– Számomra minden alkalommal misztikus élmény, amikor valaki rábök egy irgalmatlan távol repülő, alig látható foltra az égen, és azt mondja, az egy kerecsensólyom. A repüléséből lehet tudni? Mit kell ismerni ehhez?

A nézését meg a járását, de a viccet félretéve, igen, a madarat felismerni a reptéről, a viselkedéséről, a hangjából.

– Visszatérve az erdőökológiához: mi jött a madarászás után?

Gimnazistaként botanikusokkal kezdtem mászkálni, megszerettem a virágokat, a növényeket. Nagyon gyorsan tanultam, de így van ez akkor, ha szereted, amit csinálsz. A debreceni egyetemen egy világjáró botanikus, Less Nándor volt a tanárom. Karizmatikus és vakmerő személyiség volt, sajnos emiatt is halt meg 30 évesen: egy afrikai túráról maláriásan tért haza. Az ökológusok közül egyébként sokan kezdik madarászként, talán, mert gyors sikereket lehet benne elérni. Magyarországon körülbelül 400 madárfaj van, szorgalommal, kitartással hamar megtanulható a „lista”, jól elkülöníthetőek egymástól, színesek, szépek, viszonylag könnyű meghatározni őket. Számomra ezen túl a madarak nagyon spirituális lények is, könnyű hozzájuk kapcsolódni.

Visszakanyarodva a fákhoz, mindig is jártam az erdőket, és amikor elindultam a növényvilág, a botanika irányába, a fákkal, az erdőkkel kezdtem el mélyebben foglalkozni. Nagyon érdekelnek az ökoszisztéma szolgáltatások, azaz, hogy mi mindent ad nekünk a természet és mindezt hogyan tudjuk értékelni. Mondjuk például azt, hogy egy fa mennyire javítja a levegőminőséget, milyen fontos, hogy megköti a talajt, és ezáltal csökkenti az árvízveszélyt, vagy akár a madárdal hogyan hat ránk mentálisan, de mindezt nem számoljuk be egy-egy élőhely (ökoszisztéma) értékébe. Nincs benne a búza árában sem, hogy mennyit pusztítottuk érte a természetet, a talajt különféle kemikáliákkal.

– Ki vagy mi dönti el, hogy milyen értéket, „árat” rendelünk egy állat vagy növény mellé? Hogy melyik ritkább vagy hasznosabb?

Igen, számít a ritkaság, vagy éppen az, hogy milyen funkciót lát el az ökoszisztémában. Vannak olyan fajok, amelyek fontosabbak egy tájban, mint mások, ilyen például a kerecsensólyom, a hiúz, a farkas, a harkályok, de sorolhatnám. Tudjuk, hogy milyen lényeges szerepük van az ökológiai rendszerek stabilizálásában, fenntartásában. Természetvédelmi besorolás szerint általában a ritkaság számít értékesebbnek, és a fajokat értékeljük. Érintettem az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, ez egy másik szempont, nem a fajokat, hanem az élőhelyeket, ökoszisztémákat értékeljük, ahol a hasznosság fő szempont, és az ökológiai közgazdászoknak is nagy szerepük van ennek meghatározásában. Ha egy korallzátony értékéhez például hozzászámítják, hogy mennyi pénzt fizetnek a zátony iránt érdeklődő turisták, búvárkodni szerető emberek, akkor egy igen magas érték jön ki, aminek kommunikációja segíthet megvédeni a korallzátonyt. Persze nem szabad minden ilyen értéket pénzben kifejezni, mégis máshogy tudsz érvelni ezzel az ismerettel.

– Ha a korallzátonyoktól visszalépünk az erdőbe, elmeséled hogyan kezdted a munkát és most mivel foglalkozol?

Az Ökológiai Kutatóközpontban kezdtem, ami az évek során sokszor átalakult, korábban hozzánk tartozott a Balatoni Limnológiai Kutatóintézettel. Az erdők mellett a másik szakterületem a térinformatikai modellezés volt, itt magasabb szintű ökológiai összefüggéseket vizsgáltunk. Egy pályázat keretében most a ’Life 4 Oak Forests’ programban dolgozunk, ami az élettel teli tölgyesek visszaállítását célozza. Három magyar nemzeti parkkal, egy kisebb természetvédelmi szervezettel, a WWF Magyarországgal és egy olasz partnerrel dolgozunk együtt, hogy a kijelölt Natura 2000-es tölgyes erdők szerkezetét és faji összetételét sokkal diverzebbé tegyük. Erre azért van erre szükség, mert ezeket a tölgyes erdőket az utóbbi 200 év intenzív erdőgazdálkodása szerkezetileg és fajok szempontjából is homogénné tette. Ha kirándulsz egy erdőben gyakran egykorú és egy-két fafajból álló erdőket látsz, amire mondhatod, hogy jaj, de szép, milyen rendezett, de ez igen messze van a természetes erdőtől. Mi azt szeretnénk, ha ez az irány elmozdulna, és változatosabb korosztályú, sok fafajból álló, jóval több holt- és idős fát tartalmazó erdő lenne. Ha az említett egykorú, szerkezetileg homogén erdőkben lékeket nyitunk, azaz kisebb területen kivágjuk a fákat, ez hasonlítani kezd az erdő természetes működéséhez. Amikor egy fa természetes úton meghal, és keletkezik egy lék a lombkoronában, bejut a fény az erdőtalajra, elindul egy új facsemete generáció, ami miatt változatosabb lesz az erdőszerkezet, és a fafajösszetétel is. Az elegyes fajú erdők jobban reagálnak a klímaváltozás kihívásaira is. A természetvédelmi erdőkezeléssel létrehozott álló- és fekvő holtfák pedig elkezdenek működni: iszonyú gyorsan, néhány hónap alatt megváltozik a rovarvilág, amire reagálnak a harkályok, ami azért fontos, mert csak ők képesek odút vájni a fába. Ennek nyomán jönnek a madarak, a pelék, a mókusok, a vadmacskák. De ott van például a Fóti Somlyó, ami az említett LIFE pályázatunk egyik fontos területe. Sokáig legelőként hasznosították, majd a felhagyás után visszavadult, és a fás legelők korábbi öreg, molyhostölgyei, amelyek az erdőben elszórtan állnak, ma jelentős értéket képviselnek. Ezeket az idős fákat kell felszabadítani, mert az ilyen idős fák rengeteg élőlénynek adnak otthont.

A munkánkhoz tartozik, hogy ezeket a változásokat mind monitorozzuk. A kameracsapdák pl. rögzítették, hogy a természetvédelmi erdőkezeléssel létrehozott nagyobb fekvő holtfákat az erdei kisragadozók elkezdik használni, mint felvonulóút, megfigyelőút, jelölőút. Sok helyen látjuk ahogy megjelenik a borz, rókák jelölgetnek, szaladgálnak a menyétek, nyusztok, méltóságteljesen végig mennek a vadmacskák.

– Szó esett az ökoszisztéma-szolgáltatásokról, ami kissé kizsákmányoló elnevezés az ember részéről, hisz arra utal, mit tesz értünk, mit szolgáltat nekünk a természet. Hogy jobban megbecsüljük vagy értsük ezt, tudsz mondani számadatokat, mennyi oxigént termel például egy fa? Lehet ezt mérni egyáltalán?

Igen. És bár az oxigéntermelést ismerik az emberek a legjobban, de összességében, kutatóként el kell mondani, hogy ennél fontosabb a széndioxid megkötés. A sok-sok millió év alatt a növények felhozták a légkör oxigéntartalmát 21%-ra, ami nagyon magas, eközben tisztítják a levegőt, és megkötik, sőt tárolják a széndioxidot. Ha kinő a friss fű vagy egy fiatal erdő berobban, mindegyik egy szénmegkötő kis egység. Minden egyes centivel, amivel növekednek, szén tárolódik bennük, ez tulajdonképpen a fotoszintézis folyamata: a növény víz és fény segítségével felveszi a CO2-t és saját szerves anyagává állítja elő. E nélkül nincs élet a Földön, azaz a növényi lét mindennek az alapja. A szén megkötése tehát az egyik funkció, és a tárolás a másik funkció. Egy idős tölgy már nagyon lassan köti meg a szenet, de tárolja azt hatalmas ágrendszerében, törzsében, gyökérzetében. Mi ökológusok ezért hangsúlyozzuk annyira, hogy ez az idős erdőknél egy rendkívül fontos ökoszisztéma-szolgálatás, és nagyon kéne vigyázni rá, hiszen amíg intakt az erdő, a megkötött szén nem kerül vissza a légkörbe.

