Olvasási idő 8 perc

amikor pitymalik

Kis idő múlva kinyílik a szemem, a fejem kába, nem értem, miért is nem alszok még, hiszen alíg pár órája számoltam el majdnem ötszázig, amikor is végre belezuhantam az álomtalan alvásba. Amikor lefeküdtem, még beleolvastam a Nem című könyvbe, eleinte megrettentem feltárulkozó személyességétől, később irígykedve gondoltam arra, honnan van bátorsága ilyen szavakat, mondatokat leírni, ezen elmorfondírozva kezdtem el a számolást, hogy végre sötétségbe burkolva elérkezzen az alvás ideje. A fények ébredése, a nyitott felső ablakon beszűrődő csalogány éjszakai zenéje, a hajnali rigók hangja és a rozsdafarkú fiókák halk csivitelése jelzi, közeleg a reggel.

Visszazuhanok a gyűrött lepedőn a hajnalban érkező álmok fedezékébe, ma szemétvisszahordókról álmodtam, fiatal csengő hangú lányok szedték össze az erdők szélén felhalmozódott hulladékot, zsákokba gyűjtve helyezték el a házak előtt, gondosan ügyelve arra, hogy minden egyes darab ahhoz a portához kerüljön, ahonnan elszármazott, a szomszéd elé egy használt autógumi, hozzánk a költözéshez használt banános doboz került, amit nem tudtam már belegyömöszölni a gyűjtő konténerba, ezért a falu szélén kitettem, hátha majd valaki elviszi, jó lesz begyújtani télen, vagy a nyári napforduló napján, Szent Ivánkor a tűz átugrásra készülő fiatalok máglyájának begyújtásakor.

Kép: Pettendi Szabó Péter, Nyugat-Wyoming, Egyesült Államok

A csinos lányok kisebb csoportokra oszolva viszik vissza mindenki szemetét, magamban mentegetőzök, nem tudom hová rakjam azt a plusz ajtót, amit rámsóztak azzal a használhatatlan hét személyes autóval együtt, amit egy éve fizettem ki, most per tárgyát képezi, mert az ügyészség helyt adva a rendőrség nyomozást megszüntető eljárása elleni panaszomnak, új nyomozás lefolytatására kötelezte őket, igaz, mint azt a tanúként való meghallgatásomat lefolytató százados elmondta, ő írta azt a végzést amit megküldtek, ezzel mintegy azt is finoman tudomásomra hozta, hogy túl sok esélyem nincs, hogy igazamat a hatóság is elismerje, hasolít ez a hirtelen népszerűvé lett politikai pályára lépő fiatal ember ügyében hozott döntéshez, amely szerint az ügyészség eljárási hibáit feltárandó bejelentés ügyében az ügyészség indított új eljárást, hamar meg is állapította, nem történt jogsértés, az otthonában mindenki azt beszél amit csak akar, pletykálkodni alanyi joga minden állampolgárnak, még akkor is, ha az illető történetesen miniszter. Az ajtó tehát marad hátul, helyet foglalva az egyébként is szűkös területen, még szerencse, hogy magát a használhatatlan járművet a polgármester kezdeményezésére el lehetett helyezni egy zárt udvarban az óvóda parkolója helyett addig, amíg a rendőrségi eljárás le nem zárul.

Ebből kikecmeregve máris zuhanok egy másik álomba, fiatal csinos lányok csoportja helyett most marcona férfiak szigonnyal a kezükben fürkészve járják a sziklás tengerpartot a vizet lesve, köztük én, s próbálok a sekély mederben úszkáló halak közül egyet elkapni, sikerül is egy kisebb példányt felszúrnom, már majdnem kiemelem, közben eszembe jut Szabi, a capuai fiú, aki buddhista lett, azt írta, hogy minden élőlény szent, nincs jogom elvenni az életet, amikor a többiek az átlátszó vízben egy falból kitépett bankautomata pénztároló fém dobozait fedezik fel, persze, hagyom a halat és medialuna feszegetni a sarkán már sérült acél dobozt, amin keresztül látni lehet, hogy ugyan vizes, szárogatásra váról euró kötegek halmozódnak benne.

Ekkor ébredek fel végképp, a szomszéd nyitja a vaskaput, nyikorog, mennek munkába, én ki tudja meddig ébredhetek még pitymalatra, madarak hangjára, veszem a telefont s látom, hogy Pettendi már feltett a facebookra egy új képet a Wyoming-i égről, kicsit belóg a kép alján egy háztetető, felhő bodrok ékesítik a vakító kékséget. Reggel van.