Olvasási idő 11 perc

erdő és birodalom

BOJÁR IVÁN ADNRÁS | ÉPÍTÉSZET

A napokban híre jött, hogy alig egy hónapja Párizsban, megújult formában adták át a nem éppen belvárosi, (a 14. kerületi Montparnasse mögött elterülő) Place de Catalogne-t. A maga idején, 1985-ben kialakult, öt út torkolataként működő, meglepően nagyszabású térkompozíció, a mindeddig csupasz, voltaképp jókora közlekedési körforgalom közepére, aszfaltfeltöréssel, másfél méter mély talajcserével, 500 előnevelt fából és további 16.000 cserjéből álló erdőt ültetettek el a párizsi városháza munkatársai.

Sok irányból érkeznek hírek hagyományos nagyvárosi területek intenzív zöldítéséről, a minap a bécsi Simmering negyed fontos terét, az Enkplatz zöld átalakítását jelentették be (harmincnyolc koros fa, 3000 nm zöldterület, ezen belül 1000 nm cserje, 1160 nm rét, 760 nm gyep), a párizsi városi erdő ültetésének azonban a primér zöld üzeneten túlmutató jelentése és tanulsága is van.

Tucat éve már, hogy Budapesten, jelentős ellenérzéseket keltve, Kövér László házelnök személyes engedélye, valamint utóbb egyértelművé vált, sorozatos jogsértései mellett, az éj leple alatt vágták ki az ország főtere, a Kossuth tér északi oldalán egykor állt ligetet. Az elpusztított fák helyén ma már újabb fák cseperednek, de hát tudjuk, amikor a fronton lelőnek egy harmincéves férfit, oktalan azzal érvelni, hogy nem baj, úgy is születnek majd valahol más fiúk helyette. 2024 júliusában, Magyarországon, talán nem kell magyarázni a hasonlat értelmét. Az elkészült Kossuth teret magas esztétikai színvonalon, emlékművek, díszmedencék elhelyezésével még magasabb szintű állambiztonsági, rendvédelmi funkcionalitással, a nagyhatalmak ünnepélyes környezeteihez hasonlóan az állam tekintélyét új városi térarányok bevezetésével alakították ki. Gloire et Grandeur – mondják az efféle államhatalmi tekintélyt kifejező, feszesre komponált teresedésekre a franciák, s nem kimondva ezeket az arányokat másolják, ismétlik, idestova kétszáz esztendeje, ambiciózus monarchiák és diktatúrák szerte a világban. A zöldülő Párizs és a zöldtelenített budapesti tér két jelensége mögött figyelemreméltó szemléleti és koncepcionális különbség húzódik meg.
A Place de Catalogne Francois Mitterand nagy építkezései, az u.n. Grand Travaux idején épült, a katalán építész fenegyerek, Ricardo Bofill ( https://www.facebook.com/bojar.ivan.andras/posts/pfbid02QVtkUCDdgkguucyi75RSeVTtcjZPovcnRqisYgSmX1sUfTBGjDeDzVPLuJeR3xPpl ) tervei szerint. Ekkor már állt az építész Montpellier-ben a hajdani antik görög (és nem római!) hódítók tiszteletére Antigone nevét viselő majd’ kilométer hosszú várostengelyre szerkesztett, s az akkori helyi szocialista vezetés által rendelt lakótelepe, hová az első lakók ’89-ben költöztek. És állt (1982) Párizs szélén, Marne-la-Vallée-ban a Les Espaces d’Abraxas nevet viselő falanszter-negyede is. Bofill mindig durván egyedi tömegeket, tereket, látványokat, hozott létre, amiket aztán érzékeny filmkészítők, mint például Leos Carax vagy Terry Gilliam, becsülettel beforgattak filmjeikbe. Ezeken a helyszíneken tombolt igazán a XVI. Lajos stílust keresztező megvalósult szocialista realizmus, ami ezekben a közterekben a mediterráneum de Chirico féle sivár metafizikájával találkozott. Valódi totalitárius architektura készült Bofill rajzasztalán, ám azonnal önmaga kritikájává, paródiájává is vált, hisz a közeg, amelyből és ahol születtek, a világnak az uralkodói pompa globális mintakészletét adó francia kultúra birodlami jegyei enyhén szólva is illuzórikusak ma már. Ismert, hogy innen, Versailles, a Pantheon, a Diadalív példáiból áradt szét az a későbarokk majd neoklasszikus architektúra, melynek elsődleges üzenete az uralkodó és az állam hordozta Dicsőség és Nagyság (Gloire et Grandeur) apoteózisa volt. A barcelonai tervező által (minő megtiszteltetés!) hazájáról elnevezett Place de Catalogne a Montparnasse negyed egykori bohém bájától távolodó átalakulásának szimbóluma. A környék számos régi épületét elbontották, hogy helyet adjanak új beruházások számára. A köralakú szabályos teret négy homorúan ívelő homlokzatú épületegyüttes fogja közre. Közéjük tartozik a tér délkeleti részén elhelyezkedő, saját szabályos körudvart is magábafoglaló legnagyszabásúbb is, a talán „a Barokk lépcsői”-nek nevezhető (Echelles du Baroque) épületegyüttes. Itt és most ez a párizsi erdősítés nemcsak ökológiai vonatkozásai, városi hősziget fejlesztési kísérlete miatt nagyszabású és vadonatúj megmutatkozása a korszellem változásának, de egyben a francia nemzeti önkép prioritásának átrendeződését is üzeni. Bofill jó két éve halott. Kimódolt, ünnepélyes sivársághoz való ragaszkodásától nem kell tartani. Mára nyilvánvaló, hogy az efféle stiláris és formai geggek alárendelődnek a Párizs nyarait is elviselhetetlenné tevő hőséggel szembeni küzdelem szempontjainak. Kialakítása sem központi akarat (ahogy alig pár évtizede még a köztársasági elnök, Mitterand uralkodói jellegű tevékenysége) hatására történt, hanem demokratikus módon: 2021-ben, nyilvános konzultáció alapján, hol a környéken élők kifejthették álláspontjuket a városi erdő koncepciójával kapcsolatban. A munkálatok aztán 2023 januárjában kezdődtek el, s fejeződtek be idén június elején.
Talán nem túlzás azt remélni, hogy ez a projekt, túlmutatva önmagán, az antikvitás óta (Antigone-tól Bofillig) ismétlődően újra és újraéledő építészeti, városépítészeti civilizációs kódok, a hatalmat, nagyságot, erőt kifejező vizuális üzenetrendszer átalakulását előlegezheti meg. Ezzel pedig nemcsak az értelmezetlen, vagy épp öntudatlanul értelmezett terek minősége változik, de egész viszonyulásunk a terekhez, épületekhez, magához Az építészethez és a mindezek alapját megteremtő szélesebb értelmű kultúrához. Egy nap talán a mostani romjain majdan éledő új, környezettudatos civilizáció hajnalán, mint filozófiai előzményre tekintenek a most erdősülésnek induló 500 fára és 16.000 cserjére.

írásaim

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

Bojár Iván András: ERDŐ ÉS BIRODALOM

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

Bojár Iván András: NYÁR, VULKÁN, EMBEREK

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI