Fontos volt, hogy nagybetűvel írja a Fiút, hiszen ahol Fiú, ott Atya is van, lennie kell. (Jézus, a Fiú, arámi nyelven becézte az Atyát, mintha csak azt kiáltotta volna utoljára: Égi Apácskám! Talált szavakra az agóniájában, s azóta bármilyen nehezen leljünk rájuk, nekünk is keresnünk kell azokat.)

Azt írta Esterházy Péter a Fancsikó és Pinta borítójára 1976-ban, hogy ő, Esterházy, 1950-ben született, az Előszóban pedig azt, hogy 1951-ben történt az elbeszélővel gőgicsélése során, hogy az első értelmesnek tűnő szavait kimondta. Akár mesterének, Weöres Sándornak, szintén három szava volt. Az a három szó Weöresnél:

fű,

fa,

füst.

Esterházy Péternek szintúgy három szó hagyja el először gyermeki száját, amikkel beteljesítette az ismert gyermekmondóka történetét: Kicsi vagyok,/ székre állok, / onnan egy nagyot / kiáltok…

Ha selypegve is, nem kiáltva – de kimondta Esterházy Péter elbeszélője, mint a Teremtő Atya a Logoszt:

a fancsikót

a kalokagatijját,

a pintát.

Az Atyához trónus tartozik a Fiúhoz szintén, még ha Jézus magasba emelt királyi trónját keresztnek nevezzük is, ahonnan utoljára kiáltott. Esterházy gyerekkor-regényében a szék, amire az elbeszélő állt, ugyan a fal felé fordul, de ha a hős arra felé szólna, akkor is W. S. mester gesztusát imitálja, aki verseit a falaknak ajánlotta. Emlékezhetünk, úgy írt, ahogyan neki jólesett (No meg az

Esterházy-regényből odébb megtudhatjuk, odébb, hogy a falnak is van füle.)

Három szó. Fontos – mivel egy egész világ.

Lásd a történelemben pl.:

Szabadság,

Egyenlőség

és Testvériség.

A háromságban Egy természetesen szétgurult, mint három üveggolyó, vagy az egymástól távoli és egymáshoz közeli

Atya,

Fiú

és Szentlélek.

Vagyis az Egy-ség. (Lásd: Hamvas Béla: Three points.)

Esterházy Péter a három üveggolyóról (mint a messzeség – megkaphatók) azt írja, hogy már eleve beléjük zártan megvoltak e történetek, amelyeket két madzagdarabbal csak össze kellett bogoznia.

Kalokagatijja: e középső szóval, mert kimondta, s így van és lesz – a továbbiakban nincs mit kezdenie. Ógörög, s azonmód lefordítható, bár úgy hallatszik, mint a magyar „csicsijja”, ami válaszrímként a regény első kiadásának 30. oldalán meg is érkezik. Esterházy nem nevez el róla semmit, mert ez a szakszó a szótárak szerint is eleve eszményt jelöl. Kalokagathia = a test és lélek, a jóság és a testi szépség tana, aminek követője akar lenni az elbeszélő, mintha bele tudna avatkozni önnön gyerekkorának fejlődéslélektani stációiba. Bár egyensúlyban tudná tartani a vele történendő dolgokat.

A másik két szóval, a kalokagathiától innenivel és túlival személyiségének két pólusát nevezi meg. Azt a két személyt, aki már nem tudna lenni, mert képtelen annyira szélsőségesen szólni és viselkedni, mint ők. Megháromszorozza önmagát. Mint amikor egy gyermek magában focizik, s monologizálva elképzeli, hogy nemcsak nála lehet a labda, de passzolhat Fancsikóhoz s a labdát visszakaphatja Pintától is. (160. oldal.)

Fancsikó = fan, csikó – bár nem összetett szó, de több mint hangalak, több, mint hangulatfestő halandzsa. Csikókorában van. Fantaziál is! Egy másik értelmezés szerint a történelmi Bihar vármegyében négy (!) Fancsika nevű település volt. A birtokok gazdájának személynevéből lett a földrajzi név.

A Pinta sem értelmetlen, az egy híres hajó kísérőhajója volt, a SANTA MARIA egyik mellékhajója. (A két hajó egyike, karavella típusú, melyet a Tenger Csillagáról, az Istenanyáról neveztek el.)

Minden névadás feltétlen Esterházy tudatos írói választásának eredménye: Fancsikót és Pintát két tulajdonnévvé változtatta, hogy gondolkodásmódjának, képzeletének két barátját inkarnálhassa a regényébe. Afféle tündérek, manók ők, mint Török Sándor Kököjszije és Bobojszája. Összetartoznak, mint Stan és Pan, mint Castor és Pollux. Vissza-visszautal rájuk a pályája során Esterházy Péter, még a komoly irodalompolitikai pozíciót betöltő író szavait sem feledi, aki azzal hencegett, hogy olvasta ő ám a Fancsikó és Pistát. Így lettek a könyben: hárman. Ahogy Weöres Sándor is írta versében, hogy „Hárman vagyunk, ha egyedül vagyok. Háromságomat ki érti meg?” (Önkarikatúra)

Az író, aki civilben matematikus volt a regénye születésekor, igen vonzódott a számmisztikához. Ez derült ki az első opuszából, mégha a számsor eleje is elégségesnek bizonyult kompozíciója vázához.

Egyben a kettő? Kettőből az egy?

Igen, ez a regény két részből áll.

Az első darabból meg A második darabból.

A Fiú apából és anyából.

A regény fejezeteit két madzag köti egy korpusszá.

