A Fidesz több mint egy évtizede kiépítette a „centrális erőteret”, amelyben az ellenzék csak formálisan létezik.

A választási rendszer torzított: a választókerületek átrajzolása, a győzteskompenzáció rendszere és az erőforrások aszimmetrikus elosztása előnyt biztosít a Fidesznek.

A média túlnyomó része kormányzati kézben van vagy függ a kormányzati hirdetésektől, így az információs tér nem szabad.

A kulcsfontosságú intézmények – alkotmánybíróság, ügyészség, ÁSZ, médiahatóság stb. – nem függetlenek, hanem Fidesz-közeli emberek irányítják őket

– Nevezhető-e demokratikus átmenetnek, ha a jogállamiság minden intézménye a Fidesz kezében van?

Röviden: nem igazán.

Egy valódi demokratikus átmenethez nem elég pusztán egy új, népszerű politikai erő megjelenése (pl. Tisza Párt).

A jogállamiság helyreállítása és az intézmények függetlenítése kulcsfontosságú.

Ha az átmenet egy olyan rendszerben történik, ahol a „játékszabályokat” az egyik fél már rég a saját javára írta át, akkor az átmenet nem nevezhető teljesen demokratikusnak, legfeljebb „korlátozott demokráciában történő hatalomátvételnek”.

Tegyük hozzá: az, hogy a Fidesz nem esik szét, hanem lassan „átadja” a politikai teret a Tiszának, szintén inkább egy kontrollált elitváltásra utal, mintsem egy valódi demokratikus forradalomra.

Összefoglalás

Elméletileg lehetséges egy demokratikus átmenet a Tisza Párt és a Fidesz között. Gyakorlatilag azonban a jelenlegi intézményi környezet, a hatalom koncentrációja, és a jogállamiság hiánya miatt nem nevezhető klasszikus demokratikus átmenetnek.

Sokkal inkább egy elitátmenet vagy belső hatalomátrendeződés lehetőségét látjuk, ahol az új politikai szereplőknek előbb kell újraépíteniük az intézményi demokráciát, mielőtt valódi rendszerváltásról beszélhetnénk.

– Milyen kimenetelei lehetnek a 2026-os választásoknak, figyelembe véve a Tisza előnyèt és a nép elégedetlenségét, valamint, hogy Orbán Viktor ès a Fidesz nem fogja önként átengedni a hatalmat?

A 2026-os választások kimenetele nemcsak politikai, hanem rendszerszintű és társadalmi kérdés is. Mivel a Fidesz egy autoriter hibrid rezsimet épített ki, ahol a választások nem teljesen szabadok és tisztességesek, Orbánék nem valószínű, hogy önként lemondanak a hatalomról, még akkor sem, ha népszerűségük jelentősen csökken.

Ezért a 2026-os választásnak többféle forgatókönyve képzelhető el, ezek közül a legvalószínűbbeket az alábbiakban részletezem.

1. Forgatókönyv: A Tisza Párt nyeri a választásokat, de a Fidesz nem adja át a hatalmat

Ez a legdramatikusabb, de nem elképzelhetetlen: A Tisza párt relatív többséget szerez, de a választási rendszer miatt nem jut kormánytöbbséghez.

A Fidesz – kihasználva a rendszerbe beépített előnyeit – formálisan vagy jogilag tovább kormányoz.

Lehetőség: kisebbségi kormányzás, alkotmányos válság, tömegtüntetések, polgári engedetlenség.

Esetleg a Tisza kénytelen koalícióra lépni egyes „kisebb”, korábban Fidesz-barát erőkkel vagy „reform-elitistákkal”.

Ez a modell hasonlítana más posztkommunista országok autoriter rendszereihez, pl. Putyin Oroszországához vagy Lukasenka Fehéroroszországához, bár a magyar rendszer még ennél „finomabb”.

2. Forgatókönyv: A Tisza Párt győz, de a Fidesz háttéralkuk révén megtartja a mélyállamot

Ez egy „békésebb, kontrollált hatalomváltás” lenne:

A Tisza kormányt alakíthat, de a Fidesz emberei a kulcsintézményekben maradnak (bíróságok, ügyészség, ÁSZ, MNB, médiatanács, Alkotmánybíróság). Ez egy „mélyállami Fidesz” fennmaradásához vezet, amely blokkolni tudja a reformokat. A Tiszának választania kellene: vagy kompromisszumokat köt, vagy megpróbálja megtisztítani az intézményrendszert – utóbbi politikai és jogi háborút jelentene.

Ez a modell Lengyelországhoz hasonlíthat (Donald Tusk visszatérése után), ahol a PiS ugyan nem kormányoz, de az államgépezet nagy része még az övék.

3. Forgatókönyv: Rendszerváltás szerű győzelem – alkotmányos forradalom

Ez egy optimista, de jelenleg kevésbé valószínű lehetőség:

A Tisza Párt (akár más ellenzéki pártokkal együtt) kétharmadhoz közeli eredményt ér el, és felhatalmazást kap a rendszer átalakítására.

A társadalom tömegesen kiáll az új hatalom mellett, ami mozgásteret biztosít az intézmények újraépítéséhez.

Az új kormány visszaállítja a jogállamot, megreformálja a választási rendszert, helyreállítja a sajtószabadságot.

A Fidesz vezetői (pl. Orbán) esetleg „visszavonulnak”, vagy nemzetközi nyomásra kiszorulnak.

Ez a modell csak akkor lehetséges, ha társadalmi katarzis, széleskörű politikai akarat és nemzetközi támogatás is társul hozzá. Pillanatnyilag ez kevéssé valószínű, de nem lehetetlen – főként, ha Orbán népszerűsége tovább csökken, vagy gazdasági válság alakul ki.

4. Forgatókönyv: A rendszer konzerválódik – a Fidesz ismét nyer (rendszerrel együtt)

Ez a legcinikusabb, de történelmileg nem ritka eset:

A Tisza Párt nem tud országos hálózatot építeni. A Fidesz ügyesen megosztja vagy lejáratja a Tiszát, és a kormányzati erőforrásokat mozgósítva újra győz. A választók egy része elfordul az ellenzéktől („ezek sem jobbak”), és újra a „biztonságot” választja. A Fidesz folytatja a „soft autoriter” modelljét, egyre jobban elfordulva az EU-tól, keleti szövetségesek felé orientálódva. Ez a forgatókönyv akkor valósulhat meg, ha a Tisza nem képes valódi társadalmi alternatívát kínálni, vagy ha túl későn építkezik vidéken.

– Összegzés: mi dönti el, merre megyünk?

A kulcstényezők:

A Tisza Párt szervezeti képessége – tud-e országos, vidéki hálózatot építeni?

A választási szabályok módosítása – a Fidesz még módosíthatja a rendszert.

A társadalmi elégedetlenség mértéke – lesz-e elég erős „katarzis” vagy „népharag”?

Nemzetközi nyomás és EU-s szankciók – szerepet játszhatnak a fordulatban.

Orbán személyes mozgástere – hátralép-e, vagy harcol a végsőkig?

– Azt mondtad korábban, ha a Tisza győz, az inkább nevezhető hatalomàtvètelnek semmint demokratikus átmenetnek. Ennek fényében, létezik hogy a Tisza ès a Fidesz ezt előre lepaktumolja? A Tisza nyer, de a mélyállamban megmarad a Fidesz?

Ez a felvetés nagyon is releváns, és sok magyar értelmiségi és politikai megfigyelő körében is felmerült már – bár természetesen bizonyíték egyelőre nincs arra, hogy a Tisza és a Fidesz között tényleges paktum született volna. De nézzük meg alaposabban, mi táplálja ezt a gyanút, és mennyire lehet valóságos egy ilyen háttéralku lehetősége.

– Mi táplálja a „paktumgyanút”?

1. A Tisza párt „szűz” pozíciója a NER-rel szemben

Magyar Péter nem volt nyílt politikai ellenzéki, hanem a rendszer része volt, belülről jött, belülről kritizál.

Bár elhatárolódik a korrupciótól, nem kritizálja mélyrehatóan a rendszer alapjait: az alaptörvényt, a választási rendszert, a médiafüggőséget stb.

Nem követel rendszerváltást, hanem „másfajta kormányzást” ígér – ez sokak szerint „puhított ellenzékiség”.

2. A Fidesz kommunikációs és hatalmi reakciója gyanúsan visszafogott volt. Az első hetekben nem támadták teljes erővel, inkább kivártak. Később indult némi karaktergyilkosság, de nem a megszokott durvasággal. Ez ellentétben áll azzal, ahogyan más ellenzékieket (pl. Márki-Zayt, Karácsonyt) ledaráltak.

3. A rendszerből való „menekülési útvonal” logikája

A NER jelenlegi formájában fenntarthatatlan hosszú távon: gazdasági válság, EU-s pénzek elakadása, társadalmi elégedetlenség. A hatalom egy része „átmenthető” lehet, ha egy új arc viszi tovább a rendszert formálisan más zászló alatt, de a mélyállam változatlan marad. Ez lehetőséget ad Orbánnak egy Putyin-szerű visszavonulásra, egy formális háttérbe vonulásra, ahol a valós hatalom (intézményes és gazdasági) a régi elit kezében marad.

– Létezhetett-e előre lepaktált hatalomátadás?

Igen, de jelenleg ez csak spekuláció. Mindenesetre politikai racionalitás alapján ez nem kizárt: a Fidesz felismerhette, hogy a rendszer legitimitása meggyengült, és időben kereshetett egy „kontrollált utódot”. A Tisza lehet egy olyan új politikai szereplő, amely nem követel bosszút, rendszerváltást, elszámoltatást, hanem „csak jobb kormányzást”. Ez elfogadhatóbb lehet a NER gazdasági elitjének, oligarcháinak is – megmarad a vagyon, befolyás, pozíció, csak a politikai kirakat cserélődik.

– Mi szól a háttéralku ellen?

Magyar Péter nyilvánosan súlyos korrupciós ügyeket tárt fel, ami komoly kockázatot jelent Orbánéknak. A Fidesz elveszítette Budapestet és több nagyvárost, ami valódi kontrollvesztésre utal.

A rendszerben egyre több a repedés – ez nem teljesen kontrollált hatalomátmenetre, hanem részben kisiklott folyamatra utal.

– Lehetséges értelmezés: a „félpaktum” vagy reálpolitikai alku

Valószínűbb, hogy nem volt explicit, formális „paktum”, hanem egy „csendes alku lehetősége”: a Tisza tudja, hogy a teljes rendszerváltás és konfrontáció veszélyes, ezért alkalmazkodik.

A Fidesz tudja, hogy hosszú távon bukhat, ezért hátra akar lépni úgy, hogy megőrizze a lényeget. Így létrejöhet egy olyan „demokratikusnak tűnő hatalomátadás”, ahol a politikai személyek cserélődnek, de a gazdasági és jogi struktúrák nem.

Összegzés

Létezik az a lehetőség, hogy a Tisza és a Fidesz között egy háttéralku vagy csendes megegyezés körvonalazódik, ahol:

a Tisza átveszi a látható politikai hatalmat, a Fidesz megtartja a mélyállamot, gazdasági befolyást, és a rendszer fennmarad egy „reformált” külsővel. Ez nem volna valódi demokratikus átmenet, hanem inkább egy belső elitváltás vagy irányított rendszermódosítás – ahogy ezt a történelemben sokszor láttuk, különösen posztszocialista országokban.

KÜLFÖLDI PÉLDÁK

– Mely országokat tudod erre példának hozni? Ès mely országokban volt valódi demokratikus átmenet és ezt az átmenetet 1 évvel előtte milyen események előztèk meg?

Nagyszerű kérdés, és az egyik legfontosabb, ha meg akarjuk érteni, hogy Magyarország 2025-ben melyik történelmi úthoz áll közelebb: a valódi demokratikus átmenethez vagy egy elitvezérelt, kontrollált hatalomátrendezéshez.

Az alábbiakban két nagy csoportot mutatok be, sokatmondó példákkal:

1. Elitvezérelt, irányított „átmenet” – a rendszer lényege megmaradt

Itt a hatalomformák vagy szereplők változtak, de a mélystruktúra, az elit, a gazdasági hatalom és a jogi rendszer érintetlen maradt. Gyakran a látszat kedvéért hirdettek demokráciát.

Oroszország (1991–2000)

Átmenet: Szovjet állam → Orosz Föderáció, formálisan demokrácia, de a régi KGB-elit és oligarchák dominálták.

Események 1 évvel előtte: Gorbacsov reformjai, gazdasági válság, puccskísérlet (1991 augusztus).

Valóság: Putyin hatalomra kerülésével újra autoriter rendszer épült.

Törökország (2002–2020)

Erdogan kezdetben reformernek tűnt, de fokozatosan beépítette saját embereit az államgépezetbe.

2016 után a puccskísérlet ürügyén totálisan megtisztította az intézményeket.

Valóság: A demokrácia forma maradt, de a hatalom autoriter, az állam elfoglalva.

Szerbia (2000–napjainkig)

Milosevic bukása után demokrata kormány jött, de az államigazgatás és média nagy része a régi elithez kötődött.

Vucic 2012-től ugyanúgy kontrollálja a rendszert, mint korábban Milosevic.

Valóság: Pluralizmus formálisan van, de gyakorlatban egy párt dominál.

2. Valódi demokratikus átmenetek – rendszerszintű átalakulás, nem csak személycsere, nemcsak a politikai elit cserélődött, hanem az intézményi rendszer is megújult: igazságszolgáltatás, sajtószabadság, választási törvények, független intézmények stb.

Spanyolország (1975–1982)

Franco halála után a monarchia vezette az átmenetet, de fokozatosan átadták a hatalmat a demokratikus pártoknak.

1 évvel előtte (1974–75): Titkos tárgyalások, reformista elit kiépítése, nemzeti konszenzus.

Valóság: Alkotmányos demokrácia, független bíróságok, működő többpártrendszer.

Csehország és Szlovákia (1989–1993)

Bársonyos forradalom, a kommunista elit tárgyalásos úton adta át a hatalmat.

1 évvel előtte (1988–89): Fokozódó tüntetések, társadalmi ellenállás, gazdasági válság.

Valóság: Új alkotmány, szabad sajtó, független igazságszolgáltatás – stabil demokráciák.

Lengyelország (1989–1991)

Kerekasztal-tárgyalások után fél-szabad választások, majd teljes rendszerátalakítás.

1 évvel előtte: Szolidaritás mozgalom aktivizálódása, társadalmi nyomás, gazdasági összeomlás.

Valóság: Az új rendszerben valódi hatalommegosztás alakult ki (bár 2015 után visszacsúszás volt).

– Mi kellett a valódi demokratikus átmenethez?

A sikeres esetekben mindig volt legalább három közös elem:

Széles társadalmi nyomás, rendszerellenes mozgósítás

Tüntetések, sztrájkok, tömeges elutasítás.

Fontos: nem csak politikusok, a civil társadalom is aktív volt.

1. Nemzetközi nyomás vagy támogatás

EU, USA, ENSZ, Vatikán, vagy más szervezet legitimálta a folyamatot. Gátat szabott a hatalmi visszaéléseknek.

2. Intézményes reformterv és politikai akaraterő

Volt vízió arról, hogyan nézzen ki az új rendszer (alkotmány, választási törvények, függetlenség).

Nem csak „kormányt váltottak”, hanem államot reformáltak.

– És Magyarország 2025-ben…?

Magyarország most valahol félúton van a két csoport között:

A rendszer még nem omlott össze, de a bizalom látványosan meggyengült. A Tisza Párt nem tűnik forradalmi erőnek, inkább egy rendszerjavító projektnek. A kérdés az: lesz-e elegendő társadalmi akarat és civil nyomás ahhoz, hogy valódi átmenet történjen – ne csak arc- és hangcsere.

– Ha szeretnéd, össze tudok állítani egy idővonalat is: „Mi történt ezekben az országokban az átmenet előtti 12 hónapban?” Ez még pontosabban segíthet összehasonlítani a magyar helyzetet. Érdekel?

– Igen

Rendben! Íme egy összehasonlító idővonal, amely három sikeres demokratikus átmenetet mutat be, kiemelve az átmenet előtti egy év legfontosabb társadalmi, politikai és nemzetközi eseményeit. Ezek alapján jobban látszik, hogy mi kellett ahhoz, hogy valódi rendszerváltás történjen, és mi hiányzik (egyelőre) Magyarországon.

Csehszlovákia – A bársonyos forradalom (1989)

1988–1989: Az átmenet előtti 12 hónap

Időpont Esemény

1988. március Tömegtüntetések Prágában – első jele a népharag megszerveződésének.

1989. január Jan Palach emléktüntetések – a rendőrség brutálisan fellép.

1989. május Magyarország lebontja a vasfüggönyt, pánikreakció a rendszerben.

1989. június Pozsonyi diáktüntetések – fokozódó ifjúsági ellenállás.

1989. november November 17. – a Bársonyos forradalom kezdete, tízezrek utcán.

1989. december A kommunista párt lemond, Václav Havel ideiglenes elnök lesz.

Kulcsfontosságú tényezők:

Civil ellenállás, ifjúság szerepe, nemzetközi kontextus (Berlin, Magyarország).

A hadsereg nem avatkozott be → béke + erkölcsi fölény.

Lengyelország – A kerekasztal és a demokratikus áttörés (1988–1989)

1988–1989: Az átmenet előtti 12 hónap

Időpont Esemény

1988. április Országos bányász- és gyári sztrájkhullám kezdete.

1988. augusztus A Szolidaritás újra aktivizálódik – Walesa tárgyalásokat követel.

1989. február Kerekasztal-tárgyalások indulnak a kommunisták és az ellenzék között.

1989. június Félig szabad választások – az ellenzék tarol az engedélyezett helyeken.

1989. augusztus Tadeusz Mazowiecki, a Szolidaritás embere lesz miniszterelnök.

1989. december Rendszerváltás befejeződik, új alkotmányozás kezdődik.

Kulcsfontosságú tényezők:

Erős, strukturált civil mozgalom (Szolidaritás).

A kommunista párt tárgyalási készsége.

Rendszeren belüli reformerek szerepe.

Spanyolország – Franco halála utáni demokratikus átmenet (1975–1982)

1974–1975: Az átmenet előtti 12 hónap

Időpont Esemény

1974. július Franco súlyosan megbetegszik → politikai vákuum kezd kialakulni.

1974. október Titkos találkozók liberális monarchisták és ellenzék között.

1975. január Diáktüntetések, Baszkföldön zavargások – feszülő társadalom.

1975. november Franco meghal. II. János Károly király lesz, de reformpárti.

1976. július Új miniszterelnök: Adolfo Suárez → elindítja az intézményi reformokat.

1977. június Első szabad választások 40 év után.

Kulcsfontosságú tényezők:

Belülről reformáló elit (király + mérsékelt jobboldaliak).

Megállapodásos átmenet: „Moncloa paktum” → társadalmi és politikai megbékélés.

Intézményrendszer teljes újraépítése (alkotmány, parlament, sajtószabadság).

Magyarország 2025 – Hol tartunk most?

Esemény Megvalósult? Megjegyzés

Széleskörű civil megmozdulás Részben Budapesten van, vidéken alig.

Független szakszervezeti nyomás Nem, a NER alatt szakszervezetek gyengék.

Intézményi reformterv Nem, a Tisza programja homályos, jogállamiságról keveset mond.

Nemzetközi nyomás Korlátozott, az EU felfüggeszt pénzeket, de politikailag gyenge.

Rendszeren belüli reformerek Korlátozott, Magyar Péter belülről jött, de még kérdéses a mozgástere.

Összegzés

Valódi demokratikus átmenet általában nem történik meg csupán egy választási győzelemtől, hanem erős civil társadalom és nyomás hatására, a belső elitek egy részének reformkészségével,

és nemzetközi támogatás mellett, világos, transzparens reformprogrammal. Ha Magyarországon ezek az elemek nem jelennek meg erőteljesebben a következő 12 hónapban, akkor az átmenet valószínűleg inkább elitcserére fog korlátozódni, nem pedig rendszerváltásra.

LEHETSÉGES LÉPÉSEK

Megírok egy hasonló, konkrét „forgatókönyv-idővonalat” Magyarország 2025–2026-ra történelmi példák alapján, „ha így alakul, ez történhet” formában, három lehetséges forgatókönyv alapján. Minden forgatókönyv idővonalat tartalmaz, az átmenet lehetséges lépéseivel, és azt is, milyen jelek utalnak arra, hogy az adott út valósulhat meg.

Forgatókönyv 1:

Valódi demokratikus átmenet (pl. Csehország, Spanyolország mintájára)

Feltételek:

A Tisza párt nyíltan reformpárti, átlátható intézményi reformtervet tesz közzé. A Civil társadalom és a független sajtó mozgósít, erős nyomásgyakorlással. A Nemzetközi szervezetek (EU, EBESZ, USA) támogatják és monitorozzák a folyamatot. A rendszerből kiábrándult Fidesz-közeli szereplők is átállnak.

Lehetséges idővonal:

Időpont Esemény

2025. ősz: a Civil mozgalmak megerősödnek, diáktüntetések, közszféra tiltakozások.

2025. dec.: A Tisza párt intézményi reformtervet mutat be (bíróság, MNB, Alkotmány).

2026. tavasz: Választási kampány alatt nemzetközi megfigyelők jelennek meg.

2026. ápr.: Tisza párt győz, és alkotmányozó többség közelébe kerül.

2026. május: Rendszerbontó reformok: ügyészség függetlenítése, választási törvény.

2026. ősz: Új alkotmányozási folyamat, nyilvános társadalmi konzultációval.

Kulcspont: A rendszer jogállami és strukturális szintű újraalapítása → nemcsak elitváltás, hanem rendszerfordulat.

Forgatókönyv 2:

Ellenőrzött elitcsere – „Tiszta alku” (pl. Törökország, Szerbia mintájára)

Feltételek: a Fidesz mélyállami bástyái (ügyészség, titkosszolgálatok, média, gazdasági elit) továbbra is dominálnak.

A Tisza párt kompromisszumokat köt a stabilitás és békés átmenet érdekében. Nem történik valódi elszámoltatás, csak stílusbeli váltás.

Lehetséges idővonal:

Időpont Esemény

2025. ősz: A Tisza növeli előnyét, de nem konfrontálódik nyíltan a mélyállammal.

2026. jan.: Kiszivárog, hogy háttéralkuk történnek a NER háttérembereivel.

2026. ápr.: A Tisza megnyeri a választást, de nem alkotmányozó többséggel.

2026. május: Kormányváltás – de maradnak a NER-es vezetők az intézmények élén.

2026. ősz: „Stabilitás” érdekében a Tisza háttérbe szorítja az elszámoltatást.

Kulcspont: A rendszer marad, csak az arc változik. A Fidesz gazdasági és intézményi hatalma jelentős részben megmarad.

