Olvasási idő 12 perc

a fiatal wekerle, mint vén anakreon

♦ NÉMETH ISTVÁN PÉTER | ESSZÉ

Avagy a bordal örök.
Anno Domini 1895. Nagy tél jött Tapolcára az újesztendőben. Hózivatarokról számolt be az elszegényesedés mellett a helyi sajtó. Az újságokat csak úgy kaphatták meg az előfizetők, ha kimentek, ha ki tudtak egyáltalán menni a hóbefútta Lesencéig. (A lesencevölgyi télről majd a tapolcaiak országgyűlési képviselője, Simon István ír verset 1969-ben.)

Az ország már a millenniumi ünnepségekre készül. Gróf Festetics Andor földművelésügyi m. kir. miniszter saját kezűleg adja ki az 1896-os ezredéves országos borkiállításának szabályzatát.

1895-ben lett éppen húsz esztendeje, hogy megjelent hazánkban a filoxéria. A szőlőgyökértetű hatalmas pusztítást vitt végbe a tapolcaiak birtokain is. Tapolcán Virius Vince alapított védekező egyesületet a filoxéria leküzdése érdekében, vincellériskola indult, s vadvesszőtelepet létesítettek, hogy a kopárrá lett szőlőhegyeket újra betelepítsék „borágakkal”. (1890-ben nyitotta kapuit e tanintézmény, igazgatójává Deák Tamást, a szőlészeti vándortanítót nevezték ki.) Kossuth Ferenc bölcs és gyakorlatias cikket is írt Segítsünk a szőlőterületek pusztulásán címmel.

A Tapolcza és Vidéke hasábjait olvasók szíve fölmelegedhetett kicsit 1895. február 23-án, amikor Wekerle Sándor verssoraihoz értek. 1867-ben ugyanis Wekerle még nyolcadikos székesfehérvári diákként anakreoni verset írt a még filoxérátlan Dunántúlon. A Ha bort iszom…címűt és kezdetűt:

Ha bort iszom, szívem, lelkem

Úgy fellángol, majd elégek,

Felhevülve a múzsáknak

Dicsdalokat énekelek.

SPACE

Ha bort iszom, mint a szellő

Tovaszáll terhes bánatom,

Minden gondom, keservemet

Mély sírba temetve látom.

SPACE

Ha bort iszom, Bachus a bú

Láncait mind feloldozza,

Újra virít, illatozik

Ifjú korom szép tavasza.

SPACE

Ha bort iszom, mámoros főm

Haván illatos babérok

Szép koszorúba fűződnek

S én vidám életemről dallok.

SPACE

Ha bort iszom istenekkel

Fényes égben mulatozom,

Testem, lelkem földi részét

Eláztatja a bilikom.

SPACE

S ha még ezután is iszom,

Egyre nő a boldogságom!

Elalszom és hogy így haljak

Mindenfelett ezt kívánom

SPACE

A verseket író Kossuth Ferenccel együtt kapott a fenti sorok írója, a Magyar Királyság miniszterelnöke díszpolgári címet a tapolcaiaktól. Még mondják, hogy nem igaz Jókai Mór megállapítása vidékünkről: Ragad itt a költészet mindenkire

Az Anakreonnak (vagy az Anakreonnak tulajdonított) verset a diák Wekerle Sándor előtt és után is lefordították magyarra. 1785-ben jelent meg Zechenter Antal tolmácsolásában A’ magyar Anakreon. (Prágában Beránek János gondozásában.) 1962-ben látott napvilágot Devecseri Gábor átültetésében ismét magyarul egy Anakreon-kötet.

Itt van Wekerle Sándor zsengéjének két variánsa, egy régibb, s egy annál újabb:

SPACE

Friss borokkal élvén,

Szivem kezd örülni,

Az elmém röpülni,

A Világnak színén.

SPACE

Friss borokkal élvén,

A gondok enyésznek,

Gyötrelmek merülnek

Tengerbe süllyedvén.

SPACE

Friss borokkal élvén,

A gondok enyésznek,

Gyötrelmek merülnek

Tengerbe süllyedvén.

SPACE

Fris borokkal élvén,

Ravaszó Bakhussal,

Mirtusz koronával

Futok részegedvén.

SPACE

Friss borokkal élvén

Koszorúkat fűzöm,

Homlokomra köttöm

Sorsomat dicsérvén.

SPACE

Friss borokkal élvén

Jó-szagú vizekben

Fördőzöm, ölömben

Kedvesemet győzvén.

SPACE

Friss borokkal élvén

Teli pohárok közt,

Furcsa legények közt

Csatázok dühödvén.

SPACE

Friss borokkal élvén

El-veszem-is hasznát,

Halálomnak órát

Csak távolról nézvén.

SPACE

(Zechenter Antal fordítása)

SPACE

Amikor borozni kezdek,

melegül szívem a bortól

és zengi a Múzsákat.

SPACE

Amikor borozni kezdek,

hol a gond? Továbbröpül mind,

tova mind az aggodalmak

a vizet verő viharral.

SPACE

Amikor borozni kezdek,

az örömre-játszi Bakkhosz

puha szirmok illatában

nevetésre, táncra perdít.

SPACE

Amikor borozni kezdek,

koszorút fonva virágból

a fejemre fölfeszítem,

a szelíd derűt dalolva.

SPACE

Amikor borozni kezdek,

kenetekkel kenekedve,

a karomban ifjú lánnyal

dalolom kegyes Küthérét.

SPACE

Amikor borozni kezdek,

jeles-öblü jó kupákkal

az eszem vidámra váltom,

vigadozva ifjaimmal.

SPACE

Amikor borozni kezdek,

az az én javam bizonnyal,

örömét viszem magammal:

hiszen egyszer lehanyatlunk.

SPACE

(Devecseri Gábor fordítása)

SPACE

Adjuk csak át magunkat az idős, megőszült Anakreon bordalának, akinek versét Európában időről-időre a jelenre hangolják, örök ifjúságot adva a bornak és a bolkultúrának.

Csokonai is így tett. Ő, a csakis tudós-költő, garabonciás zsenink.

Ám eldalolta ezt az anakreoni verset, lásd mint fent –

a 18. században a Ts. és Kir. Fő Hadi-Tanátsnak Concipistája,

a 19. században a szabadkőműves miniszterelnök és

a 20. században a Néphadsereg őrnagya, majd alezredes tanára.

Már a 21. században, UTÁNUK, a Szent György-hegyen magam is dúdoltam. Ezek a versek megtalálhatók a Neten.

http://mek.oszk.hu/08700/087402010-10-11. Németh István Péter: Arácsi Anakreon Bordaloskönyv http://mek.oszk.hu/20800/208062020-06-16.

SPACE

Anakreon a Szentgyörgy-hegyen

A bazaltorgonák szürke sípjai kő-tallérokká hullanak széjjel

a hegytető fenyői alatt, ám nincsen olyan hős Kiniszi Palkónk már,

hogy megtartson közülük egyet is tenyerén, akárha malomkövet