A regény két részének darabjai természetesen interferálnak egymással. (Lásd a további években a Termelési kisssregényt s A szív segédigéit… Utóbbiban a gyászkeretbe helyezetett felső és alsó mondatok.) Ez a jelenség már itt, Esterházy Péter első könyvében látni való, megvolt. Ha szimbolikus a két madzag, akkor akár az 1962-ben felfedezett kettős spirált is jelentheti. A regény 101. oldalán Fancsikó verset mond, amelyben az élet fonalát említi. A moirákat idézi, de az izraelita sírföliratokat is: Legyen lelke bekötve az élet kötelébe! Így szól:

Életem fonalán

kötélmászó

versenyt rendeztek.

Anyám lett első, és én per-

sze utolsó.

A 134. oldalon a Fiú bábszínházat játszik:

Mégpedig a Fancsikó keze legyen az édesapám, a Pintáé meg az édesanyám.

A Fancsikó liliomkeze, a Pinta rágott körmű kis keze.

Apa és anya ágaiból lett a két bábként is megtestesült Fancsikó és Pinta, jóllehet a szülők együttléte – e regényből kiderül – nem nevezhető harmonikusnak. Mándy Iván szerint csak az a tény is kihat az író egész életére, hogy van anyja és apja van. Más és más a világuk. A Fancsikó és Pinta megjelenésekor a kortársak Mándy Iván hatását érezték az új könyv oldalain. (Mándy Iván gyermek-alteregójának a szülei valóban folyton veszekedtek a novellákban , nem csoda, hogy a kis Zsámboky a mozik álomvilágába menekült a jelenetek elől.) Esterházy Péter tudta jól, hogy hatásról ugyan nem beszélhetünk, ám elfogadta a megtisztelő hasonlítást, értékelést.)

Az anya legszívesebben lesikálná a kádban fia hátáról az apa emlékét,

az apa fia meccsén kikezd Judit tanárnővel, kudarca teljes.

„A szobát piszkos veszekedés hangjai díszítik.” (17. oldal)

Ha nem létezhet két ember között kötés, kohézió, hogyan lehetne – égimód –

háromból Egy?! (Más szóval Harmonia caelestis?)

Márpedig földnek és égnek kell egybeérnie ehhez. S a szerelemben – bizonnyal – lehetséges. A földi fuszulykának (paszulykának) égig kell érnie, mint a népmesében. Pinta vigasztalja így a Fiú édesanyját a 29, és a 30. oldalon, ám visszazökken utolsó mondatával a trivialitásba: „Most mehetsz mosogatni. Csicsijja.”

Az apának nem sikerül Atyává válni. Hiába foglalkozik a reggeli készítéssel, unhatja a Fiú is már a rengeteg főtt tojást. A Kalevala eredetmagyarázata szerint pedig a világ teremtése a tojással kezdődött. A világtojás alsó részéből lett a föld, felsőjéből az ég, sárgájából a nap, fehérjéből a hold. Az apának aranyszín a paplana, napsárga az étele, mégsem rendelkezik isteni teremtőerővel. Szava nem Logosz. Sőt! A regényben gyakorta jelenik meg deheroizált alakja:

„A pizsama kabátja ferdén és gyűrötten lógott a vállairól, a gombok helyén szörnyű cérnacsonkok; a lekaszált gombok! Szabad kezével a hasát vakargatta, és aprókat nyögdécselt.

– Egy kiváló lágy tojást készítek neked, éhhomra, iígen kiváló lesz.” (111. oldal)

Az apa veresége a regény végén a tojásos ételmaradékoktól piszkos edények fölött válik visszavonhatatlanná. Egészen bizonyos, hogy ahogyan mosogatásra vár egy kéztől a konyha, úgy mindnyájan a megtisztulás, a katarzis után vágyunk. A regényben egyetlen idilli jelenettel találkozhatott az olvasó, abban ott volt még a megváltás ígérete, ahogyan egy gyerekszem láthatta. A kiránduló család a szabadban reggelizett. (Mint ama botrányt keltett Manet-képen.) Az apa pincért játszott, s úgy helyezte el a gyékényen a tányérkákat, mint a Teremtésben az Úr a csillagokat, hiszen: „rendjük nem volt kínos”. Ezen még az sem változtatott, hogy az ennivaló megint csak főtt tojás volt. A Fiú elment Fancsikóval és Pintával az erdőszélre játszani: vagyis egymagában. „Azt láttam, hogy apám lábával átöleli az édesanyámét: mintha közös imára kulcsolták volna a lábukat. Szépnek láttam őket.” (79-81. p.)

Az apa itt újabb szerepet játszott: egy pincérét. Keresztneve a regényben: Dezső. Esterházy Péter a következő kötetében (a Pápai vizeken ne kalózkodj-ban) majd pincértörténeteket ír, és példaképének – mint pincért – Kosztolányit tartja. A Fancsikó és Pinta elbeszélője, a Fiú már az Előszó maskaráját is felöltötte. Maskarát visel, tehát szerep szerinti jelmezt, akár a bohóc. A Fiú és csapattársai úgy futnak ki a futballpályára, mint a zenebohócok, akik a sípszóra hirtelen megkomolyodnak. Ezt, a 154. oldalon található jelenet szóról-szóra majd a Termelési kissregényben fog újra megjelenni.

Esterházy Péter első regényének fő motívuma – háromságban is Egyről – az utolsóban is megjelenik. A záródarabban, A bűnösben a következő olvasható:

„De ekkor már hárman kuporogtak az éjjeli Üllői úton, ők ketten meg a szerelmük.”