Olvasási idő 12 perc

a felejtés rétegei

A badacsonytomaj iskolába legtöbbször a felső úton mentem szovjet gyártmányú női kerékpárommal, ahogy apám nevezte a biciklit. 1962 és 1965 között jártam oda, az általános iskola felső tagozatát ott végeztem. A faluba érve a házak fölött zakatolt a magas vas szerkezetekre szerelt kötélpályán a bazalt bányából part felé, a rakodó irányába a csillesor. Ta- tam-ta-tam, hangzott az oszlopokon zökkenő kis kerekek zaja, hazafelé, az alsó úton – így hívtuk a 71-es számú főutat – a vasúti hídon megálltunk néha, a biciklit a korlátnak támaszkodva vártuk a vonatot, az is zenélt, ta-tam-ta-tam, néha egybeesett az alattunk síneken futó vonat kattogása és felettünk a kötélpályán futó csillék zaja. Ha időben indultunk a felüljáró lejtőjének lendületét kihasználva gyorsan tekerve szinte a Bányász strandig versenyeztünk a gőzmozdony húzta vonattal, nem, nem 424-es volt de felgyorsulva elhagyott bennünket füstöt és kormot szórva a szemünkbe. A strand korlátjánál megálltunk és néztük a pár lépcső felett a kitett íves táblát, rajta a keresztbe tett két kalapácsot, a bányász jelvényt. A strand a bazalt bányában dolgozók pihenését szolgálta, persze, másokat is fogadott. (Hogy most miért hívják MIDI-nek, az számomra rejtély) Két karunkat magunk előtt keresztbe fonva, kezünket ökölbe szorítva integettünk a vonat utolsó kocsijának hátsó peronján álló kalauz felé. Dupla bányász jelvényt, ahogy vasárnaponta láttuk a bazaltkőből épült templomal srévizavét szemben lévő kocsma udvarán kuglizó férfiaitól egy-egy félresikerült dobás után. Az utcákat bazalt macskakő borította, a házak kerítései, a pincék előtti présházak falai szürke bazaltkőböl készültek, módosabb emberek házfalai is vitorláskővel díszített, faragott bazaltból épültek. Az iskola ablakából láttuk, hogy a csillében néha egy-egy ember ül, talán a kötélpálya ellenőre, vagy csak egyszerűen nem akart gyalog lejönni a fenyves mögött húzódó bányából. A bányát valamikor 65 környékén zárták be, nekünk, felső tagozatosoknak egy alkalommal a nyári szünet előtt kis fenyőfa csemetéket kellett ültetnünk a fuvarosok által szekéren felhordott földbe.

kép: Részlet Bacsó Péter: Nyár a hegyen (1967) című filmjéből, – Mensáros László és Tomanek Nándor

space

Ezek eszembe jutottak, amikor a múlt hét csütörtökén az OSA Arany János utcai épületének aulájában a BAZALT című kiállítás megnyitóján jártam. A tárlat a hetven évvel ezelőtt megszűnt munkatáborok évfordulója alkalmából nyílt, koncentrálva a badacsonyi hegy oldalában működő tábor történetére. A kiállítás kurátora, Székely Iván aki bevezető mondataiban személyes szálként saját tomaji kötődését említette, a kor dokumentumainak hiányáról beszélt, bemutatva munkatársait. A teljesség igénye nélkül említem most Szilágyi Lenke fotóst, Zányi Tamás hangmestert, és az egyik bazaltbányában dolgozóról készült film alkotóját Debre Zsuzsát, akik munkája teljesíti ki a tárlókban található anyagokat, légifelvételeket a bányászattól sérült hegyről, alaprajzokat a volt épületekről. Részletek láthatóak Bacsó Péter “Nyár a hegyen” című filmjéből, amelyet a tábor helyszínén forgattak 1967-ben. Az aula tere tüll fügönnyel van kettéosztva, rávetítve látható a hegy bazalt falának fotója, egyik oldalában bevezetésként általában a magyarországi büntető táborokról kaphatunk némi információt, folytatódik a tomaijhoz köthető dokumentumok bemutatásával, interjú- és filmrészletek láthatók a monitorokon. A másik oldalon kapott helyet egy kis vetítőterem, ahol a már említett portréfilmet lehet megnézni, az előtte lévő térben pedig a felállított hangszórókból és fülhallgatókon keresztül is hallható a bánya zaja; robbantások, csillék, kőzúzó masinák, kalapácsolások, hang költeménye.

Mégis számomra a legnagyobb élmény, – ahogy azt Ungvári Rudolf megnyitó beszédében megfogalmazta – a kiállítás tanulsága az volt, hogy miért nem hallottam erről gyerek koromban sem az iskolában, sem a szüleimtől, sem a templomban, ahová apám vasárnaponként elvitt magával? Mi az oka annak a stockholm szindromának nevezhető tünetnek, ami ennek a tábornak a létét övezte a faluban? Mi annak a ma is tettenérhető magatartásnak az oka, ami a hatalmi berendezkedés elfogadására készteti a legszegényebb rétegeket? – és itt idézném Ungvári szövegének egy részletét, amiben arra utalt, hogy a nürnbergi perben a tanúk képtelenk voltak visszaadni azt, amit Auschvitzben megéltek: “Hogy ezt jobban megértsék, mondok egy példát. Ez persze sokkal enyhébb, hiszen ma ebben az államban az életét, a szabad mozgását nem fenyegetik. Ráadásul vannak választások. Van demokrácia. Hát akkor? De próbálják elmagyarázni egy olyan külföldinek, aki ezt nem éli meg, hogy mitől igazán elviselhetetlen a mai magyar állam politikai rendszere. Nagyon kell keresniük a szavakat ahhoz a lelki állapothoz, melyet olyasvalaki érez, akinek a mai hazugságáradat, politikai aljasság, a választási hiábavalóság, az uralkodó réteg kizárólagossága, a semmibevevése mindenki másnak, aki nem hozzájuk tartozik, a legszemélyesebb élménye.”

A megnyitó után Istvándy Gergely badacsonyi borász boraiból lehetett kóstolgatni, aki maga is kutatta a múlt e sötét emlékeit és megint eszembe jutott Apám, aki egyszer a badacsonyi palackozó üzem vezetőjeként azt mondta már nyugdíjas korában nekem, hogy annyi kéknyelű bort, amit mi a hatvanas években három műszakban palackoztak a szovjeteknek háborús jóvátételként, a hegyen lévő kéknyelű szőlőből lehetlen lett volna szüretelni. Azt már nem árulta el, hogy akkor mi is volt azokban a vitorláshajóval díszített hascimkével ellátott palackokban. Azt is csak akkor mesélte el nekem, hogy miért ült pár hónapot a gyűjtőfogházban és irtott erdőt valahol a bátyjával és apjával negyvenhét körül kuláklistára kerülve árurejtegetésért. A múlt emlékei, mint a badacsonyi hegy bazalt rétegei egymásra nehezednek, néha feltöredeznek, leomlanak, mint a Kisfaludy ház fölött a bazaltkő tenger.

Ajánlom minden múlt iránt érdeklődőnek a Blinken OSA Archívum október végéig tartó “BAZALT” címet viselő kiállítást, A felejtés rétegeit.

kép: Részlet Bacsó Péter: Nyár a hegyen (1967) című filmjéből, – Mensáros László és Tomanek Nándor