Egyébként a kérdésre utalva, valóban, az ökoszisztéma-szolgáltatás kifejezés nagyon antropocentrikus dolog, de nem baj, ez egy kommunikációs eszköz, így lesz érthető, mennyi mindet szolgáltat nekünk a természet. Ha csak az erdőre koncentrálunk, akkor három nagy szolgáltató csoportot különítünk el: reguláló, azaz szabályozó, ellátó és kulturális szolgáltatások. A szabályozóra példa az előbb felvázolt szénmegkötés, és széntárolás, a levegőtisztítás, de ilyen az árvízvédelem, a talajjavítás is. Az ellátó funkciók közé tartozik, hogy az erdő bútorfát, tűzifát ad, de emellett gombát, vadhúst is szolgáltat, azaz a táplálékunk fontos forrása. Kulturális szolgáltatás például kint lenni a természetben, hallgatni a madárcsicsergést, megnyugodni, relaxálni, kirándulni, sportolni benne. Az emberek számára, főleg a városiaknak nyugalmat ad az erdő, rekreációs program a természetben lenni. Ez egyébként egy nem nagyon értékelt szolgáltatás, pedig rendkívül fontos a stresszoldó hatása miatt.

De hogy számokat is mondjak: nyolcezer éve a szárazföldek 50%-a volt erdővel borított, most 30%, de ennek kevesebb mint 25%-a őserdő. Persze ez még mindig több millió km2, de nagyon gyors a pusztítás. A legnagyobb őserdők Brazíliában és Kanadában vannak, de mindkét helyen igen erős a fakitermelő, illetve agrár lobbi. Szibériában is hatalmas őserdők vannak, de ott is beindult a faipar, a klímaváltozás miatt pedig ki vannak téve a tüzeknek. A trópusi területeken, Délkelet-Ázsiában pálmaligetekké alakultak az őshonos erdők a pálmaolaj miatt, az Amazonas mentén pedig nagyrészt a marhatenyésztés és a szójaültetvények miatt irtják az erdőket. Sajnos Afrikában is tűnnek el az őserdők, ott kevésbé a nagyipar felelős érte, inkább a túlnépesedés. Kiirtják, aztán bevetik valamivel. Tavaly Ruandában jártam, ott csak az árammal védett területeken maradt meg az őserdő.

– Térjünk át a hazai erdők helyzetére: endemikus fák, az akác, mint invazív faj, megannyi szempont, hisz, ha egy méhésszel beszélsz, az kifejezetten örül neki…

Az ökoszisztéma-szolgáltatások néha szembe mennek egymással (ún. trade-offban vannak), erre példa az akác, amit természetvédelmi szempontból nem tartunk jónak, mert özönfajként csökkenti a biodiverzitást, de egy méhész számára valóban teljesen mást jelent, hiszen a méz fontos ellátó szolgáltatás. Ezért kell ezeket táji szinten nézni, hogy a különböző szolgáltatások mind megjelenhessenek, és nagyon kellenének felelős vezetők… Magyarországon körülbelül 22% az erdősültség, de ennek közel 50%-a nem őshonos fajból álló ültetvény. Ilyen fafajok az akác (teljes erdőterületünk 25%-a), a nemes nyár vagy éppen a fekete fenyő. Ráadásul az egyfafajos ültetvények erősen pusztulnak a klímaváltozás miatt. Az igazán természetesnek tartott erdeink ma körülbelül 5%-át adják az ország területének. Nem kérdés, hogy ezt jelentősen lehetne és kéne növelni.

– Melyik fafajtát szereted a legjobban és van esetleg kedvenc erdőd?

Nagyon szeretem a Normafa környékét, ott rengeteg az idős fa, országosan is kiemelkedő a számuk. A Bükk hegység is nagy kedvencem, a 120 év feletti erdeink fele a Bükkben van. Sokat utazom, sok erdőt látok, de ezek közül is kiemelném a Kárpátokat, vagy Vermont (USA) környékét, ahol ösztöndíjasként jártam. A kedvenc fám pedig a barkóca berkenye, egyrészt meseszerű neve miatt, és mert nagyon szép a levele. De szeretem a bükköt és a cirbolyafenyőt is.

– Szakmailag rengeteg munkát beleteszel a 10 millió Fa Alapítványba, de mit ad neked ez a közösség?

Sok energia, akarat és jó szándék működik együtt, ez nagyon fontos. Ahogy az is, hogy ugyanazt gondoljuk a klímaváltozás, a természetvédelem szempontjából, ugyanazok a célok mozgatnak bennünket. De, mint közösség is nagyon fontos számomra. Azt érzem, hogy kellett egy gyakorlati láb, a mindennapi munkám, a tudományos életem mellett, és ezt itt megtapasztalhatom.