építészet, mi lesz veled?
♦ HANUSOVKSZKY KATALIN | ÉPÍTÉSZET
Az építészet szó hallatán sokan valami fennkölt, misztikus tudományra gondolnak, ami csak egy szűk elit számára érthető és befogadható. Az utca embere (azé utcáé, ami voltaképpen maga is az építészet része…) pedig a barokk paloták, katedrálisok vagy a felhőkarcolók és a technikai bravúrokkal létrehozott, ikonikusnak nevezett, épített galaxisokat, épületszobrokat gondolja annak. Holott az építészet a teremtés befejezése a Föld nevű bolygón, ahol minden, amit az összes kapott anyagból létrehozott az ember ami a földből kinő és építmény, mind ehhez a fogalomhoz tartozik, a kunyhótól a toronyházig.
Nem is illik már építészetről beszélni, csak építésről, beruházásról, projektről, nehogy valami olyan bukkanjon elő az építészeti tervezés érvei között, ami nem egzakt mértékegységekkel követhető tartalom. A döntéshozók is örömmel vették át ezt a gondolkodást és a műemlékek rezervátumán túl, a mérnöki tevékenységek egyikének tekintik, mint társadalmi produktumot. A tartalom formai kifejezése pedig az esztétikai sokféleség hanyagolható kategóriájába sorolva, már senkit nem terhel semmiféle felelősség a megvalósult objektumban.
Az invokáció csak a meglévő állapotot rögzíti, amivel a mi környezetünkben, földrajzi, gondolkodási, műveltségi határainkon belül találkozni lehet.
Túl az új kormány létrejöttéhez szükséges meghallgatásokon, próbáltam eldönteni, hogy akkor most merre vagy/leszel építészet, építésügy és kapcsolt részei a felálló új testületekben.
Alighanem itt is majdnem a nulláról kell indulni.
Onnan, ahol esetünkben a tárgyalóasztal fejénél az építészet ethosza ül és kezdődhet a bizottsági meghallgatás a magyar építészet leendő prominenseinek felkérdezésével az asztal másik végénél, akik képesek bátran felvállalni a jóvátétel küldetését is.
Magunk, maga az építész szakma több évtizedes tevékenysége idézte elő ezt a helyzetet.
Fotó: Maysam Yabandeh – A Metropolitan katedrális tükröződése egy üvegfalú felhőkarcolóban, Santiagoban
SPACE
Nincs építésügyi minisztérium. Miért is lenne, nincs szó az országot érintő teljes újjáépítésről, mint az 50-es 60-as 70-es években, amikor a lakásépítés történelmi hátrányát kellett megoldani az ehhez kapcsolódó infrastruktúrákkal, közintézményekkel, kiszolgáló létesítményekkel, óriási volumenű projektekkel, beruházásokkal.
Most „csak” a politika által generált hátrányok, virtuális és valós eredmények/ eredménytelenségek néznek ránk. A feladat nem tűnik kisebbnek, mint elődeinknél és az állam szerepe sem tűnt el, hiszen az építők nem a saját pénzükből és nem saját maguknak építenek az egész országot évtizedekre meghatározó épített környezetet.
Minden széthullott a lejtmenetben, a szabályozások, az engedélyezések, az ellenőrzések, a tervezés, az építési céloknak tűnő pénztermelő tevékenységek eluralkodásával, melyek nehezen nevezhetőek egy ország építészeti teljesítményének.
Most persze fel lehet horkanni, hogy de a díjak, a kivételes produkciók mégis csak ott vannak. Kétes díjak és vegyes indíttatású produkciók, melyekben éppen az az ördögi, hogy még jók is felbukkanhatnak.
Talán az egyik esszenciális példa a neten elhíresült B.ház Tihanyban, ami tégláról-téglára…azaz beton köbméterről betonköbméterre bemutatja a mai állapotot. A tükröt, amibe mindenkinek bele kell nézni.
A ház olyan, mint ….bárhol a világ építész sajtójában eladható teljesítmény. Igaz minden elemét láttuk már valahol, valamikor, de ez most mégis a mi narancsunk és jól fotózva már nem is sárga. Különösebb erőfeszítések nélkül foglalta el legszebb félszigetünk dombján a helyet, ahonnan majd a lejtő felének elhordásával beékelődhetett a full panorámás, medencés, szaunás, vendégszobás, gigateraszos attrakció a környezethez simulni akarás manírjaival, a helyi érdekeltségű kőfallal és a nád a házam teteje, mit teteje… oldala, kerítése rafinált hájtek sziporkájával, aminek persze köze nincs a nádazás valaha volt szerepéhez. A szakma ájult dicshimnuszai közepette. De az utca embere is ájul, mert még nem látott olyan ablakot ami ékalakban ül a falban ott, ahol a statika ezt megengedi, hogy a mindenek felett lebegő konzol építmény minden képzeletet felülmúlhasson.
Van a kor építészetének hatalma, hatása, az igényesen összeállított elemek bárhol a világon megállítanának egy időre, hogy na igen, ahol van pénz, van a kor technikáját magas szinten bíró tervező, ott van ilyen megállító eredmény.
De ez a nyaralópalota itt áll a Tihanyi félszigeten, Európa egyik legszebb tavának kis félszigetén és még csak egy jónapotkívánok közelségben sincs a szomszéd házakkal, emberekkel vagy velünk.
Valószínűleg nem hárult semmi akadály a megvalósulás elé, minden papír rendben, pecsétek, aláírások, jogszerűségek maradéktalanul betartva.
Hogy lehet ez ? és hol vannak a HELY őrzői, tervbírálói, a korábban ide települtek véleménye…Nos ezek mind eltűntek a lejtmenetben.
Valaha volt tervtanácsok, bírálatok, pályázatok, fékek és ellensúlyok mind elenyésztek. A könnyen jött pénzek minden ajtót kinyitottak és minden ajtót bezártak igény szerint. És a szakma hallgatott. Mélyen és arcpirítóan. Lehetett lehajtott fejjel menni az utcán, ha építésznek nevezted magad.
A vélemények szabad áramlására alapított, egyetlen olyan online építészeti fórum, ahol minden érintett hozzászólhatott ehhez a mindenkit érintő témához, az építészet környezetalakító szerepéhez, szintén a lejtmenet áldozat lett. Megjelenésében kifelé egy igényes, az informatika színvonalas eszközeivel generált szaklapnak mutatva magát, voltaképpen színes magazinná vált. A vélemények elhallgattak, mert a lap a vállalhatatlan megalomán vagy egyszerűen csak szakmai kontroll nélküli projektek, építések promóciós szócsöve lett. Ezzel párhuzamosan sorvadt el az építészeti kritika, néhány, az internet tereiben megjelenő és kitartó bozótharcost kivéve. Ha néha fel is bukkant egy korrekt elemzés, mindenkinek elment a kedve bárhol megnyilvánulni bármiről, hiszen a szélbe kiabáltunk.
Az építészeti tervezés és maga az építés szolgálat, a megbízó részére elvégzett szolgáltatás. A csapda ott van, hogy ez a két fázis már a megvalósítás folyamatáról szól. Az építés koncepciójának terve a Megbízó felelőssége, annak minden előzetes jogi, társadalmi, erkölcsi követelményével. Építész teoretikusok megfogalmazásában, az építészet a mindenkori társadalom tükörképe.
Visszakanyarodva elméleti tárgyalóasztalunkhoz, hogy akkor honnan is kell újra gondolni a tükörképeket a társadalmit és a sajátunkét is, hogy a legjobb nyugalom, a tisztességes munka nyugalma legyen ott a mindennapjainkban éppen úgy, mint az út végén. Várjuk a választ és a választott szakmagyakorlókat is, akik ezt megadják.
Nem lesz könnyű a tisztességet visszaszerezni, egy egész struktúrát kell újraépíteni, valahogy úgy, ahogy azt az 1870-ben felállított Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Andrássy Gyula, Podmaniczky Frigyes, Reitter Ferenc, Trefort Ágoston, Ybl Miklós Közmunkatanácsa egyszer már megmutatta. Akkor lehet rá remény, hogy a most felálló kormányzat nem csak a műemléki múlt védelmére és a „beruházás”- sá egyszerűsödött/szegényedett építési feladatok elvégzésére tekinti alkalmasnak ezt a szakmát, hanem egyenrangú alkotó társnak lát bennünket, akik egy jól működő ország arculatát, térbeli közérzetét határozhatjuk meg.
írásaim
♦ NÉV