♦ BOJÁR IVÁN ANDRÁS | ZENE

Még, hogy nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer?! Talán többször is. A Sárkánygarbó Három Hollóban rendezett, Tiszán innen című első lemezét bemutató koncertjén kiderült, amit talán társadalomelméleti, politológiai elemzések is alátámasztanak: sem a hetvenes, sem a nyolcvanas évek nem értek véget. A rendszerváltás egyszerre kollektív illúzió, egyszersmind a történelem önkényes és fennhéjázó felosztásának hiábavaló kísérlete. Ugyanazok vagyunk. Ugyanott élünk. Nem történt itt semmi. Nem is fog.

Kóródi Petra és Tóth Emese közösen jegyzett dalszövegein keresztül ugyanaz a Magyarország jelenik meg, amit már ismerünk, amit szenvedünk, s ami minden elviselhetetlensége mellett is a legotthonosabb. Fellépésük a javított nyolcvanas évek. Méhes Marietta a négyzeten. Számottevő különbséggel, hisz nemcsak a titkos női lélekbugyrokban gomolygó, alig érthető érzelmeket képesek közvetíteni, de mindketten biztos tudással, szépen énekelnek.

A két lány, s velük a zenei producerként, hangszerelőként és sokféle hangszeren számukra kíséretet biztosító Szórád Bese a fiatal huszonévesek világát közvetíti. Számaikban benne van az egy-két generációval korábbiak múltja. Vagyis az állandóság, a változatlanság. S talán a változtathatatlanság szplínje is. Sem zenéjükben, sem szövegeikben nincs nosztalgia. Noha a lemezbemutató koncertjükön a színpad hátterében különféle közelmúlt történeti korszakok emlékképei váltakoztak, ezek a dalok nem múltba révednek, hanem az örök, megmásíthatatlan jelenből beszélnek.