Olvasási idő 13 perc

nyár, vulkán, emberek

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | NEPLÓ

A Balaton mentén minden nyár kínál egy-egy felejthetetlen estét. Egy kiállítást, koncertet, vagy egy beszélgetést, amelynek képeit nézegetve utóbb feldereng annak a régi-régi nyárnak a hangulata. Magától nem, de így a képeken át előszivárog, hogy miről beszélgettünk, amikor azon a hegyoldalban kanyargó dűlőúton sétáltunk a tűző napon, miről búsongott ott a világ egyik legszebb helyén régi-régi egyetemi társam, merre szaladt előre a kislányom, kívül a szemhatáron, hogy a frász jött rám, merre találjam?

Ez az eddig ráncoshomlokú nyár most hétvégén símúlt ki először, adott simogató enyhet, amit annyira igénylek, amiért voltaképp képtelen vagyok elszakadni innen a vulkán oldalából. Izgatott és zajos sokasággal most ünnepeltük a 10 millió Fa ötödik szülinapját. Tele lett a kert, élet költözött a pajtából vendágházzá formált kőfalú házba. A színpad is megújúlt, tucatnyi okos ember beszélgetéseit hallgattuk rajta. Aztán elcsendesült ez is, és meghívásnak eleget téve átrándultam szemben, a túlsó Vulkán, a Badacsony tövébe, ahol régi fotós barátom Stekovics Gáspár (Stekó) és felesége Ildikó S. Horváth rézkarcművész közös kiállítását megnyitni volt tisztem.
Táj, ember, emlékezet, haza.
Stekó képein egy korszakot megragadó és képviselő emberek, művészek, írók, tudósok, zenészek sorakoznak. Módszeresen gondolkodó és módszeresen érző emberek. Olyanok, akik tudják miért élnek ott, ahol élnek. Erre mifelénk, a vulkáni vidéken. S hogy miért? Erre talán Csíkszentmihályi Mihály adta a legalaposabb és tudományosan megalapozott választ: Kreativitás című könyvében számos Nobel-díjas tudóssal, íróval, művésszel készített mélyinterjú alapján azt a tanulságot szűrte le, hogy az alkotó képzelet, teremtőerő jobban szárnyal olyasféle inspiráló környezetben, mint amilyeneket ez a mi vidékünk is kínál. Egy ilyen estét, vagy akár a jelenséget, hogy az egykor itt élt parasztok portáit három évtized alatt apránként a kreatív ipar, a kultúra szereplői vették át, minősíthetjük sznobriadónak, ahogy az egyik portál cikizi időnként azt, hogy itt több örömöt kínál az élet, mint talán másfelé. Magam amúgy kevés visszatetszőt látok abban, hogy házak ezreit mentették meg jószemű emberek a végső romlástól, megtartották hajdani báját, tereit, népi építészeti értékeit. Abban tehát, hogy a hetvenes évek kezdetétől, idestova két emberöltő óta sokan hajdani barátok, majd barátok barátai települtek errefelé, s apránként elmozdult a táj lakossági összetétele, az egykori parasztcsaládok új nemzedékei nagyvárosokban vándoroltak, majd végleg elszármaztak innen, s új, nagyvárosi művészek, középosztálybeliek jelentek meg, nem látok semmi rosszat. A Római kor, vagyis a legutóbbi fejlett civilizáció óta ebben a jelenségben nincs mifelénk semmi különös. Máshol, mondjuk Dél-Franciaországban, Bretagne-ban vagy Andaluziában sem, ahogy itt mifelénk sem.
A tájnak civilizációszervező hatása van itt, s ez nem puszta nagyotmondás. Születnek közhelyszerű, engem végtelenül bosszantó szlogenek arról, mintha ez a vidék amolyan magyar Toscana vagy Provence lenne. Holott, ha a későrómai kor ezen a vidéken meghatározó pannóniai nagybirtokszerkezetét figyeljük meg, majd azt, ahogy az eredetileg 2-3-400 holdas birtokok a 3. és 4. századtól kezdőden feltördelődtek, helyükön több és apróbb 30-40 holdas birtokok alakultak ki, s a kezdetben nagy majorságokhoz, tusculánumokhoz bevezető utakról újabbak ágaztak le, s az új utakkal kisebb egységekre szabdalták a vidéket, faragták hozzájuk a hegyoldalakat, a mezőket, jelölték