Megyeri Sziveszter: NER…EMÉNYKEDJ, 2025-BEN SEM

Olvasási idő 8 perc

megyery szilveszter

NER…EMÉNYKEDJ, 2025-BEN SEM

Hátam közepére kívántam minden bulit. Még mindig nemrég elment rokonomat sirattam egész karácsony alatt. Soha ilyen gyászt nem éreztem. Aztán befutott hozzánk a családba feleségem egykori, mostanra nagymenővé vált iskolatársának meghívása: mindenáron azt akarta, hogy a teraszáról nézzük éjfélkor együtt a tűzijátékot. Más meghívásunk amúgy sem volt.

Előzetesen nem tudtuk kik lesznek jelen. Aztán meglepve láttuk, hogy számosan voltak különböző minisztériumok, gazdasági, jogi és egyéb fontos intézmények tűzközeli funkcionáriusai. Magas pozíciókban lévő emberek. Aktív NER-esek, ahogy ezt manapság mondják. Volt olyan is, aki sűrűn feltűnik a híradóban. Hallgattam és figyeltem. Minket ők nem ismertek, felszabadultan mulattak, biztonságban érezték magukat a bennfentes társaságukban,

Kép: B IA+AI

Mint kívülálló, ahogy a természetjáró figyel meg zergéket és antilopokat az afrikai szavannán, úgy tudtam szemügyre venni őket: többségük, bizony megalkuvó, senkinek nem volt egyéni véleménye közöttük, amíg nem tudják a “főnök” következő lépéseit. Kiderült szavaikból, hogy mindent OV-n kell átverni, akit egyre jobban utálnak és megvetnek. Alig várják a választásokat, és titkon reménykednek, hogy veszítenek. Utálják a rendszert, amiben élnek, de azért addig is a jópénzért mindent, mert más túlélési technikát ők sem tanultak. El fognak menni mindenképp, és nem elsősorban, ha a rezsim bukik. Még inkább, ha fennmarad. Az éjféli himnuszhallgatás után rögtön Magyar Péter beszédére kapcsoltak, akinek a mondandóját körben állva, néma csendben hallgatták végig, pezsgővel a kezükben. Csak a végén kiáltott fel valaki: „Na, ez beszéd volt.” Már az sem érdekli őket, ha valaki meghallja, mit mondanak. Harsányan, felszabadultan szidták a főnit. Ez még jóval a pezsgőpukkanások és az éjfél utáni részeg mámor előtt kiderült. Csak a félelem van. Nagyrészük elhízott, egészségtelen kis belüket úgy cipelik, mintha csak a főnöktől tanulták volna. Nagyrészük, ahogy elnéztem, alkoholista is.

Persze, sokat beszélgettünk. Kíváncsi voltam, mindenféle témát bedobtam, aztán amikor szóba kerültek ismert emberek, művészek, egy nem éppen orbánpárti színésznő neve hallatán egyikük felsikított, áááá!, hisz ő is egri, hogy mennyire szeretik őt a helyi FB csoportokban megnyilvánulni, merthogy milyen szókimondó, bátor, nyíltan kimondja azt, amit ők csak gondolnak, mert nekik nem szabad, hisz mindenhol ellenőrzik őket és ha a főni megtudná, hullanának a fejeik. Talán e kettősség miatt perverz módon olvasnak minden ellenzéki médiát, ami elérhető, sőt még kormánybíráló kedvenceik is vannak. Szeretnének odatartozni, megmártóznak, dagonyáznak az odamondogatásokban, de a pénz nagyobb úr náluk. Az uradalmat, a drága kocsikat, utazásokat, a gyerek külföldi egyetemét valahogy ki kell csengetni. Mintha valami Gyűrűk ura trilógiában jártunk volna: amíg nem haragítod magadra ezeket a lidérceket, addig nagyon nyugodtak, kedvesek, mosolygósak, de ha vérszagot kapnak, nagyon tudnak ártani, vigyázni kell velük, mert elér a kezük bárhová.

Kis örömeik vannak, például, hogy a gyerekeiket ki tudták menekíteni innen, szinte mind külföldi egyetemre jár. Ők már nem jönnek vissza. Látják mi megy ebben az országban, meg hogy itt a saját propagandájuk ellenére sem jó élni. A 26’-os választás utánra, ha lesz váltás, kirajzanak majd az országból. Bécsi, brüsszeli, stb. ingatlanok már bekészítve várnak. A disznóra öltöny feeling jegyében márkás ruhákat viselnek, mégis szakadtnak néznek ki. Utaznak! Ezzel töltik az idejüket, csak hogy el tudják mondani, már jártak a menő helyen. Semmi koncepció, semmi múzeum vagy kultúra, csak tengerpart meg síelés. Akkor jöttünk el, amikor éjfél után karaokézni kezdtek Eddára, kórusban üvöltve, hogy “Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek…”