Olvasási idő 7 perc

történetek a kékacélból

♦  DURST GYÖRGY | NAPLÓ

A söntés kékesszürke lemezét törölegetve, a gyár kapuján kitüremkedő reggeli műszak embereit figyelve, kinézett a nagy üvegablakon. Jónéhányan a kocsma ajtaja felé vették az irányt, a “Kékacél” felirat vonzotta őket. A pult mögött álló férfi a fajansz edények tetejét megemelve ellenőrízte a rizling és a cserszegi fűszeres mennyiségét, előkészítette a három decis, vastag falú poharakat. Tudta, hogy délután kettőre már gyötri a szomjúság azokat, akiknek nem sietős az útjuk, nem vár rájuk gyermek az óvoda kijáratánál, és az asszony is csak négy körül ér majd haza. Tudta, hiszen jópár évvel ezelőtt ő is gyakran a kékacél felé vette az irányt, amíg meg nem történt a baleset. Igaz, akkor még a fantáziátlan önkiszolgáló étterem nevet viselte, olcsó egytál ételekkel várta a munkászálláson lakó, csak hétvégére hazautazó fekete vonat utasait. Babgulyás, sárgaborsó főzelék pörkölt feltéttel, darás tészta hitlerszalonnával, nagyritkán pacal volt az ajánlat. Egy kisebb pultnál lehetett málnásfröccsöt, szőke/vagy barna kólát kérni. Kávémasina is volt, ám annak bekapcsolására inkább csak a hétvégi bulikon került sor.

A melósok ritkán rendeltek feketét, bár az olcsó aluminium kanálkák csavargatása átmenetileg jó szórakozást nyújtott. Röviditalt akkoriban, a gyár vezetésének közbenjárására, nem mérhettek, hivatkozva a szocialista munkaerkölcs fontosságára, amit a gyorsan felhajtott felesek hamar fellazítanának.
A balesetet is a laza munkaerkölcs számlájára írták. Egy a furikról lecsúszó vaslemez a bokája fölött, majd’ levágta a bal lábát. Azóta sántít. A vizsgálat során kiderült, a targoncás ittasan vezetett és egy hirtelen vett kanyar miatt csúszott le a felületkezelt acéllemez. Akkoriban a reggeli műszak dolgozói közül, úgy kilenctájt valaki feltette a kérdést: háromszor nyolc? – s amikor összedobták a nyolc forintokat, akkor az inasfiú már tudta a dolgát. A gyár teherbejáratával szemközti kisboltban, zsömlék és a párizsi mellé, papírzacskóba rejtette a háromdecis, huszonnégy forintba kerülő fekete cimkés cseresznyepálinkát.
Nehezen szakadt el a gyártól, a brigádvezető összeköttetéseinek köszönhetően – aki maga is hibás volt a balesetben, gyakran hangzott el az ő szájából a felhívás: háromszor nyolc? – a kórházi ápolás után sikerült megkapnia az állást: csapos lett a tér sarkán álló vendéglátóipari egységben. Hivatalosan ugyanis így nevezték a szobor közelében meghúzódó kocsmát. Igaz, ennek fejében kértek egy kis szívességet, ahogy a párt embere mondta, – tartsa szemmel a szobor környékét. Néhány éve ugyanis a párt ideológusának szobra kinyújtott kezébe egy darab kenyeret rakott valaki, félreérthetetlen célzásként, hogy az eszmék helyett inkább több kenyeret adjanak a dolgozóknak. Kisebb botrány keveredett belőle, hisz a kerületi újságban megjelent fotót látva a központi elvtársak idegesek lettek. A felelőtlen szerkesztőt eltávolították ugyan, ám a képek felbukkantak az öltözők vasszekrényeinek ajtaján a play-boy újság nagymellű női mellett, kiszorítva a menő autókat, és a kedvenc focicsapat képét. Már a gyár kórházának udvarán sérült lábát próbálgatva sétálgatott, amikor az elvtársak ballonkabátos megbízottjával taláálkozott. Sikerült nyélbe ütni az üzletet, megígérve, hogy nem próbál azonnali kártérítést kicsikarni, maga is úgy gondolta, jobb lesz a hosszab távú előnyökkel kecsegtető pultos állás. Az pedig, hogy a kocsma ablakán keresztül figyelje a szoborba merevedett alak melleti park padján ülőket, nem tűnt nagy árnak.

írásaim

irodalom/napló

Durst György: BADACSONY, BAZALTORGONA, BOROK

Durst György: JÉGBOR

Durst György: HAJÓ, HORGÁSZOK, BARÁTOK

Durst György: HÉTVÉGI MOZAIKOK

Durst György: MOZAIKOK NO2.

Durst György: ENTRE DOS AQUAS*

Durst György: MACSKA ÉS MACINTOSCH

Durst György: AZ OLASZ GÉPSOR

Durst György: ÁLOM

Durst György: ÜZENET

Durst György: MENEKÜLŐ TÖRTÉNETEK

Durst György: MOZIMESÉK

Durst György: OTTHON /ITTHON

Durst György: JÓ BOR

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 2.

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 3.

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK I

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK II

Durst György: PINCE TÖRTÉNETEK III

Durst György: TENGER, FÁK, VÍZ, EMBER

Durst György: TAVASZ

Durst György: JEREZI ANZIX

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM II.

Durst György: REJTŐZKÖDŐ GYEREKKOROM III.

Durst György: SÁRGABORSÓ FŐZELÉK, FELTÉTLENÜL

Durst György: “SEJ AZ ARANYHÍD VENDÉGLŐ AJTAJA KITÁRVA!”

Durst György: NEHOGY NŐI KEZEKBE KERÜLJ!

Durst György: A FELEJTÉS RÉTEGEI

Durst György: MIELŐTT MÉG ELFELEJTEM

Durst György: ÚTKÖZBEN 1.

Durst György: ÚTKÖZBEN 2.

Durst György: ÚTKÖZBEN 3.

Durst György: TENGERPARTI TÖRTÉNETEK

Durst György: TENGERPARTÍ TÖRTÉNETEK 2. 

Durst György: TENGERPARTI TÖRTÉNETEK 3.

irodalom/tárca

Durst György: AZ UTOLSÓ HATLAPÚ

irodalom/novella

Durst György: TÖRTÉNETEK A KÉKACÉLBÓL 4

Durst György: AZ ÚTKOPRÓ

Durst György: AMIKOR PITYMALIK

szerk

Durst György: LEVÉL EGY ÁLOMRÓL

irodalom/portré

Durst György: EMLÉKEZNI TILOS

film/kultúra

Durst György: ILLEGALITÁSBAN