Olvasási idő 8 perc

felfoghatatlan!

BOJÁR IVÁN ANDRÁS | KARCOLAT

Örkényi Géza, egyetemi tanár, kissé riadtan ébredt. Rendszerint ébresztőórára szokott, de most péntek reggel volt, nem kellett a tanszékre bemennie. Este nem állított be vekkert, szerette volna kialudni magát. Valami buta gondolat rázta ki álmából. Rövidke percig szokta még hirtelen jött éberségét, gyorsan foszlottak el benne álmának hangulatai. Hólyagjából azonban egy mind követelőzőbb érzés tört elő, nem halogathatta, muszáj volt a mosdóba mennie.

Vizelés után mintha kicserélték volna. Agyának kerekei megmoccantak, gyorsulni kezdtek, feje kitisztult. Mire szertartásos semmittevésének adózva, kávéval a kezében, visszahuppant ágyába, már teljesen elevennek érezte magát.
Örkényi Géza elfoglalt ember. Egyetemen tanít, heti négy előadást ad le, s évtizedes rutin után is, mindegyikre becsülettel felkészül. Mind ritkábban, sovány honoráriumért, folyóiratokban publikál. Jövedelme korlátos, korábbi passzióiról, mint étteremben vacsorálás, színház, kollégákkal, diákokkal sörözés, fokról fokra kényszerűen lemondott. Nyugdíjhoz közeli életében mind nagyobb örömforrást jelent számára a közösségi média.
– Ejh, haszontalan butaság – szokta mondani, maga előtt is szégyellve, hogy bizony egyre több időt tölt laptopja társaságában.
Ezen a reggelen is megszokott módon húzta ölébe a gépét, gondolta, benyomásokat szerez, friss hírekhez jut ismerősei életéről. Rövid ideje scrollozott csak, tán a negyedik-ötödik poszton jutott túl, amikor egyik kedves doktorandusza bejegyzésére tévedt: RIP Örkényi, és egy lefelé görbedő szájú emoji. A bejegyzést 12 perce tették ki, lájk nem érkezett még hozzá. Örkényi Gézán rossz érzés futott át: olyan, mintha ő lenne. Ezek szerint – gondolta, – a hallgatónak van más Örkényi nevű rokona vagy ismerőse. Egy posztban elmélyedt aztán. Annak állítását a wikipedián ellenőrizte, majd ráérősen scrollozott tovább. Egyszer csak a saját arca tekintett vissza rá. Nem hiszem eeeeeel!!! – írta egyik hajdani hallgatója. S ahogy gyorsuló tempóban futott végig az oldalon, egyre-másra bukkantak elő az őt búcsúztató bejegyzések.
A jelek szerint Örkényi Gézát szerették ismerősei. Gyönyörű szavakkal vettek búcsút tőle. Többen tiltakoztak a kegyetlen ténnyel szemben, mások vele töltött idők emlékfoszlányait idézték fel, volt, aki tárgyszerű ridegen, megkerülhetetlen tudományos jelentőségét sorolta.
Örkényi dermedten ült ágyában. Szívét tagadhatatlan jóérzéssel töltötték el a dicsérő szavak, de be kellet látnia, volt olyan is, akitől többet várt volna. Megkésve jutott eszébe, hogy tiltakozó posztot tegyen ki az oldalára, mire észbe kapott, már mint széltől korbácsolt erdőtűz, úgy támadt fel tömegesen a gyászos hangulat körülötte, már-már úgy sejtette, valamennyi ismerőse tud váratlan elmúlásáról.
Egy idő utan azon kapta magát, hogy olyanok oldalaira keres, akikről úgy vélte, köszönettel tartoznak neki. Némelyeknél még csak említésre sem került, vagy méltatlanul egy szóval, netán rövidítéssel intézték el az egész életét. Bosszantotta. Aztán az egyik portál is szűkszavú hírt hozott, fotóval. Mások már ezt osztották. Régi szeretőjét olvasta, amint megható hosszúbekezdésben emlékezik vissza rá. Kapcsolatuk titkos volt, szigorúan emberi és szakmai értékeit domborította.
Így telt el Örkényi Géza halálhírének napja. Szombaton csendesebben működött a közösségi oldal. Szép idő volt, a családok, baráti társaságok többnyire kirándulni mentek. Délutánra a portál levette a vele kapcsolatos írást, nem pörgött eléggé. Páran, akik lemaradtak az előző napi hírről, este megkésve kifejezték veszteségüket. Vasárnap reggel elvétve akadt, aki még szóba hozta Örkényi Gézát. Koraeste azonban egy csúnya moszkvai robbantás híre teljesen lekötötte a közösségi felület mélyérzésű közönségét. Hétfő reggel már senki nem említette az egykori tanár nevét. Örkényi Géza környezete tudomásul vette, sőt belenyugodott a „felfoghatatlanba”.

 

írásaim

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI