Olvasási idő 7 perc

történetek a kékacélból 3.

A vastagfalú poharakat mindíg tisztán tartotta. A pult bádoglemeze tompán csillogott, nem akarta, hogy a KÖJÁL emberei belekössenek, büntetést szabjanak ki, netán felfüggesszék működési engedélyét. Tettek erre a lehetőségre célzást a civil ruhás, vendégnek álcázott látogatók, akik úgy kéthavonta megjelentek érdeklődve a “helyzet” felől. A műszakváltás fáradt vendégei egy-két pohár bor után hangosabban tárgyalták a gyáron belüli eseményeket, nem kellett különösebben fülelni. Csak a pultba épített szóda csapjának zaja zavarta a beszélgetés foszlányait, azt meg ő kezelte a pacsirtát kívánó vendégeket kiszolgálva.

Változtak az idők, a nagyhatalmú pártvezérek kiöregedtek, a langymeleg kádárkorszak lassan vége felé közeledett. A gyár részlegei közül néhány befejezte a működést, nem volt már szükség a csepel teherautókra és motorbiciklikre, a szocialista országok közötti piactalan gazdaság felosztásban az autókat felváltotta a Zavod Imenyi Lihacsova gyár “ZIL” fantázianevet viselő benzin zabáló monstruma, a motorkerékpár gyártást pedig a csehszlovák Jawa vette át. A kerékpárgyár tartotta még magát, de csőgyárhoz már megérkezett fehér Mercedes kocsijával az ügyvéd, aki a felszámolást volt hivatott végrehajtani.

A termelékenység fokozása volt a kitűzött cél, mennyiség és minőség jelszavak hangoztatásával mozdulat elemzők figyelték az egyes munkafolyamatokat, stopperrel mérve a melósok nyolc óra alatti teljesítményét, a pihenő-és étkezési idők hosszát, a cigiszünetet, a vizeléssel töltött perceket. Nem voltak népszerűek a fehér kobakba és egyen köpenybe öltöztetett ellenőrök, az egyik túl közelről figyelő ilyen alakot mintegy vélelenül jól mellbe lökte hosszú nyelű kokilla igazgató kampója nyelével a védőmaszkot viselő melós, hanyatt esve messzire repült a kezében tartott jegyzetfüzet.

Az ilyen esetekről szóló beszélgetések során felizzott a hangulat a Kékacélban, röpködtek a válogatott szitkok, hangadók a szakszervezeti vezetők árulásáról beszéltek, illúzió kergető értelmiségiek szamizdatokban a munkások öntudatra ébredésére bíztattak, amit csak a munkások nem olvastak. Hol volt az már akkor, hiszen még Lenin táskáját is átvizsgálták a gyárkapun kilépve – mint ahogy az egy jeles rendező filmjének jelenetében szerepelt, – igaz, a filmet hosszú időre. eldugták A munkásszállón lakók a hét végére készülnek, – “kulcs a zsebben, pepita autó, Nirvána, reggel hatig! – volt szava járása némelyüknek, akik család hiján a hétvégét a szálló barátságtalan társalgója helyett az akkoriban népszerű, igen drága bárban töltötték, fél éjszaka alatt elverve egyheti fizetésüket.

A szálló lassan kiürült, olcsó hotel lesz lett belőle, a gyárba érkező vállalkozó kevű befektetők, külföldi tanácsadók számára. Megjelentek a filmesek, de a közelmúlt emlékeinek őrzőit nem keresték, a jelen eseményeiről minek filmet készíteni, se pénz, se szándék az ilyenekre, meg miért is ütnének lyukat a képzelet falába, hogy az azon bezúduló hideg szél a jelenre irányítsa a figyelmet? A karrier építése miatt kifizetődőbb a hősi múlt ábrázolása, a vásznon lovasok vágtatnak, kardot rántva legyőzik az ellent.

A Történetek a Kékacélból kirábbi részei:

1.) https://www.facebook.com/vulkanfolyoirat/posts/pfbid02vNxCYMeSB9osifKvDQXoVQFb7hv7GEBcbvAMZnRFcxZkJZYzqb2FKF8aVYGb1frWl

2.) https://www.facebook.com/vulkanfolyoirat/posts/pfbid0o66HnrDExmo3PjZeNjqtHMFrgKjCsv2nrgGV1jkhAwfj7RccLTaTBzxc8z2bYK2w