Igaz magyar polgár ugyanis tudja miben él. Tudja hol él, tudja miben hihet és miben nem. Mennyi idő kell még, hogy megtanuljátok? Na. Tündérmesék édes istenem. Jó a vége, mi? Grow up. Amúgy pedig mi lett volna a farkas további sorsa? Elmondom: Magyar Nemzeti Csodafarkassá avatták volna. Közvetlenül a Magyar Nemzeti Csodaszarvas Szobrot kergető Magyar Nemzeti Csodafarkas Szobornak lett volna múzsája hatszázmilliárdból. Hát kellett volna ez neki? Meghalt még időben. Énekelt volna róla valami könnyfakasztót Tóth Gabi a Pápa előtt farkasprém gallérban. Lett volna belőle dísz farkas egy NER es magánállatkertben valahol a Balcsin. Bundatangát szabatott volna Rogán Cili belőle magának. Keresztezték volna egy pulival, és csak az után egy vakkomondorral. Lett volna belőle kabalaállat a felcsúti aranycsapat koronadíszeként. Családot alapít, letelepszik, kölykei lesznek? A hét vezérről kapták volna a nevüket a porontyok. Amiket aztán a TEK kiképez, hogy kiszagolják, mit tervez már megint Brüsszel! Vállalkozó lőtte le. Jajdepontos. Nem érzitek, hogy ez a történet így kerek? Pont így, sehogy máshogy? Vállakozó! Aszitte kutya. Elnézést. Vadász, nem biológus, hogy különbséget fedezzen fel kutya és farkas között. Aki Magyarországra jön, az tartsa tiszteletben a kultúránkat. Alig pár éve lőttek agyon nagyon büszkén egy rekord méretű aganccsal pompázó szarvast, igazán ritka állat volt, csodájára jártak, ezért nagy örömmel tudatták a hírt hogy szerencsére sikerült agyonlőni. Idézek az agyonlövés kultúrájáról egy mindent megvilágító mondatot: „A magyarság számára a szarvas szakrális lény, az örök megújulás, a Nap, később Krisztus szimbóluma: az égi hatalom által küldött mitikus vezérállat. E máig élő ősi szimbólum megőrzésének fontosságát támasztják alá azok a jeles vadászattörténeti események, amelyek a magyar földön esztendőről esztendőre ismétlődő szarvasbőgés idején estek meg az utóbbi csaknem másfél évszázad alatt.” Na szóval mivel nekünk szakrális, meg Krisztus szimbóluma is, meg örök megújulás is ráadásul, következésképp örömmel eltesszük láb alól ertsd: a szakrálist, a Napot, az örök megújulást na azt főleg és azonnali hatállyal, Krisztust is eltették, mondjuk az apukája külön kívánságára.