Bojár Iván András :FERENC ZÖLD ÖRÖKSÉGE

Olvasási idő 10 perc

ferenc zöld öröksége

Ma, amikor kezdetét veszi az új pápát megválasztó konklávé, még nem tudhatjuk milyen jelentőséggel bír, ha egyáltalán, hogy Ferenc pápa utolsó földi látogatója egy olyan személy volt, aki a legszélsőségesebben képviselte mindazt, (részvétlenséget, önzést,) amivel szemben Ferenc egész apostoli munkásságában küzdött. Ez az ember a földi erőforrásokat gátlástalanul kizsákmányoló Trump elnök helyettese volt: J.D. Vance. Azé a Trump elnöké, kinek vagdalkozó működése, az USA erdeinek kivágására adott felhatalmazása mellett gyakorolt kaotikus vámpolitikája radikálisan veti vissza a tengeri világkereskedelem mértékét. Azaz akaratán kívül, sőt, épp annak ellenében, jelenleg a leghatékonyabban járul hozzá a környezetpusztítás globális visszaszorulásához. Nem tudhatjuk tehát, hogy az emberiséget fenyegető pusztító és óvó erők küzdelméből ki jön ki majd győztesen? S amikor felszáll a füst, a döntés melyik erő érvényesülésének nyit teret?

A Laudato si teológiai rendszerét Ferenc pápa később, 2021-ben, egy azonos című akciótervvel egészítette ki, amely – hasonlóan az ENSZ 17 pontos fenntarthatósági céljaihoz – ez esetben hét pontban foglalta össze az emberiség (a katolikusok) előtt álló gyakorlati feladatokat: 1.) A Föld, a természet védelme a megújuló energiák alkalmazásával, 2.) Az emberi élet védelme, 3.) az ökológiai gazdaságtan, ami magába foglalja az etikus kereskedelmet, 4.) Az egyszerű, józan és puritán életmód igenlése, 5.) az ökológiai nevelés, oktatás fontossága, 6.) az ökológiai lelkiség, a Teremtővel és a természettel kialakítandó szorosabb kapcsolat ösztönzése. Végül a 7.) A közösségi részvétel és a részvételi cselekvés.

Akár az ENSZ fenntarthatósági kategóriáit, akár Ferenc pápa akciótervének kategóriáit vesszük alapul, a 10 millió Fa közösség, akárha mintaprojektként, ezek tényleges megvalósulására jött volna létre. Ha csak a két utolsó pontot vesszük:

– A közösségi részvétel és részvételi cselekvés

– Az ökológiai lelkiség, a természettel kialakítandó szorosabb kapcsolat

Három alapvető gondolat dolgozik a 10 millió Fában. Az 1 fő – 1 fa elve, vagyis, hogy valamennyi magyar lakos után induljon el egy-egy új fa az életben. A másik az Ültetünk és Éltetünk programja, ami azt jelenti, hogy ősztől tavaszig ültetés, tavasztól őszig pedig az éltetés, elsősorban az öntözés megszervezés zajlik a társadalom mind szélesebb körének bevonásával. A harmadik alapeszme, hogy a 10 millió Fa nemcsak fákat, de gondolatokat is ültet. Ez az a funkció, amellyel a faültetés lelkisége, a városi ember természettel való újfajta szövetsége teremthető meg. S ez már nagyon is közel áll Ferenc pápa céljaihoz.

space

Az ő útmutatásaival egyezően, immáron közel hat éve a gyakorlat terepén, a 10 millió Fa nemcsak azt tudja felmutatni, hogy sikerült elérni a félmilliós ültetési számot, de ez idő alatt érzékelhetően a faültetés szükségességének gondolata is országos üggyé vált. Több száz, közel félezer önkormányzat kapcsolódott be a munkába. Ez a körülmény pedig egészen különleges szerepet ró a szervezetre. A 10 millió Fa ugyanis, egyfajta ügynöki szerepet visz az önkormányzatok és a lakosság, de leginkább az ültetésekbe bevonható cégek között. Mint civil szervezet az önkormányzatoknál sokkal rugalmasabban, reaktívabban tud működni, s ezt a képességet könnyen lehet a közösségi célok szolgálatába állítani. Ide sorolandó az idén, március első szombatján, 1-én elsőként megrendezett Nemzeti Faültetés Napja, amelynek során 200 település 290 helyszínén, 12.700 önkéntes bevonásával, mintegy 310 csapat és 46 cég, vállalkozás bevonásával 96.701 fa került földbe.

Természetesen a 10 millió Fa számára is nyilvánvaló: faültéssel nem oldható meg minden, ez a gyakorlat korántsem kizárólagos megoldás. A korábban felsorolt adatokat közül, ha valami igazán fontos, akkor az a 12.700 ember, egyben közel ugyanennyi család, kisközösség, baráti kör, ahol a faültetés gondolata, híre megfogant. És ugyanennyi felemelő ültetési élmény, amikor az egyén valahogy becsatlakozhatott és megélhette a teremtés örömét. Az Élet apró, de kétségtelenül átélt ünnepét.

Klímakatasztrófában élünk. Nem egyetlen csapásként ránk zúduló cunamiról, lavináról, vulkából kiömlő láváról beszélünk, ami rövid idő alatt radikálisan alakítja át az életünket. A klímakatasztrófa az emberi időérzékelés szerint lassan, évekre, évtizedekre elhúzódóan zajlik, ám földi mértékben egy szempillantás alatt. Mi, ebben a körben azonban, különösen a 22-es és 24-es év után, és ki tudja milyen, a tudósok által még azoknál is negatívabb következményeket hordozó évek előtt, nyugodtan beszélhetünk katasztrófáról, vészhelyzetről. És ez fontos! Át kell állítani a gondolkozásmódunkat ahhoz, hogy a valós helyzethez adekvát módon viszonyuljunk. Ehhez kínál tudományos értelemben, katolikusok, keresztények, de a transzcendencia iránt általában is fogékony emberek számára kiváló iránymutatást Ferenc pápa Laudato si című munkája.

Ha Ferenc most lezáruló művét értékeljük és összegezzük, ha más fontos gesztusát, kiállását figyelmen kívül hagynánk, ez a műve mindenképp alapvető fontosságú és hatású, amely alakját örökre beírta a történelem nagykönyvébe.