Olvasási idő 4 perc

az édenkert hidja

BOJÁR IVÁN ANDRÁS  | MŰVÉSZET

Nagyvázsony és Monostorapáti között, a rövidebbik úton, nincs 15km a távolság. A hosszabbon, amit a többség használ, majdnem 18. Negyedóra kocsival. Az út mentén, hol közvetlenül, olykor viszont a környező szántóföldek felé elcsalinkázva csordogál, vagy épp – az időjárástól függően – folyik, az Eger-víz. Talán a legfontosabbika a Bakony erdeitől a Balatonig tartó sédeknek. Aki előfordul ezen a tájon, aligha kerülheti el a völgyet, amely a nyári kapolcsi kulturális fesztiváljáról ismert. S ha megáll, ismerkedik a vidékkel, fölfedezheti, hogy errefelé lépten-nyomon feladatukat vesztett malmokba botlik. Egy ma már idillinek tűnő letűnt korszak épületeibe, eszközeibe, az őrlést szolgáló munka tájképet alakító elemeibe.

Fotó:Bojár Iván András

Részben az Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhetően, de talán csak a ténynek, hogy Kapolcson mind több értelmiségi, művész telepedett meg az elmúlt évtizedekben, Kovács Rózsa ötletéből nagyon finom, elegáns tájművészeti program bontakozott ki a falu, Kapolcs közössége, korábbi és aktuális polgármesterek tevőleges részvétele, valamint a meghívott művészek egymás számára nyújtott segítségének köszönhetően.

Nem bonyolították túl a program elnevezését: HÍD
Ez az elnevezés nem egyszerű, hanem lényeglátóan tömör. És többjelentésű. Híd az Eger-víz két partja, természet és ember, a távolodó múlt és a kétségekkel teli jövő között. A hely pedig több mint idilli. Aki a malomvölgyben jár hajlamos lehet elfelejteni, hogy a természet és nyomában az emberiség élete radikális átalakulásnak indult. Mintha állna az idő, s mintha az isteni mű a maga természetes tökéletességével mégiscsak végezné munkáját: fülemülék csattognak a patak fölé hajló ágakon, az Eger-víz partján terebélyes lapulevelekkel dús növényzet hallgatja a csobogást. Szitakötők táncolnak a levegőben.
Az élet erejét mindenhol árasztó sűrű televényben, zsombékos partoldalakban sétálva, párszáz méterenként különös képződményekre lel a látogató. Tárgyiasult gondolatok, érzések, érzetek. Asszociációk. Minden egyes munka kísérlet arra, hogy az alkotó ember kezet nyújtson a természet felé. Hátha valamiképp a csalárdul kezelt, rég elveszített kapcsolat újraköthető. E kereső, elérni vágyó gesztusnak hangsúlyos eleme, hogy az itteni alkotások soha nem leigázzák, megzabolázzák, netán az ember szolgálatába állítják a természetet, hanem megértve és elfogadva működésének módozatait, a művek is annak logikája szerint vannak jelen: diadalmas frissen élnek, majd leromlanak, elenyésznek az idővel. Legtöbbük anyaga (szőlőgyökér, nád, fa, pamutszál) magában hordozza a nyomon követhető elmúlás esélyét. Kihelyezésüktől kezdve, ha vissza-visszatérünk hozzájuk, akár saját arcunkon, ha tükörbe nézünk, a változás, szépítő romlás nyomait követhetjük nyomon, s ezzel az elnyújtott figyelemmel kerülünk közelebb a megértéshez: hogy hol élünk?, mi a Föld?, hogyan működik?, milyen egyszerű és megkerülhetetlen törvények uralják?, mik létezésünk keretei?, hol az ember helye mindezek közepén?
Ember és táj. Egy híd is jellegzetesen ember alkotta műtárgy, amely a szabad természetben foglal helyet, de itt az Eger-víz völgyében sorakozó malmok körül még rengeteg más egykor funkcionáló, mostanra értelmét és hasznát veszített épített elem található. Az alkotók azokat is bevonták: zsilipekre, hidakra kúsznak föl a munkák. Sokféle megközelítés, sokféle anyaghasználat. Van, aki nem a lét nagy kérdésével, hanem az ugyanitt élt emberek emlékével dolgozott. Régi csipketerítők vándorolnak a szabadba, fákra, s velük az őket megszülő világ, falusi zárt asszonyközösség, benne a szóbeszédek, jótanácsok, pletykák világa. S a tárgyiasult gondolatokon túl legalább ilyen jelentősége van a közösségi cselekvésnek. A felemelő élménynek, hogy ha az emberi hozzáállás megfelelő, s ha minden körülmény végül szerencsésen a cél irányába áll, akkor csekély anyagi fedezet mellett képes létrejönni egy filozófiájában sokrétegű és örömöt adó közösségi produkció. Mert bár dekadens szavak, elmúlás, enyészet, romlás bukkantak fel itt, valójában ez a kilométerek hosszán kiterülő kiállítás az életörömről, a természet csodájáról mesél. A reményről és lehetőségről, hogy ha végre értő gondolatokkal, elfogadó érzékeny gesztusokkal közelítünk, az ember egyszer talán átmenve a hídon, még újra beléphet az Édenkert kapuján.
HÍD – tájművészeti ösvény
Résztvevő alkotók: Szurdi Éva, Szabó Eszter, Tóth Tamás, Balázs Péter, Becskei Andor, Turcsány Villő, Kunszt Kollektív, Szirmai Nóra, Kövics Milán, Tóth Eszter, Freund Éva, Szanyi Borbála, Kő Boldizsár

