Olvasási idő 8 perc

útközben 1.

DURST GYÖRGY | NAPLÓ

Kis kitérővel indultunk otthonról, haza. Még messze a november eleji gyertyagyújtás ideje, ám akkor már ismét otthon leszünk, elhagyva a hazát, a zalai falut, ahová menekültünk a város és a rossz emlékű utca elől. Nem bántuk meg, bár néhány otthagyott tárgyat nem hoztam el. Pl. azt a rövidszárú, csak egy kicsit csorba végű üveglopót, aminek jó hasznát tudtam volna venni a kis túlzással pincének nevezett alacsony veremben, mert egy rendes lopó hosszabb szára miatt beleütközne a plafonjába. Mert persze, nem bírva a véremmel Zsuzsi kívánságát teljesítendő, nem bírtuk ki, hogy egy fiatal sümegi gazdától vásárolt szőlő levét kipréselve, a másik Zsuzsi Apukájától megörökölt, és Kornél Buje-i birtokától kölcsönvett üvegbalonokba, a frissen gyöngyöző, beaujolais-nak ugyan még nem nevezhető murcit megízleljük. Mert tele van vitaminokkal, Apám szerint a pókok vérével, még édes, de már mutatja magát, hogy milyen lesz bor-korában. Ha megéli. Merthogy a balonok, most ott maradtak, odahaza dolgoznak az élesztő bakériumok, remélem, nem lesz olyan hideg, hogy zoknit kelljen húzniuk, ahogy azt szintén tőle hallottam egyszer, amikor nem akart beindulni az erjedés. Most várja a tavaszt és bennünket. A kis kitérő a már földben nyugvó rokonok előtti tisztelgés, és persze az élők meglátogatása céljából történt. Kaptunk finom ebédet, pár üveg pálinkát a jobbikból a hosszú útra. Szombat este végül – előttük titkolva – a közeli kisváros parkja szélén kötöttünk ki, a gyógyfürdő medencéiben töltött pár óra után, kis sétát téve a kivilágított és kifaragott töklámpások között, egy autósokat igazoltató rendőpáros szerint is jó helyet találtunk aznap éjszakára Nagyatádon.

A következő megállóig azért egy kicsit többet kellett autózni, de a negyedszázados jubileumát éppen betöltő kis lakóautónk kényelmes tempót diktálva, átvágott velünk Szlovénián, miután a nyolcezer forint körüli pályadíjat interneten megvettem. Az olasz határt átlépve azonnal lekanyarodtam a fizetős útról Grado felé véve az irányt, ahol már néhány éjszakát eltöltöttünk a kissé barátságtalan nagy parkolóban, amit némi tétovázás után kihagyva a kis szigetre kanyarodtunk, majd az egyirányú utcák fura játékának engedve a belső tenger partján álltunk meg a focipálya mellett, ahol éppen meccs volt, lévén vasárnap. Kissé olyan hangulata volt a helynek a szurkolók és a játékosok kiabálása miatt, mint Pintilie “Helyszíni szemle” című filmjének, nem vallattak ugyan senkit, de az előttünk álló kis szürke autó gazdája, aki egy wc papír tekercs darabkáival hosszan, törtölgette az autó minden egyes elemét, tükörtől az ablakig, lökhárítótól a gumikig elég szürreális látványt nyújtott. Amikor a mellette segédkező asszony, vélhetőleg a feleség, akinek az volt a dolga, hogy a férje utasítására újabb-és újabb papírdarabkákat adjon a kezébe észlelte, hogy csodálkozva figyeljük őket, egyszercsak megelégelve a helyzetet beszállt az autóba, ami a férj szerint még nem volt elég tiszta és tovább dolgozott, végül kocsi állapotával elégedetten ő is beszállt, lassan elhajtottak, arra kértem magamban a fennvalót, nehogy találkozzunk az úton valahol. A hosszú út esti sétát kívánt, lementünk a tengerparti sétányra, a strand kihalt volt, de még ott voltak a nyaralók nyomai, a homokra lefektett járódeszkák, a bérelhető kabinok, ám a zuhanyozókból már nem folyt víz, a fabódék zárva voltak. Egy pizzázót találtunk, teraszán vagy nyolc-tíz hidzsábot viselő asszonnyal, akik a telefonjukat babrálták és beszélgettek, a sétányon szembejött velünk vagy négy muszlim férfi, akikhez vélhetően tartoztak. Egy korsó sört kértem, még nyári árakon számoltak, öt eurót kérve.

 

írásaim

irodalom/napló

Durst György: BADACSONY, BAZALTORGONA, BOROK

Durst György: JÉGBOR

Durst György: HAJÓ, HORGÁSZOK, BARÁTOK

Durst György: HÉTVÉGI MOZAIKOK

Durst György: MOZAIKOK NO2.

Durst György: ENTRE DOS AQUAS*

Durst György: MACSKA ÉS MACINTOSCH

Durst György: AZ OLASZ GÉPSOR

Durst György: ÁLOM

Durst György: ÜZENET

Durst György: MENEKÜLŐ TÖRTÉNETEK

Durst György: MOZIMESÉK

Durst György: OTTHON /ITTHON

Durst György: JÓ BOR

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 2.

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 3.

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK I

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK II

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK III

Durst György: TENGER, FÁK, VÍZ, EMBER

Durst György: TAVASZ

Durst György: JEREZI ANZIX

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM II.

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM III.

Durst György: SÁRGABORSÓ FŐZELÉK, FELTÉTLENÜL

Durst György: “SEJ AZ ARANYHÍD VENDÉGLŐ AJTAJA KITÁRVA!”

Durst György: NEHOGY NŐI KEZEKBE KERÜLJ!

Durst György: A FELEJTÉS RÉTEGEI

Durst György: MIELŐTT MÉG ELFELEJTEM

Durst György: ÚTKÖZBEN 1.

Durst György: ÚTKÖZBEN 2.

Durst György: ÚTKÖZBEN 3.

Durst György: TENGERPARTI TÖRTÉNETEK

Durst György: TENGERPARTÍ TÖRTÉNETEK 2. 

Durst György: TENGERPARTI TÖRTÉNETEK 3.

irodalom/tárca

Durst György: AZ UTOLSÓ HATLAPÚ

irodalom/novella

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 4

Durst György: AZ ÚTKOPRÓ

Durst György: AMIKOR PITYMALIK

szerk

Durst György: LEVÉL EGY ÁLOMRÓL