Olvasási idő 9 perc

megjegyzések

– A JÓKAI-ÉVFORDULÓ ÉS A „JÓKAI ÉS A NŐK” CÍMŰ KÖTET KAPCSÁN-

F. ALMÁSI ÉVA | TÁRCA

1985 telén történt, még a hónapra is emlékszem, februárban egy ködös délelőttön kimentem a Bartók Béla úti erkélyünkre, ahol egy régi szenesládában kerestem valamit. Arra már nem emlékszem, hogy mit, de a keresés közben a kezembe akadt egy szalaggal átfogott kéziratköteg, ami szemmel láthatóan évtizedek óta ott hevert. A volt férjem nagyanyja, Dézsi Lajos irodalomtörténész lánya, Dr. Petres Józsefné Dézsi Irén már nem élt.

Amikor kibontottam a csomagot, a legnagyobb döbbenetemre egy fekete borítású kézírásos naplót és jelentékeny, kézzel írott levelet találtam. Az aláírás: Jókai Mór. Nem hittem a szememnek, 45 levelet, köztük 7 eredeti Jókai levelet és 2 másolatot, a családi levelezésükből 36 levelet, valamint a hagyaték hivatalos irataiból 12 okiratot és dokumentumot találtam, valamint egy rövid Jókai-írást: Vadkanvadászat címmel.

Szépen visszacsomagoltam a leveleket és eltettem, a család tanácstalan volt a kéziratok sorsát illetően, és hosszú évekig nem történt semmi, mivel komoly munkáim voltak, és 1992 őszén megalapítottam a saját, tudományos és művészeti könyvkiadómat, az Enciklopédia Kiadót, mely 22 évig működött. 2000-2001 fordulóján úgy éreztem, hogy a régi adósságomat lerovom, és nekiálltam a hagyaték feldolgozásának. Ez egyrészt megnyugvást hozott, hiszen elvonta a figyelmemet a magánéletem válságáról, másrészt elmerülhettem a filológiai munkában. Feszített ütemben dolgoztam, mert közben meg kellett jelentetnem a Kortárs Magyar Művézseti Lexikon 3. kötetét is. Mindkét kötet 2001-ben jelent meg. „az őrültek házába akartatok záratni” Jókai Mór kiadatlan levelei és Feszty Árpádné Jókai Róza visszaemlékezései címmel rendeztem sajtó alá és adtam ki a 268 oldalas, képekkel illusztrált kötetet, amely 27 oldalnyi (!!) 192 jegyzetet tartalmazott a kötet végén. Akkor nem jutott eszembe, hogy a faximile oldalak mellé tördeltessem a jegyzeteimet, amiket kikutattam: a Jókai Kritikai Kiadás hiányzó tételeit beazonosítottam, alkalmazkodtam a JKK szövegközléséhez, rövidítéseihez. Talán egyértelműbb lett volna a munka igazi volumene.

A könyvet Dézsi Lajos emlékére adtam ki és munkámhoz segítségemre volt Jankovics József lektor, irodalomtörténész, Gerold László, Karafiáth Judit, Kerényi Ferenc, Láng József, Németh S. Katalin és Praznovszky Mihály.
Időközben 2018-ban, tehát 17 évvel később megjelent egy nagyszerű kötet Németh Tibor könyvtáros, helytörténet-kutató Váli Mari – Hathalmi emlékek. Válogatás Jókai Mór unokahúgának visszaemlékezéseiből címmel, melyet Pápa Város Önkormányzata adott ki. Ismét hosszú évek teltek el és eljött a Jókai-évforduló. 2025-ben a Magvető Kiadó adta ki a „Jókai és a nők” című kötetet, melynek felelős szerkesztője Turi Tímea, kézirat-előkészítője Schmal Alexandra.
Mivel ez év márciusában orvosi ügyeim haza szólítottak, és tudtam a kötetről, természetesen megvettem, annál is inkább, mert még a covid előtt bejártam a Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtárába, Rózsafalvi Zsuzsanna könyvtárvezetőhöz kutatni, terveim voltak, szerettem volna a Jókai Kritikai Kiadás folytatásához csatlakozni, és egy sor anyagot sikerült is begyűjteni, leírni, másolatban megszerezni, de az élet elsodort Triesztbe.
Az elmúlt napokban olvastam végig a kétségkívül tehetséges szerző ún. fikciós regényét Jókai Mór és a nők, családtagjai és két botrányos házasságának történetét, mely kötet bő jegyzetapparátussal (438) és bibliográfiával, valamint névmutatóval rendelkezik. Tehát nem éppen a fikciós mű jelző illene rá, inkább a tudományos publikáció határán billeg. Azonban a szerző nem véletlenül így jellemzi a kötetét, hiszen a Jókai életével kapcsolatos kutatásokat mások végezték, végzik el. A könyben köszönetet mond Rózsafalvi Zsuzsannának, aki a Váli Mari emlékiratainak teljes szövegkiadásán dolgozik (ezt nekem akkor nem említette), hálás Szederkényi Olgának és Cserna-Szabó Andrásnak, akiktől egy Jókai-albumot kapott (!) és szerepelteti őket a névmutatóban (13 oldal). Ez mind rendben lenne, ha a szerző nem vétett volna szerzői jogot, amikor az én kötetemre hivatkozik anélkül, hogy a nevemet leírná (7 jegyzetszám), holott minden egyéb hivatkozásánál, helyesen ott áll a sajtó alá rendező, szerkesztő neve. Ez annál is furcsább, mert a szerző férje az Irodalomtudományi Intézet XIX. századi osztályának munkatársa. Neki bizton tudnia kell, hogy én ki vagyok, hiszen ott is dolgoztam két évig, mint bibliográfus.
A névmutatóban sem az én nevem, aki az eredeti Feszty-naplót közöltem és imeretlen dokumentumokat tártam fel, sem a Váli Mari visszaemlékezéseit közlő kötet szerzőjének neve nem szerepel.
Hiányzik F. Almási Éva és Németh Tibor, akik talán a legtöbbet tettünk az elmúlt húsz év Jókai-kutatását segítve.
Várom Szécsi Noémi József Attila-díjas szerző magyarázatát!

írásaim

♦ F. ALMÁSI ÉVA