Forgatókönyv 3:

Félrecsúszott vagy autoriter visszacsapás (pl. Oroszország, Venezuela)

Feltételek: a Fidesz nem hajlandó átadni a hatalmat választási vereség esetén sem. A választásokat elcsalják, vagy az eredményt megkérdőjelezik. Társadalmi zavargások, rendőrségi és biztonsági szervek bevetése. Nemzetközi elítélés, de belső represszió megerősödik.

Lehetséges idővonal:

Időpont Esemény

2025. ősz: A Fidesz rendeleti kormányzást vezet be válsághelyzet ürügyén.

2026. febr.: A választási törvényt vagy a választókörzeteket módosítják.

2026. ápr.: A Fidesz vitatható módon győz – az ellenzék nem ismeri el.

2026. május: Tüntetések, sztrájkok → rendőrségi fellépés, sajtó korlátozása.

2026. nyár: EU-szankciók, Magyarország nemzetközi elszigetelődése.

Kulcspont: A rendszer önvédelmi mechanizmusokat használ, akár erőszak árán is. A demokrácia leépítése tovább mélyülhet.

Összegzés – melyik forgatókönyv valósulhat meg?

Forgatókönyv Valószínűség 2025 májusában Mi kell a megvalósulásához?

Valódi demokratikus átmenet Alacsony/közepes

Erős civil nyomás, reformprogram, nemzetközi háttér

Elitcsere, kompromisszumos Valószínű

Társadalmi fáradtság, elitpártiság, stabilitásvágy

Autoriter visszacsapás Közepes veszély

Hatalmi félelem, politikai radikalizáció

– Ha szeretnéd, kidolgozhatom részletesebben azt a forgatókönyvet, amelyik szerinted a legvalószínűbb – akár napra lebontva, főszereplőkkel és várható eseményekkel. Melyikre fókuszáljunk tovább?

– A kompromisszumos elitcserére

A kompromisszumos elitcsere ( forgatókönyv) ma valóban a legvalószínűbb magyar jövőkép 2026-ra, és történelmi párhuzamai is gazdagok. Az alábbiakban kidolgoztam ezt a forgatókönyvet részletes idővonal, kulcsszereplők, társadalmi dinamika és kockázati tényezők szerint.

2026 – Kompromisszumos elitcsere

Alapvető jellemzők:

A Fidesz engedi a Tisza győzelmét, cserébe a mélyállami struktúrák, kulcspozíciók megtartásáért. Társadalmi megnyugvás és „normálisabb stílus” kerül a felszínre, de nem történik rendszerszintű változás. Az EU részben „kibékül” az új arccal, a pénzeket fokozatosan felszabadítják.

Részletes idővonal (2025 őszétől 2026 végéig)

2025 ősz – 2026 március: a „hídépítés” időszaka

Hónap Esemény

2025. október: A Tisza párt tovább növeli népszerűségét, de kerüli a nyílt elszámoltatási retorikát.

2025. november: Bizonyos Fidesz-közeli üzleti körök elkezdenek „átpozicionálódni”.

2026. január: Szimbolikus gesztusok: a Tisza párt jogállamiságról beszél, de hangsúly a „békén”.

2026. február: Informális háttértárgyalások indulnak – névlegesen sem ismertek, de kiszivárognak jelek.

2026 április – választás és hatalomátadás

Hónap Esemény

2026. április: A Tisza nyeri a választásokat, de nincs alkotmányozó többsége.

2026. május: Orbán Viktor bejelenti a távozását, „a magyar nép döntését tiszteletben tartja.”

2026. május–június: Technikai kormányalakítás, több Fidesz-háttérember pozícióban marad (pl. ÁSZ, ügyészség).

2026 nyara–tél: az „új normalitás” megszilárdulása

Hónap Esemény

2026. július: Az EU részben feloldja a befagyasztott kohéziós pénzeket, „jogállami közeledést” látva.

2026. szeptember: a Tisza párt közjogi reformokat ígér, de halogatja az elszámoltatást.

2026. november: a gazdasági háttéremberek (NER-oligarchák) részben integrálódnak az új berendezkedésbe.

Kulcsszereplők és érdekei

Szereplő Motiváció

Tisza Párt – Stabil, nem radikális átmenet, nem akarnak intézményi háborút.

Fidesz-elit (második vonal). Túlélés, vagyonvédelem, alkufolyamatban való részvétel.

Orbán Viktor „történelmi visszavonulás” illúziója, esetleg nemzetközi karriert keres.

EU és nemzetközi szervek. Új arc, kevésbé konfrontatív hangnem → részleges normalizálás.

Mi marad változatlan?

Ügyészség, Állami Számvevőszék, titkosszolgálatok továbbra is Fidesz-közeli vezetés alatt. A NER-vállalkozói réteg többsége gazdaságilag sértetlen marad. A közmédia részleges átstrukturálása, de az alapstruktúrák maradnak. A választási törvény csak kozmetikai módosításokat kap.

Kockázatok és buktatók

Típus Leírás

Demokratikus deficit A rendszer csak felületesen változik, a mélyállami hálózatok fennmaradnak. Társadalmi kiábrándulás A változást váró társadalom csalódhat, új radikális erők erősödhetnek meg. A Tisza kormány potenciálisan zsarolható a háttéralkuk miatt.

Párhuzamos történelmi példák

Spanyolország 1977–82: kompromisszumos átmenet, Franco-elit részleges beolvasztásával.

Szerbia 2000 után: Milošević bukása után a mélyállam jelentős része megmaradt.

Törökország 1983: katonai rezsim után formálisan civil kormány, de az apparátus maradt.

– Mi döntheti el, hogy ez a forgatókönyv tartós marad-e?

Elkezdi-e a Tisza párt fokozatosan bontani a hatalmi struktúrákat? Lesz-e társadalmi nyomás (pl. új civil mozgalom) az elszámoltatásért? A Fidesz belső körei meddig tartják meg a lojalitást? Mikorra fogy el a „türelmi idő”, amit az új kormány kap a közvéleménytől? Ha ez a verzió valósul meg, lesz e valódi gazdasági fellendülés, fizetések emelkedése, tőkebeáramlás, cégek és ipar megerősödése és fejlődése? A civil lakosság fog-e érezni valamit a változásból?

1. Lesz-e valódi gazdasági fellendülés?

Rövid távon (2026–2027): Valószínűsíthető mérsékelt növekedés. Az EU-források részleges felszabadítása várható, ha a brüsszeli intézmények látnak „pozitív elmozdulást” jogállamiság terén (pl. korrupcióellenes hivatal, közbeszerzések átláthatósága). A forint stabilizálódhat, nőhet a befektetői bizalom, ha csökken a politikai feszültség. A külföldi tőke (pl. német, osztrák, dél-koreai) újra nyitottabbá válhat új projektekre, ha a szabályozási környezet kiszámíthatóbbnak tűnik.

Történelmi példa: Lengyelország 2007 után – egy kompromisszumos de „európaibb” vezetés alatt erősödött a gazdaság.

2. Emelkednek-e a bérek, csökken-e az infláció?

Korlátozott javulás 1–2 év alatt, de nem robbanásszerű. A közszféra el van adósodva, és a reálbér-emelkedés nagy része elinflálódott 2022–2024 között. Az új kormány nem akar eladósodni, ezért óvatos költségvetési politikát folytat. A NER gazdasági elit továbbra is érinthetetlen marad, így a gazdasági szerkezet nem igazságosabb, csak konszolidáltabb.

Várható:

A minimálbér és közalkalmazotti fizetések fokozatos emelése (2027 elejétől). Infláció visszaszorítása 4–5% alá → reáljövedelem lassan nőni kezd. Csak 2028-ra várható látványosabb életszínvonal-emelkedés.

3. Tőkebeáramlás, ipari fejlődés?

Valószínű – ha van politikai stabilitás és technokrata vezetés

Pozitív jelek: Járműipar és akkumulátorgyártás kapacitásbővítést tervez, ha kedvező szabályozás jön. Digitalizáció, zöldenergia, logisztika terén új uniós források áramolhatnak be. Új befektetők (főleg német, francia, dél-koreai) akkor lépnek be, ha korrupciós kockázat csökken.

DE: ha a NER oligarchák gazdasági dominanciája érintetlen marad, sok nyugati cég kivár.

4. A civil lakosság érzékel-e változást?

Kettős élmény:

a) Pozitív érzékelés: a Politikai feszültség csökken → kevésbé ellenséges közélet. A közszolgáltatásokban kisebb technikai javulások (pl. ügyintézés, oktatás). EU-pénzekből kisebb infrastrukturális fejlesztések (utak, iskolák, digitális eszközök).

b) Negatív érzékelés:

Elszámoltatás hiánya → „semmi sem változik igazán” élmény.

Fidesz-közeli arcok továbbra is pozícióban → kiábrándultság.

A bérnövekedés lassú → „nem érzem a pénzt a zsebemben”.

Összefoglalás

Lesz-e gazdasági növekedés? Igen, de mérsékelt és fokozatos

Emelkednek-e a fizetések? Lassú, de javuló tendencia 2027-től

Érez-e a lakosság pozitív változást? Igen, de csak részben, és főleg a stílus szintjén

Lesz-e újra robbanásszerű jólét? Nem, ha nem történik rendszerszintű átalakítás

Ha szeretnéd, készíthetek régióspecifikus előrejelzést is – pl. hogyan érinti ez Budapestet, vidéket, különböző társadalmi csoportokat (nyugdíjasok, fiatalok, vállalkozók). Érdekel?

– Igen

Rendben — az alábbiakban lebontom, hogy egy kompromisszumos elitcsere után (Tisza-párt győzelme, de a mélyállami rendszer fennmaradása mellett) milyen hatások várhatóak térségi és társadalmi csoportok szerint, Magyarországon.

1. Budapest és nagyvárosok

Hatás: érezhető normalizálódás és gazdasági élénkülés. Külföldi beruházók (elsősorban szolgáltató szektorban: SSC-k, fintech, kreatív ipar) újra aktívabbak lehetnek. Fiatal diplomások számára új karrierlehetőségek, ha nő az angol nyelvű munkaerőpiac. Kultúra és sajtó szabadsága kiszélesedhet – új független médiák indulhatnak, kisebb nyomás alatt. Korlát: az albérletárak és lakásárak tovább emelkedhetnek → középosztályosodás és szegregáció fokozódik.

2. Vidék (főként keleti és dél-dunántúli régiók)

Hatás: lassú változás, sok helyen semmi sem változik. A NER-közeli önkormányzatok, polgármesterek maradnak → a helyi hatalmi hálózat érintetlen. Foglalkoztatás továbbra is alacsony hozzáadott értékű (pl. akkumulátor-összeszerelés, mezőgazdaság). A fejlesztési pénzekből indulhatnak infrastrukturális beruházások (pl. vasút, iskolák), de ezek nem hoznak tartós jólétet.

Fontos: sok helyen „új zászló alatt ugyanazok az emberek” érzés alakul ki.

3. Nyugdíjasok

Hatás: kiszámíthatóbb árak, de jövedelmi nyomás marad

Az infláció csökkenése könnyebbséget hozhat, de a nyugdíjak reálértéke nem nő gyorsan. A Tisza-párt várhatóan kerüli a nyugdíjak befagyasztását, de nem lesz bőkezű. Szociális háló újraépítése (pl. házi segítségnyújtás, gyógyszertámogatás) csak részleges.

4. Fiatalok (18–35)

Hatás: óvatos optimizmus, de kivárás. Ha jogállami stabilitás és „európaiabb” országkép jön létre, egy részük visszatérhet külföldről. Oktatási rendszerben lehetnek reformjelek, de ezek lassúak – CEU-stílusú visszatérés nem várható. A TikTok-, YouTube-, startup-kultúra fellendülhet, ha a légkör szabadabb.

Ha nem érzékelnek valódi változást → cinizmus, kivándorlás folytatódik.

5. Kis- és középvállalkozók

Hatás: enyhül a nyomás, de a NER-árnyék marad. A szabályozási és adózási kiszámíthatóság javulhat, és megszűnhet a „csókos rendszer” nyílt dominanciája. Állami tendereken való részvétel kevésbé lehet politikafüggő — de nem válik teljesen tisztává. A legnagyobb kihívás továbbra is: inflációs terhek, munkaerőhiány és versenyképesség.

Összegző táblázat – Ki nyer, ki veszít?

Csoport / Régió

Várható élmény 2026–2027-ben

Budapest: Gazdasági élénkülés, stabilitás. Társadalmi szakadék nőhet

Vidék: Látványos változás nincs, új arcok jönnek. Kiábrándulás, apátia

Nyugdíjasok: Infláció enyhülése. Reáljövedelem stagnál

Fiatalok: Szabadságélmény nő, kivárás. Tömeges elvándorlás maradhat

Vállalkozók Kiszámíthatóság nőhet, pályázati lehetőség. NER-közeli versenytársak

PÉLDÁK FORRADALMAKRA

– Az Arab Tavasz illetve a Maidan – szerű villámforradalom vagy sokkhatás elképzelhető – e Magyarországon?

Az Arab Tavasz (2010–2012) és az ukrajnai Maidan-forradalom (2013–2014) két különböző típusú rendszerváltó népi megmozdulás volt, amelyeket eltérő társadalmi, politikai és geopolitikai környezetben indított el a lakossági elégedetlenség. Mindkettő drámai hatással volt az adott országok jövőjére, de nem tekinthetők „ideális” demokratikus átmeneteknek – inkább rendszersokkok voltak.

Az alábbiakban először röviden összehasonlítom őket, majd kitérek arra, hogy Magyarországon reális-e egy hasonló erejű megmozdulás:

Összehasonlítás: Arab Tavasz vs. Maidan

Jellemző:

Kiváltó ok Elszegényedés, korrupció, diktatúra EU-integráció elutasítása, korrupció.

Szikra: Egyéni tragédia (pl. Bouazizi) Janukovics visszalépése az EU-tól

Fő résztvevők: – Fiatalok, civil társadalom, vallási csoportok

– Fiatalok, városi középosztály, nacionalisták

Külső befolyás mérsékelt (idővel nőtt). Erős: EU–Oroszország geopolitikai harc

Eredmény: Kaotikus, néhol a diktatúra visszatért, néhol polgárháború. Részleges győzelem, de háborúhoz vezetett

Demokratikus intézményépítés Részleges (Tunézia), többnyire sikertelen Folyamatban, háborús környezetben

Magyarország: Lehet-e hasonló?

Elméletileg egy „tömegbázisú rendszerváltás” (forradalmi vagy posztforradalmi átmenet) Magyarországon nem kizárt, de több tényező ezt jelenleg valószínűtlenné teszi. Nézzük meg az érveket pro és kontra:

Miért valószínűtlen most?

1. Nincs közvetlen egzisztenciális krízis (pl. tömeges éhezés, államcsőd).

2. A rendszer nem nyílt diktatúra: van szavazati jog, pártrendszer, de súlyosan torzított.

3. A középosztály egy része a rendszer haszonélvezője vagy apolitikus.

4. A félelemkultúra (állások, retorziók) bénító erő.

5. Az EU pénze, bármilyen akadozva is, még mindig tompítja a válságokat.

6. Nincs olyan ellenzéki karizmatikus figura, akit széles tömegek követnének.

Mi válthatna ki mégis rendszerszintű népi mozgósítást?

