Az első vésztjósló jel egy elkorhadt és az ösvényre keresztben rádőlt fatörzs alattomos harapása volt. Amikor elhaladtam mellette recsegve – ropogva utánam kapott, de én ezt egy jól kivitelezett oldal sasszéval kivédtem. Amint tovább haladtam egy keskeny mesterséges csatorna partján, épphogy kamaszkorba lépett kis baráti társaságot vesszőzött meg egy sor szomorú fűz. A kamaszok sikoltva próbáltak menekülni. Egy tisztásra érve jegenyéket pillantottam meg, amelyek hirtelen nőni kezdtek és amikor már megvoltak elégedve a méretükkel, ami akkora lehetett, hogy már a polgári légiforgalmat is veszélyeztette, a fák gyomrának mélyéből jövő hangon Shakespeare Vilmos Machbetjéből azt a részletet kezdték le kórusban morogni, hogy addig „nem kell félnetek, míg a birnami erdő fel nem jő Dansinen hegyére.” Gondoltam, ezt már nem várom meg és kirohantam az erdőből. Biztonságos távolságba érve azonnal felhívtam a Pilisi Parkerdő gazdaság famentálhigiénés ügyeletét. Egy növény terapeuta vette fel a telefont és neki számoltam be a történtekről. Megdöbbenésemre a szakember számára nem volt újdonság az, amit tőlem hallott. Elmondta, hogy a pandémia előtt jellemzően vegetáriánusok bejelentéseivel foglalkoztak, akiket bosszúálló növények zaklatnak. Amióta azonban az emberek rászabadultak a kezelésükben lévő erdő területekre, mindegyikből tömegével érkeznek bejelentések. Sőt sejtetni engedte, hogy az én élményeim jelentéktelenek azokhoz képest, amiket mások elbeszéltek. Minden azzal kezdődött, hogy a turista jelzésekkel ellátott fák helyet cseréltek egymással csak azért, hogy a turisták eltévedjenek. Nemrég például megtalálták azt a gyermeket, akit úgy megtévesztettek a fák, hogy ki tudja mióta Maugliként élt a budai Kecske-hegy sziklái közt és egy rövid ideig mókusok nevelték. Szinte beszélni is elfelejtett, mire megtalálták a speciális mentőcsapatok csak makogni tudott, és azóta is kizárólag mogyorót hajlandó enni. A Péterhalmi erdőben az Akácfák iskolás gyermekeket fosztogattak és fenyegették őket, hogy kiszúrják a labdájukat, ha még egyszer erre tévednek. Másutt öreg Kocsánytalan tölgyek mutogatták a makkjukat, arra járó kamasz lányoknak, mellyel felvetik a közszemérem elleni vétség tényállását. Egy közönséges nyírfát bolti lopáson értek tetten, miközben egy üveg Stolichnaya vodkát próbált fizetés nélkül a kérge alatt kivinni az üzletből. A személyi motozása során pedig egy balalajkát találtak nála, amit a gyanú szerint egy hazánkban élő orosz természetgyógyász lakásából tulajdonított el. Magas kőrisek testi erejüket kihasználva hétvégi házakat törtek fel. Hársfák pedig kerékpártárolókat fosztogattak és a lopott kerékpárokat jóhiszemű, lágyszárú gyalog bodzáknak akarták értékesíteni, úgyhogy orgazdaságért is felelniük kell majd a rövidesen felállítandó Botanikai Törvényszék előtt. Egy a Budakeszi Erdészetben élő lucfenyő erdő a közeli kertészetre rontott rá és több száz csemete tűlevelűt vitt el abban hiszemben, hogy azok fogságban vannak tartva és ki kell őket szabadítani. A lucfenyőket őrizetbe vették. Vallomásukban elmondták, hogy nem csak a kirándulókból van már elegük, de abból is, hogy számos társukra évente egyszer lámpákat, csillagszórókat és ezüstpapírba csomagolt édességet akasztanak fel, akkor amikor már kitűnő élettelen hasonmásaik készülnek a Távol-Keleten, famentes műanyagból. Az eddigi legsúlyosabb bűncselekményt egy már büntetett előéletű, vadgesztenyefa követte el. Korábban csak garázdálkodott vadkörtefa bűntársával közösen. Néhány nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozva a hozzájuk közel sétálóknak azzal, hogy gyökereikkel elgáncsolták, majd utána a sárba is megforgatták őket. De ez az infernális vadgesztenye tovább ment ennél is. Egy alatta elhaladó nyugdíjas házaspárt falt fel elevenen. Életüket csak a Parkerdő gazdaság láncfűrészes elit alakulatának gyors beavatkozása tudta megmenteni.

Így vált a békés növényi élet, vadállati módon kegyetlenné. A jelenség tovább terjedésének megfékezésére haladéktalanul megkezdik az érintett erdőterületek, nyugtató hatású orvosi macskagyökér kivonattal történő permetezését is. Ahol súlyosabb esetek történtek, ott a fák hosszabb időre történő elaltatásával is próbálkoznak, melyet nagy koncentrációjú komló kivonattal hajtanak végre. A legagresszívebb példányok sajnos nem kerülhetik el a zárt botanikus kertekben történő átültetésüket sem, ahol szigorú dísznövény rendészeti őrizetben tölthetik le büntetésüket. Elzárásuk idején nem fogadhatnak beporzásukra érkező rovarokat sem, de lehetséges olyan szigorúbb büntetési tétel, hogy nem is virágozhatnak. Renitens ágaikat pedig megmetszik. A későbbiekben az is felmerülhet megoldásként, hogy a deviáns viselkedésű fák mellé jó neveltetésű, faiskolai példányokat ültetnének. Ezzel egyidejűleg megkezdődött az erdészek fapszichoterapeuta továbbképzése a Füvészkertben. A munkatársaik szilárdan hisznek abban, hogy nem igaz az a mondás, hogy érzéketlen, mint egy darab fa. Még a legvastagabb kéreg alá is eljuthat az emberi szív melege és a józan ész szava.

Miután elköszöntem a Parkerdő gazdaság szakértőjétől megfogadtam, hogy ha legközelebb bemegyek egy erdőbe előre köszönök, majd illő tisztelettel bekopogok egy odvas fa kérgén és megkérdezem: szabad-e egy könnyű sétát tennem a lombjaik alatt?