Miről is szóltak/szólnak ezek a cikkek?

Arról, hogy az államnak van-e esztétikai érzéke melynek alapján kitüntet vagy elnémit. Az elnémitás ma még nem úgy működik mint a rákosi korszakban, egyelőre nem zárnak senkit börtönbe egy “a hatalom számára kényelmetlen könyv” miatt, csak éppen nehézkessé teszik kiadásukat – főleg most, miután az állam megvásárolta a LIBRI-t is – és terjesztésüket csak kis független könyvesboltok merik vagy nem merik vállalni. (Jut eszembe: tavaly majd egy hónapig kerestem kisunokám számára a Meseország mindenkié című könyvecskét…de Zalában egyetlen könyvesboltban sem lehetett megkapni, mi több, csak egyetlen “bátor” könyvesbolt merte vállalni annak megrendelését. Márpedig ha egy gyerekkönyv megrendeléséhez bátorság kell, ott valami nagyon nagy baj van.)

Na, de térjünk vissza a Kossuth díjra…

A napokban Kukorelly Endre felvetette az állami irodalmi díjak elosztásának igazságtalanságát, a díjazás mögötti alkukat, a kormányközeli kliensek jutalmazásának mechanizmusát, a szakmaiság kizárását stb. Kukorelly bejelentésére kétféle reakció érkezett.

Az itt a VULKÁN-on megjelent őt támogató nyilatkozat, melyben az aláírók kérik a döntéshozás transzparenssé tételét, illetve a szakmai szempontok érvényesülését… és egy másik írás, mely szerint nem az állam feladata, hogy esztétikai, irodalmi vagy művészeti kérdésekben döntsön, az államnak ne legyen esztétikája… és a könyvek irodalmi értékéről ne egy államilag kinevezett 10 fős csoport döntsön – hanem a társadalom, illetve az olvasók közössége.

Én egyértelműen evvel az utóbbi állítással érték egyet.

Mert ha, mint a Magyar Nemzet és mint a HVG kb ugyanazzal a címmel közli, hogy ”Orban Viktor döntött a Kossuth és a Széchényi-díj bizottság összetételéről”, akkor kérem tisztelettel, megette az egészet a fene.

Ennek a bizottságnak a munkáját lehet transzparenssebbé tenni, ki lehet bővíteni a szakmai szempontokat… de minden javító szándék csak porhintés lesz, mert mint a különböző újságokban megjelent cikkek címe is jelzi: ORBÁN DÖNTÖTT.

Ne legyenek illúzióink: a bizottság összetételén keresztül döntött a kitüntetettek személyéről is, mert ha esztétikája nincs is a kormánynak, de azt nagyon jól tudják, hogy az esztétikánál is sokkal többet ér a párthűség.

Benéztem a kitütetettek névsorára. Sokukat nem ismertem és a Wikipédián keresztül próbáltam információt szerezni róluk,…de aztan feladtam. Nagy Feró beazonosításához azért nem kellett Wikipédia.

És akkor eszembejutottak régi nagy kitüntetteink nevei akiket az egész ország ismert mindenféle, akkor különben sem létező Wikipédia nélkül. Na és ekkor elszomorodtam.

Ez a díj nem ér semmit, mert politikai érdekek kiöltek belőle minden irodalmi és művészeti presztizst. Talán amolyan iránytűként működhet csupán, ha az ember ki akarja deríteni ki tartozik az orbán rezsim klienturájába.

Akkor már jobban bízok az olasz Strega díjban, amit Maia Bellonci olasz írónő és Guido Alberti a Strega likőr gyártója alapított 1947-ben, írók, történészek, barátok, értelmiségiek bevonásával. Kezdetben a díjjal nem járt semmi más, csak egy üveg likőr. Slussz.

De volt presztizse. És sok kitüntetett nevét ti is ismeritek, akkor is ha nem Olaszországban éltek, mint én.

Néhány példa?

Umberto Eco, Elsa Morante, Dacia Maraini, Giuseppe Tomasi Lampedusa, Cesare Pavese, Alberto Moravia, Gesualdo Bufalino, Natalia Ginzburg és hadd fejezzem be egy barátnőmmel, aki tavaly kapta meg: Helena Janeczeknek hívják.