lóhere
♦ GELLÉRT ANDRÁS | KARCOLAT
– Mi a véleménye a heréről?
– Ne tegyen úgy, mint aki nem érti. A heréről.
– Ezen még nem gondolkodtam.
– Férfiember, nyilván eszébe jut időnként. Vagy netán tévedek?
– Hát…
– Szóval, mit gondol a heréről?
– Milyen heréről? Az enyémről?
– Úgy általában.
– Fogalmam sincs, hogy mit gondolok a heréről.
– Valamit csak gondol.
– A here jó.
– Ebben egyetértünk. Tovább!
– Hát, ne legyen kicsi.

– Miért is?
– Mert az olyan férfias.
– Szóval, maga a nagy méretű herét szereti.
– Nem szeretem, csak azt mondtam, hogy ha már here, akkor legyen impozáns.
– A magáé olyan?
– Ne hozzon zavarba.
– Férdiak vagyunk, nyíltan kell beszélnünk.
– De én állásinterjúra jöttem.
– És? Mi ezzel a baj?
– Még sosem kérdeztek a heréről.
– Épp itt az ideje, hogy végre nyíltan beszéljünk róla. Maga szokta simogatni?
– A herémet?
– Úgy általában, szokott herét simogatni?
– Legfeljebb csak megtapogatom, de kizárólag egészségügyi okok miatt. Félek a betegségtől.
– Rákszűrés házilag. Nagyon helyes.
– Félek a betegségektől.
– És eszébe jutott-e már valaha, hogy másnak a heréjét simogassa?
– Uram, hova gondol?
– Soha nem tett ilyet?
– Soha.
– Az anyja életére esküszik?
– Becsszó.
– Az anyja életére is?
– Igen, az övére is.
– És mit gondol arról, ha valaki más simogat egy herét?
– Ha a nejem csinálja, azzal nincs bajom.
– Nem erre gondoltam.
– Megkérdezhetem, hogy mire?
– Minisztériumban vagyunk, itt én kérdezek, nem maga. Mit gondol arról, ha valaki egy lónak a heréjét simogatja?
– Egy inszeminátor?
– Az mi?
– Olyan szakember, aki a lótenyésztést segíti.
– Nem. Arra gondolok, ha valaki egy lovasszobor heréjét simgatja.
– Perverz mocsodék az olyan. Pfúj.
– Undorodik ettől?
– Mi az hogy. Ocsmány, nézni sem bírom.
– Kedves József…
– Zoltán vagyok.
– Zoltán, maga a mi emberünk. Istenfélő emberek nem hisznek az ilyen heresimogató babonákban. Maga istenes?
– Nagyon.
– Nagy kő esett le a szívemről. Különleges egységet állítunk fel, melynek az lesz a feladata, hogy véget vessen ennek az undorító szokásnak.
– Hol?
– Egyelőre csak a Várban, aztán ki tudja hol még. Meg kell állítanunk a hülyéket, akik valamilyen beteg bálványimádó szokás miatt a Hadik lovasszobor heréjét fényesre simogatják. Szeretne tagja lenni ennek a különleges csapatnak?
– Megtisztel vele, uram.
– Akkor ezt meg is beszéltük. A HR majd intézi a felvételét. Szóljon a következőnek, hogy bejöhet.
írásaim
irodalom/karcolat
Gellért András: LEVELEK A FÖLDSZINTRŐL
Gellért András: PIROSKA ÉS A VÉGREHAJTÓ
Gellért András: A ZENE SZÜLETÉSE
Gelléert András: EGY ASZTALNÁL
Gellért András: MANHATTANI MENTŐAKCIÓ
Gellért András: SZUPER EXLUZÍV
irodalom/tárca
Gellért András: A (K)ZENE KOMISSZÁRJA
Gellért András: KÁROLY A HUNGARIKUM
Gellért András: TÜNDÖKLETES FÉNYESSÉGEK CSARNOKA
Gellért András: A KŐKORSZAK GYERMEKE
Gellért András: A MOZDULAT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE
Gellért András: SZENZÁCIÓS HÍREK
irodalom/novella
Gellért András: TANÁROK FÖLD ALATT
Gellért András: CSODANŐ A VILÁG TETEJÉN
irodalom/publicisztika
Gellért András: LEJÁRT SZAVATOSSÁG