osztálykirándulás
♦ BÁRSONY KAMILLA | NOVELLA
A lányok Leó mellé akartak ülni, mert mind szerelmesek voltak belé, kivéve Sárát, aki Fülöpbe volt szerelmes. Leó a mellette lévő ülésen tartotta a tenyerét, mert az Ágoston helye volt. Az osztály vonattal utazott.
Levi kulacsa leesett és összetört, Döme beleült a vízbe és azt mondta Zsuzsa néninek, hogy bepisilt. Ágoston és Marci harsányan hahotáztak, amikor Döme a műanyagszilánkokkal Sárát és Annát kezdte dobálni, mert Sára volt a leggonoszabb lány az osztályban. Döme egyszer régen tűt tett az uzsonnásdobozába, amiért a többiek szerint majdnem kicsapták. Döme volt a legrosszabb fiú, Levi a második. Ágoston és Marci meg a röhögősek. Ágoston volt a legkisebb termetű fiú, a legjobb ruhákban járt, és soha nem verekedett. Leó amerikai volt, ezért ő volt az egyik legmenőbb. Neki programozható legórobotja is volt.
Az állomásoknál Döme ki akart mászni az ablakon, amit Zsuzsa néni nem díjazott.
Amikor megérkeztek, a megpróbáltatások megsokszorozódtak. Hosszú séta várt az osztályra az erdőszéli tanyaházig. Lehullottak a földre az első csokipapírok és Éva néni cigarettái. Odaérve a gyerekek nem voltak elragadtatva a búzamezővel és erdőséggel körülbástyázott ház látványától. A lányok féltek a farkasoktól. A fiúk a bérgyilkosoktól és a zombiktól tartottak inkább. A házhoz vezető egyetlen út az a poros földút volt, amin érkeztek.
De a sok rossz között annyi jó akadt, hogy a kert nagy volt, lehetett szerepjátékokat és mérges disznót játszani. Ez utóbbi a fiúk körében volt közkedvelt. Egyszerű fogócskát jelentett, de a fogót mérges disznónak hívták valamiért.
A fiúk mind egy szobába kerültek, és a lányok is. Egyedül Fülöp és Döme voltak Zsuzsa néniékkel, mert Fülöpöt minden fiú utálta, Döme pedig túl rossz volt ahhoz, hogy a többiekkel lehessen.
A szobafoglalás után kirándulni mentek az erdőbe. Az erdőhercegnő-címet Sára és Szofi is magának akarta, és a mérges disznó, meg Döme képzeletbeli barátja, Pistike is szabadon garázdálkodott a fák között. Minden és mindenki megadóan állt félre a zajos népség útjából. Kiáltozásuk visszhangzott a hegyek közt. Döme egyszer hernyót talált egy ágon függeszkedve.
Bebábozódik, hogy pillangó lehessen belőle, magyarázta Zsuzsa néni a köré gyűlt gyerekeknek. A lányok hátrébb léptek, kicsit undorból, kicsit tiszteletből. A fiúkat nem érdekelte, csak Dömét, aki le akarta szedni, amit Zsuzsa néni nem engedett.
Hamarosan egy tisztásra értek, ahol leterítették az osztályteremből hozott plédeket a fűbe, és leültek pihenni. A „nasikát”, ahogy Éva néni nevezte, betették középre. Mint egy sáskahad, mindent percek alatt eltüntettek. Egy darabon vitték magukkal az üres zacskókat, szalvétákat és fóliát, de mindet el kellett szórni, mert szemetest nem találtak sehol.
Hosszú volt a túra, és a gyerekeknek pisilni kellett. Sorban elvégezték a dolgukat a bozótban, egyesek lesni próbáltak, nem sok sikerrel.
Egyre inkább felbomlott az alakulat, a párok már nem fogták egymás kezét. A társaság kettévált: az elejét Zsuzsa néni, a végét Éva néni terelte az ösvényen. Zsuzsa néniék hirtelen megtorpantak. Egy felfordult madárfészek hevert az aljnövényzetben, azt nézték. Ezt sem volt szabad elvenni, pedig ez az összes fiút érdekelte. Zsuzsa néni szerint egy vihar sodorta le az ágról. Döme azt mondta, le kéne maradni, fölvenni, és eltenni valakinek a hátizsákjába, hogy este a fiúk szobájában megnézzék.
Éva néni nem figyelt oda, ezért Vince elkapta Ágoston hátizsákját, beletette a fészket, és minden fiú egyetértett Vince kijelentésével, miszerint Tökmagnak olyan cuki a feje, hogy nem fog lebukni, ha ő viszi. Marci nevetgélt. A földön egy bordó körben néhány tetem maradt a fészek helyén.
Ágoston a fészket aztán kivette a hátizsákjából, és eldobta. Majd az uzsonnáját is, mert büdös lett tőle a csomagolása. Piszkosnak érezte magát, és nagyon félt, hogy a fiúk este keresni fogják a fészket.
írásaim
♦ BÁRSONY KAMILLA