1. Súlyos gazdasági összeomlás (pl. forintzuhanás, IMF mentőcsomag, tömeges elszegényedés).

2. Totális választási csalás gyanúja, egyértelmű demokratikus visszaéléssel.

3. Szimbolikus „szikraesemény” – egy erkölcsileg sokkoló állami lépés vagy tragédia.

4. Fiatalabb generációk „hazatérése” Nyugatról, új politikai kultúrával és igényekkel.

5. Egy széles, valódi társadalmi szövetség kialakulása (civil+politikai+szakszervezeti).

Összegzés: a Maidanhoz vagy az Arab Tavaszhoz hasonló „sokkhatású” rendszerváltás egyelőre nem látszik valószínűnek Magyarországon. De a társadalmi frusztráció, a rendszerrel szembeni passzív ellenállás és a generációs elégedetlenség fokozatosan nő. A rendszer stabilitása nem feltétlenül belülről, hanem kívülről (EU-s nyomás, globális gazdasági folyamatok) vagy váratlan szimbolikus események hatására kezdhet meginogni.

A TISZA ÉS A TÖBBI PÁRT

– Az egyes átmeneti változatok alakulásában milyen szerepet játszhatnak az egyéb ellenzéki pártok, például Kutya párt, DK, Mihazánk. Mi lenne az optimális stratégia részükről, tekintetbe véve a Momentum hátralépését, a minél szélesebb körű mélyebb struktúrákat is érintő 2026-os rendszerváltáshoz?

Ez egy kulcskérdés a 2026-os választások és egy esetleges rendszerváltás szempontjából. A különböző ellenzéki pártok – legyenek akár rendszerkritikusak (Kutyapárt, Mi Hazánk), rendszeren belüli reformisták (DK), vagy ideológiai-antagonisztikusak – eltérő pozícióban vannak, és eltérő lehetőségeik vannak hatással lenni az átmenetre.

Alább áttekintem pártonként a jelenlegi státuszt, potenciális szerepet, valamint az optimális stratégiát a mélyebb rendszerszintű válto

Magyar Kétfarkú Kutyapárt

Jelenlegi pozíció: Rendszerkritikus, de rendszerellenes alapállása ironikus, nem konfrontatív. Erős helyi jelenléttel bír, főleg fiatal és kiábrándult szavazókat szólít meg. Nem akar kormányzati szerepet vállalni.

Lehetséges szerep:

„Külső lelkiismeretként” nyomást gyakorolhat az új politikai elitre.

Helyi szinten (önkormányzatokban, civil kezdeményezésekben) segítheti a demokrácia újrainfrastruktúrálását.

Kulturális–kritikai tér megerősítése.

Optimális stratégia:

Megőrizni függetlenségét, de pragmatikus együttműködést vállalni transzparencia, decentralizáció, közösségi kontroll ügyében.

Segíteni az állampolgári öntudat megerősödését.

Részvétel helyi koalíciókban (pl. korrupcióellenes szövetségek).

Demokratikus Koalíció (DK)

Jelenlegi pozíció: Rendszeren belüli szereplő, baloldali-liberális gyökerű, de sokak által az „elmúlt 20 év” részének tartott párt. Szervezeti ereje jelentős, de társadalmi elfogadottsága korlátozott.

Lehetséges szerep:

Technokratikus kormányzati szerepre alkalmas, de nem képes széles társadalmi legitimációt önállóan biztosítani.

A TISZA-vezette átmenet egyik potenciális kormányzati partnere (formálisan vagy informálisan).

Koalíciós partner vagy parlamenti támogatást nyújtó háttérerő.

Optimális stratégia:

Visszavonulás a háttérbe: elfogadni, hogy nem ők vezetik a rendszerváltást.

Konstruktív, de nem domináns szerepet keresni.

Szakpolitikai kompetencia felajánlása (pl. oktatás, egészségügy reformja).

Nyitás a fiatalabb generációk és vidéki választók felé.

Őszinte szembenézés a múlt hibáival – akár személyi következményekkel.

Mi Hazánk Mozgalom

Jelenlegi pozíció: Jobboldali–radikális párt, rendszeren kívüli, de bizonyos témákban (pl. szuverenitás, kultúrharc) átfedésben van a Fidesz retorikájával. Bázisa erősödött, főként vidéken és kelet-Magyarországon.

Lehetséges szerep:

Egy autoriterbb, jobboldali alternatíva a Fidesz után.

Társadalmi feszültségek kihasználója egy instabil átmenet idején.

Potenciális „visszarendeződési” eszköz, ha a Fidesz nem tud hatalmon maradni

További kulcselemek egy mélyebb rendszerváltáshoz – ellenzéki pártok perspektívájából:

1. Mélyállam – a „láthatatlan hatalom” kérdése

A Fidesz-rendszer nem pusztán választási győzelmekre épült, hanem egy párhuzamos intézményrendszerre: formálisan állami, informálisan lojalitás-alapú gazdasági, közigazgatási és kulturális hálózatra. Ezért a 2026-os esetleges politikai váltás csak akkor eredményez valódi rendszerváltást, ha feltárulnak az állam és a NER gazdasági hátországának (pl. Mészáros-hálózat, közbeszerzési láncok, vagyonalapítványok) működési mechanizmusai. Az új kormány vagy politikai koalíció nem válik „új Fidesszé”, vagyis nem építi újra ugyanazt más név alatt. Létrejön egy pártokon átívelő kontrollmechanizmus a nyilvánosság, civil szféra és független intézmények (újjáépített ombudsman, bíróság, számvevőszék stb.) bevonásával.

2. A DK-nak, Kutyapártnak vagy akár a Mi Hazánknak is szerepe lehet e mélyállam „felszámolásában” – de ehhez transzparenciát és kompromisszumkészséget kell vállalniuk.

Részvételi demokrácia és új társadalmi szerződés

Egy valódi átmenet nem csupán hatalomtechnikai, hanem társadalmi szintű konszenzust igényel: mit jelent a szabadság, mit értünk igazságosságon, mit várunk az államtól?

A pártok szerepe:

Fórumokat, nyilvános vitákat kezdeményezni a jogállamiságról, szociális igazságosságról, identitásról. Lehetővé tenni az állampolgári kontrollt (pl. digitális eszközökkel: nyílt szerződések, online szavazás, közösségi költségvetés). Oktatási és kulturális fronton szerepet vállalni a polgári öntudat újrafogalmazásában.

3. A Tisza-párt viszonya az ellenzéki pártokhoz

Jelenleg a Tisza deklaráltan nem kíván koalícióra lépni más pártokkal – ez azonban egy kormányalakítási helyzetben változhat. E pártoknak ezért több forgatókönyvre kell készülniük:

a) Tisza egyedül kormányoz – az ellenzéki pártok szerepe kontroll, civil szövetség, árnyékkormányzati szerepkör.

b) Koalíciós kormány jön létre – itt egyes pártok (főleg DK, esetleg a Kutyapárt szakértői szinten) bejuthatnak döntéshozatali pozícióba.

c) Tisza nem tud kormányt alakítani – egy „technokrata koalíció” jöhet létre, amelyben több ellenzéki párt is szerepet kaphat, de ez a forgatókönyv jelenleg kevésbé valószínű.

Stratégiai javaslat ellenzéki pártoknak (összefoglalás)

Kutyapárt: Maradjon autonóm, de vegyen részt az intézményes demokrácia újraépítésében (önkormányzatok, civil kontroll).

Építsen részvételi eszközöket (pl. állampolgári tanácsok).

DK: Ne törekedjen domináns szerepre, inkább szakpolitikai erőként pozícionálja magát. Vállaljon önkritikát a korábbi ciklusok kapcsán. Legyen nyitott az új politikai generációval való együttműködésre.

Mi Hazánk: Ha valóban szuverenista párt akar lenni, távolodjon el a retorikai radikalizmustól. Építsen ki valódi agrár-, régió- és vidékpolitikát. Vállaljon részt az oligarchikus szerkezet lebontásában – ha valóban rendszerellenes.

Momentum utáni űr: Ha új mozgalmak, civil hálózatok épülnek (pl. a Tisza körül, vagy független szervezetekben), ezekbe érdemes lehet stratégiailag becsatlakozni.

Szükség van egy új, pártok feletti vízióra: nemcsak arról, hogy „mi jön Orbán után”, hanem arról is, hogy milyen államot akarunk, hogyan hozható helyre a bizalom, és hogyan lehet az állampolgárokat partnerként kezelni, nem csak választóként.

– Van-e, ismert-e biztosíték arra, hogyha az ellenzéki pártok háttérbevonulásával a Tisza 2/3 -ot kap, úgy a rendszerváltó új elitben helyet kapnak-e a 16 év hosszú, sikertelen, de elvhű ellenzéki munkájában résztvevő ellenzéki politikusok, közéleti szereplők? Vagyis, van-e HR tartaléka egy elitváltásnak, új elit pozícióba kerülésének?

Ez a kérdés az egyik legfontosabb és legérzékenyebb aspektusát érinti a lehetséges 2026-os rendszerváltásnak: ki fogja működtetni az új államot, milyen emberekből állhat az új kormányzati, közigazgatási és intézményi elit — és mi történik azokkal, akik 16 éven át elvhűen ellenzéki szerepet vállaltak.

Az alábbiakban megkísérlek választ adni a kérdésedre több szempontból: politikai logika, intézményi realitás és emberi erőforrás (HR) oldalról.

Jelenleg nincs hivatalos biztosíték a bevonásukra. A Tisza párt politikai stratégiája eddig szigorúan elhatárolódik a „régi ellenzéktől” (DK, Momentum, MSZP, stb.) — ez tudatos választás, hogy ne azonosítsák őket a „múlt embereivel”. Emiatt sem formális, sem informális biztosíték nincs arra, hogy a régi ellenzéki pártok képviselői vagy háttéremberei pozíciót kapnának.

A Tisza kommunikációja inkább az „új technokrata elitet”, a „szakértelmet”, a „feddhetetlenséget” hangsúlyozza — nem a politikai tapasztalatot vagy lojalitást. Ugyanakkor: a HR-tartalék ténylegesen szűkös. A Tisza párt — még ha kétharmadot szerezne is — nem rendelkezik jelenleg elegendő kormányzásképes szakértővel, közigazgatási háttéremberrel, helyismerettel rendelkező középvezetővel, szakpolitikai gyakorlattal bíró emberekkel. Ezért muszáj lesz a „régi” civil, ellenzéki, vagy szakértői szféra szereplőihez nyúlnia. Ezek az emberek nem feltétlenül pártkatonák, hanem például jogvédők, önkormányzati szakemberek, tanárok, egészségügyi vezetők, kulturális szakértők, akik az elmúlt 10-15 évben ellenzéki kötődésű szervezetekkel dolgoztak (pl. TASZ, MTA körök, Szabadegyetemek, önkormányzatok, független sajtó stb.).

Kik jöhetnek szóba? (konkrétabban)

A „rendszerváltó elit” utánpótlásában valószínűleg ezekből a körökből fog válogatni az új vezetés:

Szakmai civil szféra (oktatás, jogvédelem, környezetvédelem stb.)

Egyetemi világ (azok, akik nem kapcsolódtak a NER-hez)

Független önkormányzati vezetők, jegyzők, apparátus

Külföldön dolgozó magyar szakemberek (agykivándorlás „visszafordítása”)

Pártokhoz köthető, de nem elhasználódott szakértők — például korábbi miniszteri tanácsadók, programírók, vagy háttéremberek (DK, LMP, Momentum irányából)

Fiatalabb politikai aktivisták, mozgalmárok (pl. Diákparlament, Fridays for Future stb.)

Morális és politikai kérdés: elismerni vagy elhallgatni az ellenzéki teljesítményt?

Ha a Tisza valódi rendszerváltást akar, morálisan is fontos lenne reflektálnia a kérdésre, hogy elismeri-e a 16 év alatt vállalt ellenzéki munkát? Képes-e politikai nagylelkűségre és együttműködésre azokkal, akik nem az ő politikai családjába tartoznak, de végig kiálltak a jogállamiság, sajtószabadság, emberi méltóság mellett? Ez nemcsak a HR-bázis bővítése miatt lenne indokolt, hanem azért is, mert ezzel szimbolikusan jelezhetné, hogy a rendszerváltás nem lesz bosszúállás, hanem együttműködés.

Alternatívák, ha nem történik nyitás

Ha a Tisza nem nyit e körök felé, és teljesen új elitet próbál építeni, akkor lassúbb lesz a reformok végrehajtása (intézményi ismeret hiánya miatt). A „mélyállam” pozíciói megmaradhatnak a háttérben, technikai okokból. A tapasztalat és hitelesség hiánya pedig hosszú távon bizalomvesztést okozhat.

Összegzés

Jelenleg nincs garancia a „régi” ellenzéki politikusok vagy szereplők bevonására, de szakmai kényszer és gyakorlati szükség miatt várható, hogy egyesek igenis szerepet kaphatnak

Különbség lesz azok között, akik „arccal” voltak jelen (pl. pártelnökök), és azok között, akik háttérmunkát végeztek

A civil szakértői kör és a független közszféra lehet az új HR-elit gerince

MÉDIA

– Hogyan fog alakulni a média szerepe egy esetleges rendszerváltáskor? Szerepet kaphatnak-e és valóban függetlenek lehetnek-e a média szereplői, online médiumok, újságok, YouTube csatornás politikai tévék, független kismagazinok?

Egy esetleges 2026-os rendszerváltáskor a média szerepe kulcsfontosságú lesz nemcsak a politikai átmenet legitimálásában és társadalmi elfogadtatásában, hanem a demokratikus intézmények újjáépítésében is. Az alábbiakban több dimenzió mentén válaszolok arra a kérdésre, hogy milyen szerepet kaphat a média, és függetlenné válhat-e a hazai médiatér.

A jelenlegi médiahelyzetből indulunk:

A magyar médiapiac jelentős része jelenleg erőteljes kormányzati befolyás alatt áll. Az állami hirdetések torzítják a piacot, gyakorlatilag „életben tartva” kormánypárti médiumokat (pl. TV2, Metropol, megyei lapok, közmédia). A közmédia (MTVA) nem látja el a közszolgálati funkcióit, hanem propagandát közvetít. A kormánypárti médiakonglomerátum (KESMA) rendszerszinten szervezett. A független online médiumok (Telex, 444, HVG, Átlátszó, Partizán stb.) közönsége korlátozott, főként városi és képzett rétegekből áll.

Mi történhet rendszerváltás után?

Ha egy új, demokratikus kormány alakul, több forgatókönyv lehetséges a média átrendeződésére:

A. Közmédia reformja:

Alkotmányos és törvényi változással a közmédia újraszabályozása (pl. BBC-modell mintájára) Pályázati alapú vezetői kinevezés, szerkesztői autonómia. Költségvetési transzparencia, auditált működés

B. Állami hirdetési rendszer átalakítása:

Független médiahatóság döntése alapján történő hirdetéselosztás (pl. nézettség, függetlenség, minőség alapján). Állami hirdetés megszüntetése politikai szempontból kontrollált médiumokban. Elősegítheti a piaci arányok visszaállítását

C. Jogállami és versenyhivatali eszközök:

Médiafelvásárlások és tulajdonosi összefonódások vizsgálata.

A KESMA jogi újraértékelése, akár versenyjogi eszközökkel történő feloszlatása. Szólásszabadság helyreállítása: nemcsak törvényi, hanem gyakorlat szintjén is.