írásaim

irodalom/esszé

Bojár Iván András: BOG A TENYÉREN, avagy a magyar Muszeion pusztulása

Bojár Iván András: HAZÁM, HAZÁM! - FÖLD, FÖLD!

AZ AI-t kérdezte a szerkesztö BIA: HOVÁ KÖLTÖZZÜNK A KLIMAVÁLTOZÁS NEGATIV HATÁSAI ELÖL

irodalom/publicisztika

Bojár Iván András: FÉSZBUKLÁZADÁST A FÉSZBUK ELLEN!

Bojár Iván András: AZ EMBER DOLGA

Bojár Iván András: NYILATKOZAT

Bojár Iván András: VIKTORIA ÉS A GYŐZELEM

irodalom/novella

Bojár Iván András: FURCSA ÉV

Bojár Iván András: HÉT ZUHANÁS

Bojár Iván András: AMIKOR JÉZUSKRISZTUS MEGMENTETTE DÉDAPÁMAT

Bojár Iván András: A KÉTELY

Bojár Iván András: EGY ZONGORA TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA

Bojár Iván András: FÓLIA ALÁ-VALÓ LOVE STORY

Bojár Iván András: TALÁLKOZÁS A HÓBAN

irodalom/kisregény

Bojár Iván András: A SZÉP CIGÁNY

kultúra/művészet

Bojár Iván András: A SZŐ(K)KENŐ SZARVAS

Bojár Iván András: HASADT VILÁG - Hauer Lajos kiállítása elé

Bojár Iván András: PÉCS, ART, SATÖBBI

Bojár Iván András: AZ ÉDENKERT HÍDJA

Bojár Iván András: AMIKOR A RENDKÍVÜLI VÁLIK HÉTKÖZNAPIVÁ - Stépán Viŕag kiállítása

kutúra/építészet

Bojár Iván András: MÚLT ÉS JELEN Sajtos Gábor: Pasaréti Gyülekezeti Ház

kultúra/film

Bojár Iván András: MEGMÉRGEZETT ORSZÁG

kultúra/színház

Bojár Iván András: RÖHEJESEN KOMOLY ELŐADÁS

10millió fa/tárca

Bojár Iván András: TU BISHVAT - A fák új éve

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

irodalom/napló

Bojár Iván András:
UKRAJNAI UTAKON No.1.

UKRAJNAI UTAKON No.2.
UKRAJNAI UTAKON No.3.
UKRAJNAI UTAKON No.4.
UKRAJNAI UTAKON No.5.
UKRAJNAI UTAKON No.6.
UKRAJNAI UTAKON No.7.
UKRAJNAI UTAKON No.8.
Bojár Iván András: APANAP
Bojár iván András: BUDAI TÖRTÉNET ÖTVENHATRÓ

Bojár Iván András: A KIVÉGZÉSEK UNALMÁRÓL

beszélgetések/podcastok

Fábián Luca és Fehér Virág: KÁLI HOLTAK ÉS ELEVENEK

Bojár Iván András: BUDAPEST TELI VAN FALUVAL

Bojár Iván András: SZEGŐ JÁNOS - HÁNYFÉLEKÉPP OLVASHATÓ EGY VÁROS?

Bojár Iván András: TORMA TAMÁS - A VÁLTOZÁS NEM JÓ VAGY ROSSZ, HANEM VAN

space
space
space
space
space
space
SPACE
space

irodalom/karcolat

Bojár Iván András: FELFOGHATATLAN!

Bojár Iván András: BOLOND MARI

irodalom/portré

Bojár Iván András: TAMÁS BÁCSI