogadása egy olyan országban született meg, amely a fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséből gazdagodott meg. A COP28 klímacsúcs döntéseiről, a konferencián zajlott történésekről a Másfélfok.hu sajtóklubja számára adott tótájékoztatót Ürge-Vorsatz Diána, az IPCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének) alelnöke.

A klímával, globális felmelegedéssel, ökológiai kérdésekkel foglalkozó konferenciák néhány ezres szakértői létszámához képest a most véget ért COP28-on 130 ezres résztvevő gárdával zajlott a klímacsúcs Dubajban. A helyszín önmagában ellentmondásos, mint ahogy a hatalmassá duzzadt létszám is. Ürge-Vorsatz Diána is csupán két nappal a konferencia kezdete előtt döntött a kiutazás mellett, mert azt mondja, minden etikai kérdés ellenére rendkívül fontosak ezek a találkozók. Az éghajlatváltozással foglalkozó intézmények és a cégek, amelyek a legújabb technológiai megoldásokat vonultatják fel, már nem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyenek részt ezeken az éves rendezvényeken. „Összességében úgy látom, ezer sebből véreznek a klímacsúcsok, így az idei dubaji, 28. konferencia is, de mivel egyelőre senki sem tudott még jobbat kitalálni, és a folyamat rengeteg hasznot is hozott a klímavédelem terén, ezért a panaszkodásra és szidalmazásra fecsérelt rengeteg intellektuális energia helyett érdemesebb lenne arra fókuszálni, hogy ebből a kevéssé tökéletes, de egyedüli lehetőségből hogyan hozzuk ki a legtöbbet. Bár a képviselőink egy része online kapcsolódott be a konferenciába, ezt mégsem lehet teljesen így megszervezni. A beszélgetések, döntéselőkészítések nem feltétlenül a plenáris üléseken születnek, hanem a kávézások során. Súlyos érdekekről, fontos kérdésekről van szó, ha nem vagyunk jelen, nem tudunk tevékeny részesei lenni mindennek. Hogy kell-e ehhez 130 ezer ember, azt nehéz megítélni. A tárgyalásokhoz biztosan nem kell, de fontos megérteni, hogy évente van két hét, amikor erre figyel a világ, és erre időzítve rengeteg újítás, ötlet születik.”

A klímacsúcs utolsó napjaiban felforrósodott a hangulat, a COP28 nyilatkozatának szövegéről sokáig folyt vita. Több uniós országbeli képviselő fenyegetőzött hazautazással a túl puha megfogalmazás miatt. Az olajkitermelő országok ugyanis nem szerették volna, ha a szövegbe bekerül a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének gondolata. Az eseménysorozat elején a 198 tagország korábbi, Párizsi Egyezményben megfogalmazott vállalásainak értékelése zajlott. Sajnos az ottani elfogadott vállalásokat az egyes országok azóta sem tartják be.

A klímacsúcs egyik fontos pontja volt biztosítani a fenntartható, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és klímasemleges gazdaságok és társadalmak felé való igazságos átmenetet. Az EU célkitűzése, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55%-kal csökkentse a nettó ÜHG-kibocsátását, legkésőbb 2050-re pedig elérje a klímasemlegességet.

Globálisan kell fellépni annak érdekében is, hogy 2030-ig a háromszorosára nőjön a telepített megújulóenergia-kapacitás, és megkétszereződjön az energiahatékonyság javulásának mértéke, az egyes országok energiaszerkezetének tiszteletben tartása mellett. Mozgósítani kell minden finanszírozási lehetőséget az éghajlat-politikai fellépés támogatásának céljára. Szó esett arról, milyen ellentmondásos, hogy bár Afrika rendelkezik a napenergia-kapacitás 60 %-val, a beruházásoknak mindössze 2%-a valósul meg a kontinensen.

Történelmi léptékű eredmény – ami nem fogalmazódott meg az elmúlt 28 évben – a fosszilis tüzelőanyag kivezetéséről szóló döntés. A Glasgow-i Egyezményben már határoztak a szén fokozatos kivezetéséről, amit most megfejeltek valamennyi fosszilis tüzelőanyag fokozatos visszaszorításával. Mindez azért rendkívül lényeges, mert nincs általános CO2-kibocsátáshoz köthető adónem, ami kompenzálná a károkat, és aminek mértékét, reálisan valahol tonnánként 100-200 dollár közt kellene meghatározni. Ehelyett ma még támogatási és ösztönzőrendszerek állnak a fosszilis kibocsátások mögött. A dokumentum energiarendszerekről szól, és olyan új közlekedési és ipart segítő formákra való áttérésről, amely eredményeként elérhető az alacsonyabb vagy nulla kibocsátás.

A nagy kibocsátók viszonylag könnyen megúszták a konferenciát, az USA-nak mindössze 20 millió dollárjába került a fejlődő országok energetikai átállásának támogatása, miközben a világon a felső 10% adja a kibocsátás összességének 52%-át. Ezek pedig mi vagyunk, az euro-atlanti világhoz tartozó fehér középosztálybeliek, télen meleg, fűtött lakással, nyáron légkondicionáló berendezésekkel, több autóval, külföldi utazásokkal, laptopokkal, mobiltelefonokkal felszerelve.

A megállapodást számos kritika érte a klímavédelmi csoportok részéről, mert szerintük a szöveg sok kiskaput tartalmaz és nincsenek benne komoly vállalások az átálláshoz szükséges forrásokról. Az ő megfogalmazásuk szerint a szöveg nem szól kifejezetten a fosszilis tüzelőanyagok kivezetéséről és a kibocsátás mérsékléséről oly módon, hogy az valóban a szükséges mértékű lépésváltást képviselné.

Mi lenne hát a megoldás – hangzik el sokadjára a kérdés? Elegendő a mértékletesség, az önkorlátozás? Mit jelentene az ökodiktatúra, mennyire számítanak etikai szempontok? Meddig őrizhetjük meg a Föld jelenlegi állapotát, miközben a reklámoknak köszönhetően a fogyassz minél többet, vegyél újat elv működik. Hogyan lehet az emberek szemléletmódját megváltoztatni és ösztönözni a környezettudatos fogyasztási mintákra? Hogyan lehet még érdekeltebbé tenni a gazdasági élet szereplőit az újrahasznosítás tekintetében? Fontos kérdések ezek annak tudatában, hogy az IPCC legutolsó értékelése szerint 3,3–3,6 milliárd ember él olyan országban, ahol az éghajlati hatásokhoz már csak alkalmazkodni lehet.

Szűkebb hazánkat tekintve pedig mennyire érdekli a társadalmat, hogy hogyan teljesítünk a kibocsátás-csökkentés tekintetében mi, magyarok? A COP28 legfontosabb vonatkozása Magyarországra nézve, hogy a kormány tervei szerint 2050-ig megháromszorozzuk az atomenergiát. Más konkrét vállalás nem történt, igaz, itt is érvényes a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének folyamata. Van még mit tenni…