D. A független média új lehetőségei:

A Telex, 444, Partizán, Átlátszó stb. várhatóan megerősödhet, hiszen több figyelmet, forrást, hozzáférést és hitelességet kapnak. Új szerepük: nemcsak ellenőrzés, hanem közvetítés, társadalmi tájékoztatás, demokratikus kultúra építése. Ezek a médiumok bővülhetnek regionális hálózatokkal, oktatási programokkal, közösségi együttműködéssel

E. Új szereplők és új típusú tartalmak megjelenése:

Regionális vagy rétegmédiumok (pl. pedagógiai, gazdasági, kisebbségi). Podcastok, YouTube-csatornák (pl. Osváth Zsolt, Friderikusz, Vona Műsora stb.) megerősödése. A polgári médiafogyasztás diverzifikálódása

– Valóban függetlenek lehetnek?

A független média működése feltételekhez kötött:

Jogi és gazdasági függetlenség: ha nincs állami hirdetésfüggés, szabadabban működhetnek.

Transzparens finanszírozás: közösségi támogatás, előfizetés, crowdfunding. Piaci verseny biztosítása, hogy ne csak „nagy pártlapok” létezzenek. Külső és belső etikai kódexek, ombudsman szerep erősítése

Ugyanakkor veszélyek is vannak:

Politikai nyomás: akár az új hatalom részéről is lehet kísértés a média kontrolljára

Polarizáció: egyes médiumok önként válhatnak „kormánylapokká” vagy „ellenzéki bástyákká”

Technológiai kihívások: a TikTok/YouTube/Twitter-platformok torzítják az információs tér demokratikus működését

Optimista forgatókönyv

A média pluralizálódik, nem egy szereplő dominál. A közmédia újraalakul, és valóban közszolgálativá válik. A független médiumok nemcsak megmaradnak, hanem társadalmi hitelességet is kapnak. Megerősödik a médiaműveltség és a polgári információs kultúra

Pesszimista forgatókönyv:

A hatalomváltás után a médiafelületekért új „meccs” kezdődik. A Tisza-párt részben kiszorítja a régi NER-es médiumokat, de nem biztosít pluralizmust, hanem csak „ellenkező irányú” dominanciát. A civil médiumokat marginalizálják, vagy „kooptálják” Nem történik szerkezeti reform a közmédiában, csak személycserék

Összegzés:

Egy valódi demokratikus rendszerváltás egyik legfontosabb tartópillére lesz, hogy mennyire sikerül visszaállítani a média függetlenségét, szakmai integritását és társadalmi hitelességét. Ehhez elengedhetetlen: 1.) jogi reform, 2.) gazdasági függetlenítés, 3.) a közönség médiatudatosságának erősítése, 4.) és a média szereplőinek etikai önkontrollja.

CIVIL SZFÉRA

– Egy esetleges rendszerváltáskor mi történik a civil szféra, nonprofit szféra szereplőivel? Helyreállítják-e a támogatási rendszert, az 1%-ot, a külföldi adományfinanszírozást és szerepet kapnak-e az új elit életében vagy továbbra is háttérbe szorítják őket?

A civil és nonprofit szektor nemcsak a demokratikus nyilvánosság és részvétel egyik alapja, hanem kulcsszereplő lehet egy demokratikus átmenet tartósságának biztosításában is. Az alábbi pontokban összefoglalom, mi történhet a civil szférával egy esetleges 2026-os rendszerváltás után:

A jelenlegi állapot:

A NER (2010–) alatt a civil szektor jelentősen marginalizálódott: A civil szervezetekre sokszor „külföldről finanszírozott ügynökszervezetként” tekintettek (pl. CEU, Helsinki Bizottság, TASZ támadása). Az állami és EU-s támogatási rendszerek centralizáltak és politikailag lojalitásalapúak lettek. A közvetlen kormányzati civilek („GONGO-k”) kerültek előtérbe. Az 1% felajánlás rendszere torzult: sok forrás állami vagy kváziállami szervezetekhez kerül. A civilek mozgástere vidéken erősen beszűkült, sőt gyakran kriminalizálták őket.

Rendszerváltás után:

A. Jogi és intézményi rehabilitáció. A „külföldről támogatott szervezetekről” szóló törvények teljes eltörlése (ez részben már megtörtént az EU nyomására). Független Civil Alap létrehozása (pl. a Norvég Civil Alap mintájára). Az 1%-os rendszer újraszabályozása: állami kézből vissza a NAV-hoz, átláthatóság növelése

B. Állami támogatások depolitizálása

Olyan pályázati rendszer, ahol szakmai, társadalmi hasznosság, nem pedig politikai lojalitás alapján döntenek. Az EU-s pénzek civil elosztásának decentralizálása, régiós alapú kezelés. Biztosíték arra, hogy egyetlen párt se használja „jutalmazási vagy megtorlási” eszközként a támogatásokat

C. Nemzetközi kapcsolatok helyreállítása

A külföldi adományfinanszírozás normalizálódása: Soros-, Open Society-, Ford-, és más nemzetközi alapítványok újra szabadon működhetnek. Partnerségek újraéledése EU-s és ENSZ-szintű NGO-hálózatokkal- A CEU részleges visszatérése is szimbolikus lépés lehet a civil szektor támogatására

D. A civilek bekapcsolása a kormányzásba

Ez a legérzékenyebb és legfontosabb kérdés: a valódi rendszerváltás során nem csak pártelitek cserélődnek, hanem a társadalmi szerződés is új alapokra kerül. Ez csak civil partnerekkel valósulhat meg. A civilek bevonása a szakpolitikai döntéshozatalba (pl. oktatás, környezetvédelem, szociálpolitika, emberi jogok). Konzultatív tanácsok létrehozása minisztériumok és önkormányzatok mellett. Közösségi részvételi formák újraindítása: részvételi költségvetés, társadalmi egyeztetések, nyílt kormányzati kezdeményezések (OGP-modell)

A civil szereplők helye az új elitben:

Előfordulhat, hogy bizonyos civil vezetők (pl. TASZ, Helsinki, Autonómia Alapítvány, Transparency, Habitat, Uccu, Menedék, Dialóg Alapítvány stb.) szakpolitikai vagy intézményi szerepet kapnak. A vidéki, alulról szerveződő egyesületek képviselethez jutnak regionális tanácsokban. De a civilek jelentős része meg akarja őrizni a függetlenségét, így az „államosításuk” vagy beemelésük politikai pozíciókba ellentmondhat az elveiknek

Kockázatok:

A Tisza-párt dönthet úgy is, hogy a civil szférát csak PR-eszközként vagy „szakértői háttérként” kezeli, de valódi befolyást nem enged a számukra. Ha nem történik intézményi átalakítás, a régi rendszer újraépülhet, csak más szereplőkkel. Politikai cinizmus: a „16 évig ellenzéki civilek” kirekesztődhetnek a döntéshozatalból. Túlzott centralizáció: ha minden folyamatot a minisztériumok akarnak kontrollálni

Optimális irány: egy valódi társadalmi szerződés

A civil szféra legyen részese egy új, nyitottabb, együttműködőbb politikai kultúrának. Ne kényszerből (mint a NER alatt), hanem partnerként, horizontálisan vegyen részt az újjáépítésben. Ebben kulcsszerepe lehet például egy független Civil Tanácsnak vagy egy Civil Ombudsmannak

Összegzés:

Egy új demokratikus rendszer nem lehet stabil erős és legitim, ha a civil társadalmat kirekeszti vagy csak „hasznos díszletként” kezeli. A civilek tudása, helyi kapcsolatrendszere, társadalmi érzékenysége pótolhatatlan a demokratikus kultúra újraépítéséhez. Ehhez viszont világos nyilvános garanciák kellenek a működésük szabadságára, függetlenségére és partnerségére.