ki itt is a szőlőművelés helyszíneit, hát ezen a generációkon át tartó tájformáló munkán keresztül jött létre az a kiegyensúlyozott viszony ember és táj között, amely nem hasonló Toscanához vagy Provence-hoz, hanem pontosan ugyanaz. Ugyanaz a közigazgatási és gazdasági logika érvényesült itt is, mint amott, annak következményeként keletkezett az itteni tájmorfológiai állapot is. Ezt ugyan a későbbi évszázadok földhasználatai módosították, nyilván hatást gyakorolt az újkorban domináns termelőszövetkezeti dömping mezőgazdaság is, ami például lehúzta a szőlőket vulkánjaink magasabb pontjairól, ám az egykori tájkarakter épp ebben a majd hatvan esztendőben kezdett el visszatérni hajdani jellegéhez. Stekó fényképei, és Ildikó ihletett, finom, mégis erős figyelemkoncentrációt hordozó rézkarcai ezt a tájat ragadják meg, mesélik, mutatják sok érzelemmel.
– O –
Óriások között
A kiállításmegnyitót követően, a kiállítás és az est házigazdája, a badacsonytördemici SKIZO BORHÁZ udvarán összegyűlt vendégsereg előtt a kiváló Csikós Attila író barátunk ( https://vulkanfolyoirat.hu/project/csikos-attila/ ) nyilvános beszélgetést indított „Ó a régi. ó a Balaton” címmel az erre meghívott Cserhalmi György, S Horváth Ildikó, Stekovits Gáspár, Zalán Tibor és személyem között. Párhuzamos monológjaink, vagy épp egymásra tromfoló sztorizgatásaink közeiben a nagyszerű Bárth János nyelvész/zenész énekelte Bereményi Géza dalait. Bár a meghívón még úgy szerepelt, Bárth Cseh Tamás dalokat játszik majd, interpretációja mégis annyira a sajátja és annyira nemcsetamásos volt, mégis, vagy ezzel együtt is hiteles, erőteljes és élvezhető, hogy a dalok teljesen általa elénekelt Bereményi-dalokká váltak ezen az estén. Ezt az élményt fokozta a csodálatos Bereményi jelenléte is, akit végre megint jó színben és energikusnak láthattunk. Nem véltelen az sem, hogy a beszélgetés jelentős része Bereményihez kapcsolódó élményeinkről szólt. Dalairól, melyek segítették túlélni, zabolázhatatlan szabadságélményük révén elviselhetővé tették a brezsnyevi pangás, a hidegháború, vagy épp az államszocializmus arctalan és rendőrkabát-szürke évtizedeit. Egy legenda ült a nézőtéren, s egy másik legenda, Cserhalmi György, a társaságunkban a pódiumon. Jelenlétének ereje, mindkét férfiú kedvessége, póztalan, egyszerű nagysága meghatározó élményt jelentett. Különösen erős hatást tett rám Cserhalmi ma is körkörös figyelme, érdeklődése a jelenkor szellemi és közéleti dolgai iránt, a rendszerint lóról vetődő, száguldó zsiguliból ugró fenegyerek imázsát gazdagító tapasztalat, ahogy a hajdani alternatív idol, Baksa-Sós János Január Herceg vagy Bódy Gábor szellemét, netán épp ahogy a kortárs filozófusokat, klasszikus görög tragédiák spontán értelmezését tárta elénk, lenyűgözött. Tekintetének kamaszos ragyogását nem lehetett nem csodálni.
Minden nyárnak megvannak az emlékezetes estéi. Még sok éjszaka van az ideiből, de vitathatatlan, hogy ez a mostani megmarad. Villanásait, felcsattanó kacagásait, összenézéseit nem lehet, nem is szabad felejteni. Hogyan is lehetne emlékeink közül elengedni azt, amikor a remek házigazdáink kínálta vacsora asztalánál végignézhetem, ahogy a hatalmas dalszerzői, regényírói, színházdramaturgi és filmrendezői életművű csodálatos Bereményi Géza, az orrom előtt, a pódiumon zengő Bárthot kísérve, teli tüdőből Bereményi-dalokat énekel?!

írásaim

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

Bojár Iván András: ERDŐ ÉS BIRODALOM

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

Bojár Iván András: NYÁR, VULKÁN, EMBEREK

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI